🌦Sémáink és a fejlődés
Mikre figyeljünk oda, ha szeretnénk azt, hogy "most tényleg" sikerüljön a változás?
Még maradt bennünk jó pár gondolat az évkezdéssel kapcsolatban, úgyhogy kicsit zanzásítva következzenek azok, amik kimaradtak.
Ha a helyén kezeled ezeket, akkor nem maradnak meg üres, eldurrogtatott közhelyeknek, hanem valóban be tudnak épülni az életedbe - de először a szemléletmódodnak kell változnia ennek megfelelően. Na nézzük!
HASONLÍTGATÁS
Legbelül folyamatosan hasonlítgatjuk magunkat másokhoz - tudatos és tudattalan szinten ugyanúgy. Ez az a jelenség, ami miatt szarul érzed magad instagramozás közben: az önbecsülésedet rombolja az, hogy te nem vagy “olyan jó”, mint mások. Ez főleg a még teljesen ki nem fejlődött személyiségű fiataloknál, elsősorban lányoknál okoz nagyon súlyos önértékelési- és mentális problémákat, viszont most nem erről szeretnék beszélni.
Ugyanilyen módon hasonlítgatjuk magunkat a jövőbeli és a múltbeli énünkhöz, ezt pedig muszáj tudatosan alkalmaznunk, hogy ne kárvallotjai legyünk ennek az ösztönös jelenségnek.
Mikor hatalmas célokat tűzünk ki magunk elé (pl. évkezdéskor), akkor az többféle érzést elindíthat bennünk, és nem biztos, hogy mindenki jól reagál rá. Az a helyzet ugyanis, hogy más-más mentális attribútummal (beállítottsággal) rendelkezünk, mert nincs két egyforma ember. A falra kiragasztott “év végére szeretném, ha az új saját vállalkozásom rentábilis lenne, legalább 50 aktív ügyféllel” motivációs cetli van, akiből hatalmas energiákat és motivációt szabadít fel, míg mások számára ez inkább megsemmisítő erővel bír. Hiszen látja, hogy jelenleg sehol sem tart, miközben ott áll a jövőbeli sikeres énje, a szakadék pedig hatalmas a kettő között. (Ne feledd, a világ és a valóság csak a fejünkben létezik: a fejedben elképzelt sikeres önképed ugyanolyan “kézzel fogható” az agyad számára, mintha ténylegesen megtörtént volna a dolog".)
Ezt a hasonlítgatást lehet úgy kivédeni, hogy apró, mérhető célokat, mérföldköveket jelölünk ki magunknak. Erről volt már szó pl. a korábbi, témához kapcsolódó cikkünkben is.)
Legalább ilyen fontos az, milyen relációnk van a múltbeli énünkkel. A változást ugyanis sokan nem képesek önmagukon észrevenni - hiszen annyira természetes, hogy már hozzászoktunk. Pontosan ez az a jelenség, mikor már hónapok óta diétázol, de a párod, aki napi szinten lát, alig-alig vesz észre valamit, viszont mikor találkozol egy rég nem látott barátoddal, neked szegezi a “nahát, te mennyit fogytál?” kérdést.
Itt jön képbe a néha kicsit elcsépeltnek tűnt hála jelensége. Tudom, ájtatosnak hangzik ez az “adj hálát” a dolgokért, mert tényleg olyan lehet egy realitás talaján mozgó ember számára, mintha neked meg kéne köszönni az univerzumtól mindent, amit elértél. Pontosan így állok én is hozzá, éppen ezért fejezném ki inkább úgy a hálaadás jelenségét, mint egy számvetést magaddal, hogy mit is értél el a korábban kijelölt terveidből. Hogy mennyit fejlődtél. Hajlamosak vagyunk valahogy átsiklani a fölött, hogy milyen változásokon mentünk keresztül, pedig ha néha kicsit elgondolkozunk rajta, akkor látni fogjuk, hogy rengeteget voltunk képesek fejlődni a megfelelő időintervallum alatt - ez pedig erőt adhat ahhoz, hogy meglegyen a további motivációnk a nagyobb, jövőbeli tervekhez.
Nem elég viszont évente egyszer megnézni ezt, érdemes szerintem rendszeresen - akár hetente rászánni egy kis időt este vagy reggel, hogy kicsit elcsendeseve megvizsgáljuk, miben is változtunk. Valahogy az van, hogy a jó változásokat, a fejlődést természetesnek vesszük, viszont, mikor valami baj történik, akkor jön az “Úristen, miért pont velem történik minden szar?” gondolat.
A naplóírás, a régi gondolataid visszaolvasásra, a régebbi képek nézegetése tud segíteni abban, hogy objektív módon lásd a fejlődést. Nem kell “hálanaplót” írni, ha túl szentimentálisnak érzed a dolgot. Meg lehet találni itt is a kellő egyensúlyt - csak ne vedd természetesnek a fejlődést, hiszen megdolgoztál érte!
IRÁNY > SEBESSÉG
Valamiért mindenki gyorsan akar nagy eredményeket elérni, pedig az sokkal fontosabb, hogy a megfelelő irányba állítsuk magunkat. Hogy a megfelelő területet szemeld ki magadnak, ahol valóban fejlődni tudsz. Ebben tud segíteni az, hogy tervezel, és előre gondolkodsz. Mindenki alulértékeli az idő mint tényező szerepét a változásban, pedig valójában az a legfontosabb. Aki akár csak lassan halad a megfelelő irányba, az messzebbre jut annál, mint aki nekiáll sprintelni a rossz helyre. (Sprint = ész nélküli, lelkes motiváció pár napig, hogy aztán utána ráeszméljünk, hogy nincsenek meg a megfelelő, kialakított rendszereink vagy akár a társaságunk ahhoz, hogy messzire jussunk - éppen ezért feladjuk.)
A tervezés viszont legyen tényleg tervezés, nem álmodozás! Sokan ugyanis összekeverik a kettőt, a sima áhítozás semmit nem ér. Ez ne valamilyen motivációs bullshit legyen, hogy te vizualizálod magad sikeresen, a célodat elérve: tedd össze a szükséges, odavezető lépések listáját.
Idén például megfogadtam, hogy kicsit jobban odafigyelek a testemre, mert főleg a december eléggé húzós volt kaja-pia szempontjából. Mi volt a tervem január első hetére (amit sikerült is betartanom):
-nincs semmi egészségtelen kaja
-este 8 után már csak alacsony szénhidráttartalmú, fehérjegazdag kaja
-sok zöldség
-heti 3 edzés
A diéta analógiájában pl. a sprintelés az, mikor valaki irracionális célokat tűz ki magának, és ezt egy kezdeti motivációs lökettel úgy próbálja elérni, hogy koplal vagy esetleg vízhajtó termékeket szed. A lassú, egyenletes haladás okozza az exponenciális növekedést!
Tudjuk, beszéltünk már többször, több téma kapcsán az ilyenfajta növekedésről, a szokások és automatizmusok erejéről, de azért szajkózzuk ennyiszer, azért utalunk vissza rá, mert ha ezt az egy dolgot megérted, nagyjából mindent megértettél, ami ahhoz szükséges, hogy kiemelkedj az embertömegből. Az a bizonyos 99%, akinél jobb szeretnél lenni, ugyanis elbukik a grafikon relatív lapos részén. Legyen szó befektetésről, sporteredményről, vagy bármilyen képességről. Ebben a “láthatatlan” fejlődés időszakában tud az segíteni a szokások mellett az, ha kicsit “belezoomolsz”, és megpróbálsz valamiféle látható változást keresni. Mérhető változás az is, hogy “most már 9 napja odafigyelek a táplálkozásomra”. Emlékeztesd magad arra, hogy mindig csak az aznapot kell kibírni. Koncentrálj a napi feladatra!
MINTAKERESÉS
Nem kell feltalálnod a spanyolviaszt. A gyökeres változásokhoz (már a ténylegesen nagy elhatározásokhoz) is apró lépéseken keresztül vezet az út, ezt már tudod. De azt is tudod, hogy mindenki más és más mentális attribútummal rendelkezik, éppen ezért nincsen univerzális recept a sikerre. Keress az életedből korábbi mintákat!
Mik azok a techinkák, ami beváltak? Mi volt az, ami soha nem működött, pedig már sok esélyt adtál rá? Mennyi idő kell pontosan az adott fejlődéshez - a korábbi tapasztalataid alapján? Mikor érdemes elkezdeni/leállni? Mikor kell elengedni valamit azok alapján a tapasztalatok alapján, hogy korábban mikor kellett volna elengedned? És így tovább.
Könnyítsd meg a saját dolgodat azzal, hogy építesz a múltbeli tapasztalataidra. A klasszikus tőzsdei-gazdasági “this time it’s different” pontosan ugyanúgy nem szokott bejönni a saját életünkben sem. Hiszen a tőzsdéket pontosan úgy az emberi pszichológia mozgatja globálisan, mint a egyéni szinten az esetedben.
Hogy a klasszikust idecitáljam: “Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”
Vicces persze, de sokan így gondolkoznak, hogy elég kellő alkalommal kitartóan ugyanúgy próbálkozni, és menni fog. Persze lehet, hogy egyszer szerencséd lesz, és tényleg a sokadik ugyanolyan próbálkozásra menni fog, de célravezetőbb valamilyen más módot keresni. Az történhet ugyanis, hogy a sokadszori ugyanolyan próbálkozásra ha sikerül, akkor arra kondícionálod a szemléletmódodat, hogy “kellő számú, kitartó próbálkozás után úgyis menni fog”, ami odáig vezethet, hogy önmagad szabotálod rengeteg fölösleges idő- és energiabefektetéssel. És mi van, ha egyszer majd nem megy?
A korábbi éned a legjobb tanítómestered, keresd a fraktálokat, a mintákat, és kovácsolj előnyt belőlük! Ami ment, azt fejleszd tovább, ami nem, azt pedig építsd le!
Egy egyszerű hétköznapi példa:
Mindenhol az jön szembe veled, hogy érdemes edzéssel, mondjuk egy reggeli futással kezdeni a napot. Tudod, hogy jó ez, úgyhogy kipróbálod - megerőlteted magad párszor, felkelsz kínkeservesen reggel, aztán elmész futni. És ennyi. Marad mindössze pár edzés, mert inkább a szundit választod, mert olyan vagy reggelente, mint akit agyonvertek. Elengeded a futást, elkönyveled magad lustának, olyan embernek, aki “megpróbálta”.
Pedig lehet, hogy csak annyi lenne a megoldás, hogy ne másokhoz hasonlítgasd magadat. Te nem vagy egy koránkelő alkat, na. Viszont ha ugyanezt megpróbálnád esténként, akkor simán működhetne a dolog.
És ebből aztán már levonhatsz sok-sok más tanulságot is: neked nem működik az, ami nekik igen. Azzal, hogy kiderítetted, mi nem megy neked, két dolgot kezdhetsz. Az egyik, hogy elkönyveled, hogy ez van, ilyen vagy. A másik viszont a kívánatosabb - egy módot, ahogyan nem megy, már kihúztál a listádról. Így már könnyebben megtalálhatod azokat a módokat, ahogy neked, a saját alkatodnak megfelelően érdemes végezni a dolgokat.
Ez az analógia számtalan, saját életedből vett példára ráhúzható, mert lényegében a modell ennyire egyszerű. Ha megvan a kellő hajtóerő, menni is fog - de ehhez együtt kell állniuk a dolgoknak.
SZEMBENÉZÉS
A legutolsó pont pedig közvetlenül jön az előzőből. Megfelelő önismeretre lesz szükséged ahhoz, hogy bármiféle változást tudj elérni. Ezt viszont nem mérik ingyen, nem osztogatják, ahogyan más, értékes dolgokért, úgy ezért is pontsan így meg kell dolgoznod. A mintakeresés egy remek lehetőség arra, hogy objektív módon visszajelzést kapj magadról, a belső motivációdról, arról, hogy pontosan mi működik neked, valamint mit miért teszel. Ebben természetesen szakemberek is tudnak segíteni, de ők is csak az irányt tudják kijelölni neked. A munkát neked kell elvégezned!
A szembenézés, a saját magaddal kapcsolatos őszinte visszajelzés pedig fontos, hogy ne önostorozás legyen, hanem a legjobb szándékkal, fejlesztő jellegű. Ismerd el és tudatosítsd magadban a negatív dolgokat, de használd is fel őket egyből útmutatóként, hogy a helyes irányba állítsanak. Ez a folyamat sokszor kellemetlen, és igen, jönnek majd a megküzdési stratégiák és a jó öreg kognitív disszonancia, de ezt is meg kell tanulni kezelni - hogy miképpen tudod szembesíteni önmagadat őszintén önmagaddal. Sok-sok idő kell hozzá, és nem árt valaki olyan iránymutatását is kikérni, aki “kívülről” lát rá erre az egészre. A kedvenc analógiám, amit az Egyensúly című könyvemben is leírtam nagyjából ilyen relációban, a halról szól, akitől megkérdezi egy másik, hal, hogy “milyen a víz?” - mire csak annyit válaszol, hogy “mi az a víz?”…
Próbálj néha kicsit hátralépni, és mintegy kívülről, objektív módon nézni a tetteidre, gondolataidra. Figyeld meg a mintákat, és tanulj belőlük!
Ha még érdekelnek az ilyen és ehhez hasonló gondolataim, ajánlom figyelmedbe a nemrég megjelent Egyensúly c. könyvemet!
Köszi, hogy itt voltatok,
Pacsi,
Máté
Ebben a szövegkörnyezetben a "techinkák", gondolom technikák akart lenni, amúgy szuper írás!