🍁Szokásaink és a motiváció 2.
Kamucoachokról és kudarcokról
Ahogy itt az év végi hajtás, és ahogy kicsit visszavett mindenki a szabadidős tevékenységekből, úgy töltünk egyre több időt a lakásban, és sajnos ezzel egyenesen arányban a közösségi médián lógva. Mindenhonnan siker-guruk és coachok próbálják előadni nekünk a gazdagság fix receptjét, miközben mi csak belül szorongunk. Ugyanis ezek az üzenetek egytől egyig arról szólnak, hogy csak “akarni kell”, és nagyon könnyen elérhető minden amire vágysz - hát akkor neked miért ne sikerülne az? Ha bárki a világon egy pár órás kurzus után képes havi milliókat keresni, te hogyhogy gürcölsz a munkahelyen, miközben akár a napi megélhetés is problémát jelent?
A mai TrueSight részben szeretnék pár apróbb gondolatfoszlányt átadni ahhoz, hogy mibe is érdemes fognunk, illetve milyen gondolatiság mentén próbáljuk megtalálni azt, amiben értelmet, és ezzel együtt pénzt is találhatunk. Na, zuhanjunk neki!
HA TÚL SZÉP, AKKOR NEM IGAZ
Évek óta napi szinten keresnek meg privát üzenetben, hogy “ez szerinted valós?” És hogy mi van bedobva e mellé, az aztán teljesen változó: kriptovaluta, passzív jövedelem, MLM-rendszeren alapuló értékesítés, e-commerce, dropshipping, és egyéb, könnyű pénz lehetőségével kecsegtető modellek. Ezekben egy dolog a közös: minimális energiabefektetéssel ígérnek nagy megtérülést és passzív jövedelmet, miközben a kockázatokról nem beszélnek, esetleg kockázatmentesnek állítják be a dolgokat.
Jó ha tudod, hogy nincsen ingyen ebéd sehol. Ha valami túl szép, hogy igaz legyen, az az esetek 99.9%-ában tényleg túl szép, és valószínűleg nem igaz. A trükk mindig a kommunikációban és az apró részletekben rejlik. Az e-kereskedők, akik kurzusokat értékesítenek, sokmilliós havi forgalomról beszélnek, de közben árrésről, tényleges profitról és az egyéb kiadásokról szó sem esik. A kriptovalutás csalásoknál az van, hogy fix hard casht (USD, EUR) kell befizetned, aminek hatására %-os arányban termel neked fixen minden hónapban ez az ún. node (kicsit olyan, mint bányászás), de azt a pénzt kriptovalutában kapod, aminek az értéke változó. És ez csak két kiragadott példa.
Mindig van tehát valami apró részlet, ami fölött ha átsiklasz, akkor beleeshetsz abba a hibába, hogy megégeted magadat, egy kis tanulópénz befizetése mellett. 2023 nagy divatja például az volt, hogy arra akartak kurzusokon megtanítani, hogy mesterséges intelligenciával gyárts tartalmakat a közösségi oldalakra, amiket értékesítési tölcsérként használva tudsz pénzt termelni bármilyen módon. (Azt például úgy kaszálták el, hogy az AI által készített tartalmakat flageli már a TikTok és az Instagram is, és nem juttatja el annyi emberhez - elvégre kevés értéket képvisel, mivel végtelenszer reprodukálható.)
Előbb-utóbb minden beárazza magát. Lehet pénzt keresni ilyen dolgokkal, de a nap végén, ha nincs ott a mögöttes értékteremtés, akkor csak lehúzás lesz az egész. Az is keltsen gyanút benned, mikor valaki mindenáron csak OKTATNI akarja az adott dolgot, nincs kimutatható egyéb tevékenysége. Semmilyen komolyan vehető üzletember nem foglalkozik csak oktatással úgy, hogy mellette nincs semmilyen kézzelfogható teljesítménye. Nem akarok példákat hozni a magyar közéletből, biztos te is ismersz ilyet. Amikor az az üzenet, hogy “én nagyon sok pénzt keresek, de megtanítom neked is, hogyan kell ugyanígy pénzt keresni”, az legyen egy red flag. Senki nem csinál magának konkurenciát egy ilyen piacon, ugyanis ez egy zéró összegű játszma. A részvevők csak egymás kárára tudják növelni a nyereségüket.
Élj a gyanúperrel, és ha valami túl szép, akkor valószínűleg nem igaz! És ha csak egy kis kétely van benned, már az is pont elég ahhoz, hogy távoltartsd magad a dologtól, ugyanis a lelki békéd többet ér. Az a baj, hogyha mondjuk befizetsz egy e-commerce kurzusra úgy, hogy kételyek voltak benned, akkor a befizetés hatására a Concorde-effektus nevű kognitív torzítás fogja átvenni az irányítást: mivel pénzt és időt öltél már bele a dologba, már ki fogsz tartani mellette, és sérülni fog a józan ítélőképességed. És még több pénzt, még több időt és energiát fektetsz a dologba, aminek hatására a kognitív torzítás is csak keményebb lesz. Ez már az a szint, mikor a valóságot is a saját vágyaidhoz hajlítod. Nagyon nehéz kikerülni ebből a spirálból.
A KÜLSŐ MOTIVÁCIÓ
A “mindenki sikeres körülöttem, csak én nem” érzése roppant frusztráló - és ez jön le a közösségi médiából. Ez egyfajta külső motivációt próbál rád erőltetni, de az az igazság, hogy a valódi motivációnak belülről kell jönnie, ha valami értelmeset szeretnél csinálni. Neked kell akarnod a dolgokat, a változást. A személyes célok és értékek az, amiért megéri küzdeni, mert minden más csak ideig-óráig tart.
Ez a gond ezekkel a “gazdagodj meg gyorsan” sémákkal, hogy a sikernek csupán a percepcióját adják. Nem sikeres emberek akarnak lenni, hanem sikeresnek akarnak látszani! És ez nagyon nagy különbség. Aki valójában sikeres - és ezáltal anyagi haszonra tett szert - az jutalmul kapta az eredményeket azért, amiért kitartóan dolgozott a céljaiért, és mondjuk valami olyat hozott létre, ami találkozott a piaci igényekkel.
Ha a gazdagság és a siker elérendő célok, akkor csúfos kudarcra van ítélve minden, amit csinálsz. Ezek jutalmak, amikkel az élet honorálja a kitartó, kemény munkát. Ahhoz viszont, hogy kapj, előbb adnod kell.
Érdekes, hogy mindenki kiemelkedően sikeres szeretne lenni, viszont azt gondolják, hogy ehhez elég átlagos teljesítményt nyújtani. Ez nem igaz. Hívd karmának, hívd az élet egyensúlyának, hívd, aminek szeretnéd - a kellő belefektetett energiát, tudást és munkaórát egy idő után meghálálja majd az élet.
Hogyan is alkothatnál kiemelkedőt, hogyan teremthetnél igazi értéket úgy, olyan módon, ahogy bárki tud? Mert a filléres siker-guruk kurzusai erről szólnak: bárkiből lehet kiemelkedően sikeres, boldog ember, mindössze nagyon akarni kell azt! (Illetve meg kell venned természetesen a kurzusát az illetőnek. Ez nem így működik. Ez tipikusan annak az esete, hogy kidobod a piacra az “Így kerestem 1 millió dollárt” c. könyvedet, aminek az ára egymillió dollár.)
Csak bízz az ösztöneidben, a belső hívószavadban: foglalkozz azzal, amivel szeretnél, mert abban ki tudsz teljesedni, abban meg tudod tapasztalni a Csíkszentmihályi Mihály által definiált flow jelenségét. Ha szereted, amit csinálsz, akkor vágysz majd arra, hogy fejlődj benne és növekedj: ez a növekedés viszont mindig a komfortzónán kívül történik és csak úgy, ha Te magad akarod azt. Ha azért akarsz valamivel foglalkozni, hogy pénzt keress vele - akkor csupán rövid ideig fog tudni kitartani a motivációd, mivel nem belülről fakad. Az pedig egyenes út az összeomláshoz hosszabb távon, mikor kudarcként éled meg azt, hogy “te megpróbáltad, de nem jött össze”. Persze: csak rosszul próbáltad.
Ez olyan, hogy mindenki vállalkozni szeretne meg gyorsan pénzt keresni, ugyanis azt gondolják, hogy a vállalkozó nagy szabadsággal rendelkezik, és sok pénze van. De az az igazság ezzel szemben, hogy ha elkezdesz vállalkozni, sokkal többet fogsz dolgozni az átlagos heti 40 óránál, és sokkal kevesebbet fogsz keresni, akár évekig. Viszont ez egy kockázat, és aki tisztában van ezzel a kockázattal, az tud nyerni is.
Ezt jegyezd meg: kockázat nélkül nincs fejlődés, nincs növekedés. Kockázatmentesen, a komfortzónán belül a változás nem lehetséges, és neked, saját magadnak kell megtalálni azt a hívószót, ami miatt úgy érzed, feszegetned kell a határát.
KUDARCOK MINT TANÍTÓMESTEREK
Sokan vannak, akik perfekcionizmusra törekednek. Ez a tipikus “tervezgető, álmodozó” archetípus, akinek amúgy lehet, hogy jó ötletei vannak, és tele van motivációval, de valahogy a megvalósításig sosem jut el. Egyszerűen az ötlet nem jut át a tervezőasztalról a valóságba. Egyesek ezt perfekcionistának hívják, én viszont azt mondom, hogy ezek az emberek csak kifogást keresnek arra, hogy miért nem mernek belevágni semmibe. Valójában a kudarctól félnek. Attól, hogy amit megpróbálnak, az nem fog bejönni - és “mit fognak gondolni a többiek?”
Ez alapvetően hibás szemléletmód, és ha szeretnél egyről a kettőre jutni - nem csak vállalkozás tekintetében - akkor merned kell kockáztatni valamit. Ugyanis a perfekcionizmus azt jelenti, hogy minden tökéletes (legalábbis arra törekszünk), és éppen ezért a hibának még a lehetősége is ki van zárva. Ez azonban nemhogy csak nem életszerű, de 100%, hogy nem jön be. Ahogy Murphy törvénye kimondja: ami elromolhat, az el is fog romlani.
Át kell keretezned a kudarchoz való hozzáállásodat. Ez nem valami kamu-tanítás, hogy nem az számít, hányszor fogsz padlót, hanem az, hogy hányszor állsz fel - hiába hangzott menőn a Rocky-ban. Az az igazság, hogy a kudarc során magunkról tudunk a legtöbbet tanulni: arról, hogyan is állunk hozzá érzelmileg ahhoz, mikor nem úgy mennek a dolgok, ahogyan mi szeretnénk. A kudarc lehetőséget ad arra, hogy valamin változtassunk, levonjuk a tanulságot, és esetleg jobbá váljunk. Mikor kockázatunk, akkor kalkulálunk a bukás lehetőségével - ezt hívhatjuk depresszív realizmusnak is, de én azt mondom, hogy persze, bízzunk a legjobb kimenetelben, de számítsunk a legrosszabbra is.
Tudom, hogy nem lehet pusztán ilyen matematikai szintre lebontani, de tegyük fel, hogy 10% az esélye annak, hogy bejön egy dolog: tehát 90% az, hogy kudarcot vallasz. Megpróbálod egyszer: elbuksz. Tanulsz kicsit, javítasz, most már 12% az esélye annak, hogy bejön. Próbálkozol, megint elbuksz. Újratervezel, finomhangolsz, most már 16%-ra növekedett a siker esélye. És így tovább - egészen addig, amíg be nem jön az, amit szeretnél. Ezt hívják úgy, hogy kitartó, elkötelezett munka, ahol a kudarcaidból tanulsz, és pusztán azzal, hogy újra próbálkozol - megnöveled a saját matematikai esélyedet arra, hogy végül befuss.
Persze ez sem ökölszabály, mert nincsen ilyen univerzális recept. Lehetséges, hogy amivel te próbálkozol, annak kapcsán csak a fejedben 15% a siker esélye, a valóságban nulla. Ehhez szükségesek az őszinte visszacsatolások akár üzleti szinten, ezért kell piackutatást alkalmaznunk, vagy ebben tud segíteni az, ha néha kapunk egy reality checket a barátainktól.
Ezen utóbbi pont kapcsán szeretnék visszautalni az Őszinte hazugságok cikksorozatunkra - ugyanis az őszinte visszajelzés egy olyan, jelentéktelennek tűnő, de nagyon is fontos dolog, amivel tudod segíteni a közvetlen környezetedet. Az őszinte, segítő szándékú negatív kritikánál jobb nem létezik.
Pontosan erről szól az Andersen tollából származó Császár új ruhája c. mese. Ha ignoráljuk a kritikákat vagy a kialakult személyiségünk miatt alkalmatlanok vagyunk az őszinte visszajelzések fogadására, az katasztrofális eredményekkel járhat. Ismerünk számtalan ilyen történelmi példát, mikor a diktátoroknak, hadvezéreknek senki nem merte megmondani a valós helyzetet, ugyanis tudták, hogy az életükkel fizettek volna a rossz hír közléséért. Ennek a tipikus esete, mikor a hírvivőt ölik meg azért, amilyen üzenetet közvetített.
Természetesen a baráti kapcsolatokban és az üzleti életben nem kell ilyen drasztikus mélységekben gondolkozni, de az biztos, hogy eltorzítja a személyiséget és gátja lehet az eredményes, sikeres és akár boldog életnek az, ha nem fogadjuk a kritikákat, félünk a kudarcoktól és félünk attól, hogy megpróbáljunk dolgokat.
Ugyanis a sikerből mit lehet tanulni? Semmit, hiszen sikerre vitted a dolgot, miért kéne bármit is változtatni? Az pedig, hogy személyessé tesszük a sikert, hatalmas valóságtorzulásokat képes okozni. Egy idő után ugyanis ez oda vezet, hogy neked nem kell változtatnod semmin, neked úgyis minden bejön, hiszen a siker záloga te magad vagy. És ha minden bejön, akkor miért ne kockázatnál akár hatalmasat, miért elégszel meg a középszerűvel?
Na és egy ilyen nagy kockázatásnál dőlnek komplett egzisztenciák romba.
Furán fog hangzani, de éppen ezért kell a sikerekben is kudarcokat keresni. Részkudarcokat. Így lehet alázatosan fejlődni. “Persze szuper, összejött, ünnepeljünk! De azért gondolkozzunk el rajta, hogy miket rontottunk el? Miket csinálhattunk volna jobban? Min kell változtatnunk a jövőben?”
Ez az őszinte önvizsgálat és az önreflexió tudja megadni azt, hogy ne szálljunk el a saját eredményeinktől - ugyanis ha valaki tökéletesnek hiszi magát, akkor minek tanulna, minek fejlődne tovább? Hiszen onnantól ő már a teremtés csúcsa, akinek nem kell változtatnia semmin, hiszen ez most maga a siker, bármi, ami változtatás történne, csak valami kevesebb lenne, mint a siker, nem?
És a tanulás vége, az maga az élet vége.
Maradj nyitott a világra, akarj változni, akarj fejlődni! És persze, állj meg néha, legyél hálás azért, amit elértél, de egy kis pihenés után gondolkozz azon: “hogyan lehetnék még jobb?”
Folytatása következik!
Már előrendelhető az új, Egyensúly c. könyvem, amiben kiemelten foglalkozom a cikkben is említett témákkal. Siker, kudarc, motiváció, kiégés, pénz, boldogság, jól fizető, de szar munkahely vs. alulfizetett, de élvezetes munka - ezek egytől egyig olyan, számtalan embert érintő témák, amik sok-sok éve foglalkoztatnak milliókat. Mert mindenki sikeres és boldog szeretne lenni, de nagyon kevesek hajlandóak tenni és érte. Megjelenés november végén, előrendelni ezen a linken keresztül tudod! (Akciós csomagban, karácsonyi ajándéknak sem utolsó.)
Ja, közben megjelent az októberi könyvajánlóm is, azt itt éred el.
Köszi, hogy itt voltatok,
Pacsi,
Máté
Jamie Olvier egyik műsorába volt hogy beállt egy kis étterem konyhájába főzni és mindig kaptak visszajelzéseket minden vendégtől papíron. Amikor vége lett a napnak a resti főnöke összeszedte a visszajelzéseket, a pozitívakat kidobta a kukába és a negatívakat odaadta a kezébe, hogy ezekből lehet tanulni.