Egy gondolatot én is hozzátennék az amerikai elbocsátásokhoz. Itt hatalmas kulturális különbségek is vannak. És az baj, ha ezeket nem tisztázzuk le, mert akkor az olvasó azt fogja érteni, hogy ott kirugtak 10000 embert, engem itt mikor fognak? Hát nem fognak, vagy nem úgy.
Egy amerikai multinál dolgozom, és mi is túl vagyunk már egy kör leépítésen. A munkaszerződés ott megengedi, hogy mindkét fél azonnali hatállyal felmondja a munkaviszonyt. És ez jó nekik. Sőt, gyakori, hogy egy ilyen leépítési hullám után 3-6 hónap múlva visszaveszik ugyanazokat az embereket. Ez is normális
Szemben, az uniós munkaszerződések teljesen más alapon vannak. Más a kultúra. Szó szoros értelmében nem lehet kirugni legálisan alkalmazottat. Itt sokkal jobban van védve az alkamazott, de az alkamazó is részben.
Ezt csak kiegészítésnek, mielőtt bárki itt pánikolni kezd.
Egyáltalán nem pánikkeltés, de itt is elkezdtek már leépíteni a cégek, és még fognak is leépíteni. Ez a valóság, nem paráztatás. A KPMG két hónappal ezelőtti felmérésében volt, hogy a cégek fele tervez ezzel:
Nem ellent mondani szerettem volna. Viszont hatalmas kulturális különbségek vannak. És ezt nem tapasztaltam meg addig amíg el nem kezdtem dolgozni egy ilyen cégnél.
Embereket kirúgni törvényesen az Unióban nehéz. Mármint hivatalosan. Közös megegyezés alapján szoktak ezek történni, és általában elfogadják az emberek. Én is felelős vagyok több emberért. Függetlenül, hogy teljesítmény miatt, vagy pénzügyi problémák miatt akarsz leépíteni, ugyanaz az eljárás.
Itt nem tud jönni a HR-es, mint Amerikában, és azt mondja, hogy szedjed a cuccaid, ebéd után nem kell dolgozz.
Szerintem az egy másik nézete a dolgoknak, amikor cégek csődbe mennek. Az a legszomorúbb része, és az állambácsinak is érdeke lenne ezeket megakadályozni, de na.
Én annyit tanultam ez az idő alatt, hogy ha eddig még egy kicsit is akartam Amerikában élni, most már biztosan nem szeretnék. És ez nem most, a válság, háború alatt fogalmazódott meg bennem.
Az sem jó természetesen, és vetíti előre a szart. Vsz ott is, mint itthon lesz építőipari zuhanás, vagy átállnak lakóépület-építésről irodaházakra/egyéb intézmények építésére (khmm stadion).
Viszont a használt lakáspiacot még olyan szintre nem lökték le, csak elkezdődött a stagnálás. Lomha egy dög a lakáspiac, de jól jelzi előre, hogy vége a 7 bő esztendőnek.
Egy gondolatot én is hozzátennék az amerikai elbocsátásokhoz. Itt hatalmas kulturális különbségek is vannak. És az baj, ha ezeket nem tisztázzuk le, mert akkor az olvasó azt fogja érteni, hogy ott kirugtak 10000 embert, engem itt mikor fognak? Hát nem fognak, vagy nem úgy.
Egy amerikai multinál dolgozom, és mi is túl vagyunk már egy kör leépítésen. A munkaszerződés ott megengedi, hogy mindkét fél azonnali hatállyal felmondja a munkaviszonyt. És ez jó nekik. Sőt, gyakori, hogy egy ilyen leépítési hullám után 3-6 hónap múlva visszaveszik ugyanazokat az embereket. Ez is normális
Szemben, az uniós munkaszerződések teljesen más alapon vannak. Más a kultúra. Szó szoros értelmében nem lehet kirugni legálisan alkalmazottat. Itt sokkal jobban van védve az alkamazott, de az alkamazó is részben.
Ezt csak kiegészítésnek, mielőtt bárki itt pánikolni kezd.
Egyáltalán nem pánikkeltés, de itt is elkezdtek már leépíteni a cégek, és még fognak is leépíteni. Ez a valóság, nem paráztatás. A KPMG két hónappal ezelőtti felmérésében volt, hogy a cégek fele tervez ezzel:
https://www.penzcentrum.hu/vallalkozas/20220907/dontottek-a-magyar-cegek-a-vallalatok-fele-tervez-leepiteseket-johet-az-ujabb-felmondasi-hullam-1128714
És akkor még azt hozzá sem vettük, hogy számtalan vállalat húzta le a rolót. Végül is az nem leépítés, jogos :D
Nem ellent mondani szerettem volna. Viszont hatalmas kulturális különbségek vannak. És ezt nem tapasztaltam meg addig amíg el nem kezdtem dolgozni egy ilyen cégnél.
Embereket kirúgni törvényesen az Unióban nehéz. Mármint hivatalosan. Közös megegyezés alapján szoktak ezek történni, és általában elfogadják az emberek. Én is felelős vagyok több emberért. Függetlenül, hogy teljesítmény miatt, vagy pénzügyi problémák miatt akarsz leépíteni, ugyanaz az eljárás.
Itt nem tud jönni a HR-es, mint Amerikában, és azt mondja, hogy szedjed a cuccaid, ebéd után nem kell dolgozz.
Szerintem az egy másik nézete a dolgoknak, amikor cégek csődbe mennek. Az a legszomorúbb része, és az állambácsinak is érdeke lenne ezeket megakadályozni, de na.
Én annyit tanultam ez az idő alatt, hogy ha eddig még egy kicsit is akartam Amerikában élni, most már biztosan nem szeretnék. És ez nem most, a válság, háború alatt fogalmazódott meg bennem.
Üdv: bocs, de ez az újlakás-piacra vonatkozik.
Az sem jó természetesen, és vetíti előre a szart. Vsz ott is, mint itthon lesz építőipari zuhanás, vagy átállnak lakóépület-építésről irodaházakra/egyéb intézmények építésére (khmm stadion).
Viszont a használt lakáspiacot még olyan szintre nem lökték le, csak elkezdődött a stagnálás. Lomha egy dög a lakáspiac, de jól jelzi előre, hogy vége a 7 bő esztendőnek.
Újfent egy jóféle írás, várom a következőt. Kellettt volna a rum, de csak sör volt, így azzal is beértem. :D