😐 Őszinte hazugságok 1.

pénz = jó

Most rendhagyó módon nem aktuálpolitika vagy gazdasági történés következik. Ez a cikksorozat üzleti pszichológián alapszik, amelyeknek köszönhetően te is könnyebben tudsz értékesebb és sikeresebb kapcsolatokat megkötni., kialakítani. Ahhoz, hogy a környezeten változtatni tudj, előbb magadat kell jobban megértened és elfogadnod.
Vendégcikk Gale Tibi tollából.

Hetek óta halogattam ennek a cikknek az elkészítését, mert olyan komplex összefüggéseket tartalmaz, amelyet nem lehet röviden kifejteni és nem szerettem volna összecsapni sem. (Ezért lesz 3-4 részes sorozatba szétbontva a 12 A/4-es oldalnyi írás.)

Ez jellemző a világ többi összefüggésére is, de sajnos a gyors médiafogyasztás kiöli belőlem azt, hogy összefüggéseken kelljen gondolkodnom vagy legyen időm elmélyedni a megszerzett információban.

Mikor egy szemlélet bemutatását végzem, amely hatással van másra és mások kapcsolataira, mégsem lehetek felületes, ugye?

Úgy érzem ez a cikk megfelelően kivitelezve hatással lesz a mikro -, és ezáltal a makrokörnyezetedre is, ezért felelősség is társul mellé.

FELELŐSSÉG

Igen, jól érted. Felelősség már egy cikkben is! Nem elég, hogy a globális felmelegedésért és az éhezésért, meg minden egyébért is felelős vagyok, “me’ mé’ ne’”, de még ebben a cikkben is a felelősségről kell olvasni. Na, ez van akkor, amikor olyannyira elcsépel egy dolgot a mainstream média, hogy a valódi értékét már nem is értéknek, hanem tehernek érezzük.

Sajnos ezt manapság nem csak az újság- és blogcikkek írásánál felejtjük el, hanem a valódi életben a kapcsolatokkal is. Minden egyes kimondott szó, leírt betű vagy elkövetett cselekvés felelősséggel jár. Olyannyira, hogy egyesek elfelejtik, hogy a becsületsértés például a mai napig egy létező jog. A valódi életben nem tudunk visszavonni üzenetet vagy meg nem történté tenni egy cselekvést.

A való életben nincs ilyen, hiába szeretnéd.

Ezért úgy gondoltam igyekszem összeszedni pár gondolatot azzal kapcsolatban, hogy: 

• Miként hatok a környezetemre?

• Ezáltal a környezetem hogyan hat rám?

• Miért lehet az, hogy sikeres vagy sikertelen barátságokat, kapcsolatokat vagy üzleteket kötök? 

Ha úgy gondolod ezek a kérdések számodra is nyitott témák, akkor ez sorozat most neked is szól.

Egy egyszerű játékra invitállak majd Téged, amelyre szeretnénk 2 hétnyi próbaidőszakot adni majd az utolsó cikktől számítva.

Az időszak végén igazán hálás lennék, ha visszajelzésekkel segítenétek engem és minket, illetve a többi olvasót is, hiszen az egész tartalom csak a Ti közreműködésetekkel éri el az eredményét.

Az eredményeket összesítve, név nélkül fogjuk közölni, viszont érintetlen, nyers formában.

Úgy, ahogyan Ti bekülditek nekünk. Nem sikersztorikat várunk, hanem őszinte, tartalmas visszajelzéseket arra vonatkozóan, hogy mit adott nektek ez a cikksorozat és hogyan tudtátok alkalmazni a való életben, mindössze 2 hét alatt.

Kérlek titeket, hogy ezzel is segítsétek a közösségünk fejlődését, mert az a célunk, hogy egy reális és támogató közösséget építsünk.

Térjünk a lényegre!

A mostani cikkünk arról fog szólni, hogy a megértésednek, türelmednek, jóidulatodnak és a pozitív hozzáállásodnak valódi, lelki és ezáltal gazdasági eredménye van. Előre leszögezném, hogy a most megosztott praktika teljességgel gyakorlati alapon kerül megosztásra.

Nincs pszichológiai végzettségem és nem kívánom magam coachnak titulálni. El akarom kerülni, hogy azt érezd, ez egy szerencsesütiből kiszedett bölcsesség, amit a Blahán is megvehettél volna a szezámmagos csirkéd mellé.

A fentiek megerősítése céljából most bemutatkoznék röviden.

Rólam annyit kell tudnod, hogy gépészmérnökként végeztem, ezért a világot én is a saját, realista kalapácsommal építem. Elfogadom, ha a realitás szemüvege számodra jelenleg nem segítség, viszont abban máris egyetérthetünk, hogy a mérnökökben és a (belső) gyerekekben a következő habitus biztosan egyezik. A folyamatos és szüntelen “Miért?” kérdés. Ha van gyereked, most felállt a hátadon szőr, hogy “Na ne, még itt is?!”. Ha nincs, akkor eszedbe jutott az az idegesítő és okoskodó ismerősöd, aki még arra is egy “de..” mondattal reagál, hogy a “a fű zöld.”. Ha mind a kettő helyzet életidegen akkor pedig lehet, hogy pont benned rejlik fel olyan sokszor a kérdés “Miért?”.

Rodin méltán leghíresebb szobra, a “Gondolkodó”.

Én azt a lehetőséget kaptam most, hogy megosszak veletek néhány gondolatot az engem ért visszajelzések alapján és átalakítsam bennetek a “Miért?” kérdés lélektani kicsengését.

Kezdjük ott, hogy a környezetemnek nagyon sokat adott az objektív, egyenletszerű világrendem alkalmazása. Ez egészen odáig vezet, hogy beszélgetésekben gyakran lapot és ceruzát ragadok, hogy választ kapjak a miért kérdésemre. Néha rajzolok, néha csak megmutatom milyen összefüggéseket értelmeztem az elmondottak vagy hallottak alapján. Úgy gondolom az “egy kép többet mond 1000 szónál” gondolkodás a ma napig helytálló. Ezt nem csak a “meme” kultúra erősíti, amelyről már egy 1953-as tudományos cikk is “megjövendölte” elérkezését, hanem az is, hogy rengeteg vizuális interpretációval rendelkező pszichológiai tanulmány, kutatás és metódus van.

A vizuális síkokhoz kapcsolódó értelmezésünk és reakciónk olyan komplex folyamat eredményei, amelyet nem tudunk kognitív módon befolyásolni, mert ezek mélyen belénk ivódott már-már reflex-szintű visszacsatolások. Ezen túlmenően a legtöbb reakciónk is a vizuális visszajelzésekhez kapcsolódik. Ezért használnak a pszichológusok is vizuális teszteket időnyomással egybekötve.

Ebből fakadóan döntöttem úgy, hogy a vizuális értelmezést az élet többi területén is alkalmazom. Társamul kérem ezt a hihetetlen energiát arra, ha meg akarok érteni dolgokat. Ennek eredményeként elkezdtem tapasztalataimat vizuálisan is társítani bizonyos dolgokhoz. Legyen az egy érzés egy meme-en keresztül vagy egy grafikon, amely habitust vizsgál, esetleg egy egyenlet, amelynek a tagjai jelentéssel bírnak. Ezáltal nem kell hosszú életbölcsességeket megjegyeznem vagy szó szerint citálnom bizonyos írókat esetleg költőket. Egyszerűen csak felírom őket egy egyenlet vagy bármilyen saját értelmezésemet segítő vizuális formában és elraktározom a tudatomban.

Le merem fogadni, hogy eddig nem életbölcsességi szinten gondolkodtál az egyenletekről. Ezért mutatok is egy gyorsan értelmezhető egyenletet. Ezt nézd:

pénz = jó

Majd Máténak szólok, hogy küldheti a számlát a jogdíjról.

Egy gazdaság témájú blogot követsz, így nem szeretnék erről az egyenletről vitatkozni, de úgy gondolom nem is kell. Ebben biztosan egyetértünk!

Bátorkodom tehát bemutatni neked, hogy milyen egyszerűen leírhatjuk bizonyos viselkedéseinket és annak eredményét, amik vagyunk.

Amit most le fogok írni valószínűleg ennyire objektíven, reálisan és tisztán még nem merte megosztani veled senki, mert nem elfogadott, hogy ilyen őszinték legyünk magunkkal vagy a másikkal. Sajnos ez szociálisan validált visszajelzések miatt van, amelyek tévesen ivódtak be a hétköznapjainkba. Pl. a filmek azt mutatják, hogy a férfiak sosem sírnak, mert ha őszinték az érzelmeikkel kapcsolatban az már nem férfias. Esetleg éppen a nőkön csattan az az ostor, hogy a férfiak a szubmisszív, “yes,daddy” típusú nőket szeretik, ezért a nőnek a vitában helye nincs és a határozott nőket nem szereti senki vagy az extrém projekció során minden határozott nő egyből feminista.

Társadalmunk jelenlegi problémájának egyik kulcsfontosságú és manipulatív eleme a megosztottság, azaz a bipoláris gondolkodás. Úgy is ismerhetjük ezt a jelenséget, mint a fekete-fehér gondolkodásmód. A határokon történő mozgás, miszerint ne engedd le a gőzt menet közben. Ne mondd ki ott helyben, amit érzel, mert akkor gyenge vagy, viszont amikor felrobbanna a fejed, akkor robbanjon úgy, hogy “bassz oda, de keményen és mutasd meg neki”.
Nincs a kettő közötti demilitarizált zóna. Vagy csendben ülsz vagy kiállsz magadért üvöltve.

Az ilyen szintű egymástól nagyon távol álló végpontok sajnos tönkretesznek mindent és mindenkit. Embereket és gépeket egyaránt. Ezen kilengéseknek az elkerülése csak akkor történhet, ha abban a helyzetben képesek vagyunk mással és magunkkal is őszintének és megértőnek lenni.

A megértés az egyik legfontosabb folyamata annak, hogy ki tudjunk mozdulni az általunk predesztinált és másokra projektált dolgokból. Engem nagyban segített két olyan gondolat, amelyről szakemberekkel is beszélgettem és az eredményét az alábbi egyenletben írnám fel:

meghozott döntés = önmagunk védelme +  legjobb opció

Az ilyen képletekben az a jó, hogy az egész több, mint a részek összessége.

Tehát mindenki úgy hozza meg a döntéseit, hogy az aktuális helyzetben a legjobbnak vélt opciót választja, és emellett lehetőleg a legkevésbé sérüljön.

Nyilvántartunk természetesen olyan személyeket, akik nem ez alapján döntenek, de őket általában kezelés alá veszik, hiszen ennek ellentmodóan hozott döntések valamilyen pszichológiai betegséget testesítenek meg. Pl. ha önmagunkat nem védjük, akkor gyorsan megismerjük a mazchoizmus vagy a kényszeresség, esetleg függőség fogalmát.

Ha ezt elfogadjuk és eszerint megpróbáljuk a másik által mondott vagy tett cselekvést definiálni, akkor közelebb kerülhetünk a másikhoz. Ezért lesz a megértés a kapcsolatteremtés egyik alappillére.

Az őszinteség pedig szerintem a másik alappillér. Magunkkal és a minket körülvevő környezettel való megértés kardinális eleme a változásnak. Én hiszek abban, hogy az őszinte kommunikáció sosem sértő. Azok, akik sértő személyiségek, na pontosan ők használjak ezt az eszközt rosszul és leginkább arra, hogy validálják negatív kommunikációjukat azzal, hogy „bocs, csak őszinte voltam”.

Nem, egy bunkó tapló voltál, aki az őszinteséget összekeveri a nyers, forma nélküli kritikával és cinizmussal. Most én is az voltam, ezért utólag is bocsánatot kérek tőled. És nyugodt szívvel kérlek téged is arra, amire magamat is megkérem ilyen helyzetekben: őszintén jelezd, hogy nem a mondanivaló bántó, hanem a stílus.

Az előzőekben említett sértő példa nem csak kapcsolatainkban, hanem a vállalati kultúrában is jelen van. A vállalkozásaim során sok területtel, gondolkodással és stílussal találkoztam. Úgy gondolom Magyarországon ez a nyers őszinteség még erősebb, mint a nyugati, kapitalista országokban.
Ezért hívnám fel a figyelmet egy mondásra, amit egy külföldi cégvezetőtől hallottam pár fröccs és némi tömény után:

„Ha valami nem tetszik, akkor én úgy küldöm vissza az anyjába az embert, hogy alig várja, hogy útnak induljon!”

Mint látható, az, aki elsajátítja a gondolkodást még ittasan és meglehetősen őszintén is képes arra, hogy tudja mi a különbség a nyers, abuzív kommunikációban és az őszinte, építő jellegű kritikában.

A gazdasági fonalat ezen gondolat köré építettem fel és ha ezt vesszük alapul, akkor következik is hamarosan a következő cikkünk, aminek vezérfonala:

„Mennyit ér nekem, ha jófej vagyok?”

Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a cikket és nagyon köszönöm, hogy ilyen aktív és pozitív gondolkodású közösséget építünk szeretett kis hazánkban.

Gale Tibor voltam, a TrueSight szép kék designját én alkottam. Van egy marketingügynökségem, amely szép és kreatív kampányokat csinál külföldön és belföldön egyaránt. Bármikor örömmel beszélgetek vállalkozókkal vagy vállalkozó beállítottságú személyekkel, mert úgy hiszem ez a kis csöpp, de gyönyörű országunk mindenkinek elég és ha valaki értéket teremt az mindig megállja a helyét.

Pacsi,
Tibi