😐 Őszinte hazugságok 3.

Megértés mint konvertábilis valuta

A sorozat utolsó részében (első kettő itt és itt érhető el) érdemes megnéznünk azt, hogy miért fontos a türelmed és hogy milyen gazdasági előnyt jelenthet számodra, ha ezt a tulajdonságodat elkezded fejleszteni.
Mikről is fog szólni a cikk?

1. Kapcsolatok mint gazdasági érdekek

2. A látszat a legfontosabb

3. Azt mondd, amit gondolsz

4. Nincs négy kettő nélkül

5. Akkora vagy, amekkora a problémáid

6. A küszöb előtt hagyott cipő

7. A felhők felett mindig süt a nap

   A kapcsolatok, mint gazdasági érdekek:

Sok országban a mai napig jelentős elem a gazdasági érdek. Van, aki házasságot alapoz erre, van, aki a barátait választja meg ez alapján és van, aki üzleti kapcsolatait köti bizonyos „alap szinthez”. Habár mindegyiket alapvetően elítéljük, egyik sem ördögtől való gondolkodás.

Ezzel nem azt mondom, hogy ezek maradéktalanul jó dolgok, viszont nem is fekete-fehér a kép. Egyébként ez a “szürke” gondolkodás az alapja annak, hogy képesek vagyunk megkülönböztetni és árnyalni a minket körülvevő világot. Szeretném, ha ezen területeken az alábbi szemüveget vennénk fel:

„Mennyibe kerül nekem ez a kapcsolat?”

Érdekes kérdés, igaz? Mennyibe kerül a kapcsolat? Miben mérik egyáltalán a kapcsolatot? Szerintem ez az a pont, ahol milliomosok/milliárdosok igazán különböznek a hétköznapi emberektől, mert ezt a kérdést nem felejtik el feltenni. A kapcsolataid során különböző dolgokkal fizethetsz az állapot fenntartásáért. Most itt nem a „gold digger” típusú kapcsolatról beszélek, hanem arról, hogy milyen konvertábilis valutákat használsz arra, hogy benne legyél egy adott kapcsolatban. Ez lehet a szabadidőd, a pénzed vagy akár az egészséged is. Itt rontják el a legtöbben, hogy az életben egyedül a pénz számít mértékadónak, pedig sokkal több minden van, ami még a nyelvükre is lefordítható, és kifejezhető pénzben. (Ezt a mentalitást onnan ismered fel, mikor valaki inkább beül az autóba, és 1,5 órát megy Budapesten belül oda-vissza egy csomagért, mert nem akarja a 2000 forintos szállítási díjat kifizetni. Egyszerűen nem tud elvonatkoztatni attól, hogy az egyik oldalon egy egzakt összeg van, hiába szerepel a mérleg másik serpenyőjében 1,5 óra, üzemanyagköltség, autó-amortizáció meg mondjuk a mentális állapot sérülése, mert dugóban tölti az időt, idegeskedve.)

A rossz kapcsolat és a megértés teljes hiánya pedig beivódik a hétköznapi életünkbe is, és egy pont után csak azt vesszük észre, hogy pocsék helyen dolgozunk, de nem merünk kilépni vagy rossz a kapcsolatunk „de már túl késő változtatni”. Mindenki ismer olyan párokat, ahol az egyik fél nem hagyja élni a másikat. Olyan barátokat, akiknek a világ összes segítsége sem elég, de ha neked van szükséged bármire, akkor pont nem ér rá. Olyan üzleti partnerekre, akik mindig rátukmálják magukat a másikra. 

A gazdasági érdekeink során - csak úgy, mint a párkapcsolatunk során - a legfontosabb elem a megértés. Értsd meg mit akar a másik, utána vedd figyelembe azt, hogy ebből neked mi a jó és hozzatok létre egy közös utat/értéket. A megértés vezet a jó kompromisszumok megkötéséhez. A kompromisszum lételeme az életnek, hiszen ez az alkalmazkodás egyik formája, és nálam mérföldekkel értelmesebb emberek is kimondták az adaptáció fontosságának evolúciós szerepét. Köszi Darwin!

Érdemes a vállalkozásodra úgy tekinteni, mint a házasságodra. Már ha van. Ha nincs, az sem probléma, tekints a kapcsolataidra így. Én pont azért hozom a házasságot, mert szerintem ez egy tökéletes párhuzam. Mindegyik kapcsolati formádban kézzelfogható eredménye van a türelemnek, az elfogadásnak és az odafigyelésnek a másik fél irányába. Ha éppen nem értitek meg egymást az üzleti partnereddel az pénzbe fog kerülni. Ha félrebeszéltek egymással a párkapcsolatod során, annak a kijavítása is pénzbe fog kerülni (virág, vacsora). Ha valakire nem konkrétan pénzt költesz, hanem szabadidőt, az is pénzbe kerül, hiszen az idő is egyfajta valuta, amit akár pénzkeresésre vagy önmagad fejlesztésére is fordíthatsz. Ja, és ha menthetetlen konfliktus van, akkor ugyanúgy vinni tudja az üzlettárs is a “családi ház” felét, mint az asszony.

Egy szó, mint száz, minden kapcsolatod egy pénzügyi tranzakció. Azok az emberek pedig, akik jó pénzügyi tranzakciókat kötnek, gazdagok lesznek. Ilyen egyszerű!

Válogasd meg hát jól, hogy milyen emberekkel alakítasz ki kapcsolatot. Ebben egy jó alap lehet, hogy ha igyekszel megérteni a másik motivációit és szándékait, mert mindenkit két dolog hajt. Az első, hogy szeresse, amit csinál. A második pedig, hogy meg tudja tartani a felépített látszatot. A látszatot mindenki magának építi fel, ezért lett olyan sikeres az Instagram, úgy gondolom ezt nem kell túlmagyaráznom. Néha olyan fontos, hogy még az első pontot is megelőzi.

Pénz az idő, az energia, a mentális egészségünk. Igazi konvertábilis valuta, és nem csak anyagiakra. Ezt tartsd észben!

A látszat a legfontosabb

A látszat fenntartása talán nem meglepően nagy szerepet játszik az emberek életében. Ezt sokan az egoval magyarázzák, ami szintén egy olyan fogalom, ami rengeteg kérdéskör esetében felbukkan. Viszont ez már inkább egy pszichológiai előadó területe, így nem mennék bele részletesebben. Ha szeretnétek ilyen és ehhez hasonló témaköröket, akkor jelezzetek vissza nekünk kommentben és készítünk egy közös cikksorozatot a Truesight keretein belül valódi szakemberekkel, nem önmagukat felszentelő konyhapszichológusokkal.

A látszatra visszatérve pedig azt kell kiemelnem, hogy jó dolgokat is meg tud mozgatni az emberekben, ha megfelelően van felhasználva. A látszatot mindenki szeretné fenntartani és mivel ez az egó területe, ezért sokkal nehezebben is engedjük el vagy sokkal élesebben éljük meg a kritizálását. Ezért történik az, hogy ha valaki megsért minket, megsérti azt a látszatot, amit magunkban vagy a környezetünkben magunkról felépítettünk, és a reakció sok esetben nem lesz megfelelő. Ezért próbálj meg a kritizálás, bírálat és ítélet helyett egy becsületes és őszinte méltánylást vagy visszajelzést adni. Ne járjon gyorsabban a szád, mint az agyad. Nem sietsz, gondold át mi a következménye annak, amit mondani fogsz. Ez téged is segít abban, hogy megértsd min megy keresztül a másik fél.

Amikor egy vitába bonyolódsz bármelyik kapcsolatodban, tedd fel az alábbi kérdéseket:

• Pontosan értem a másik indíttatását és szándékait?

• Fontos, hogy nekem legyen igazam?

• Kihatással van ez a hétköznapokra?

• Fenntartható a végeredmény?

• El tudom neki úgy mondani a véleményemet, hogy közben ne sértsem meg?

Ha úgy érzed az aktuális vita éppen nem kerül sokba neked, akkor add meg a másik számára azt az örömöt, hogy igaza legyen. Hiszen fordított helyzetben te is ezt várod el a másiktól. Egyből segítettél fenntartani a saját maga által létrehozott látszatot és érvényesül az élni és élni hagyni elv. Ha mindenképp neked kell, hogy igazad legyen, mert a helyzet vagy a vita úgy diktálja, akkor pedig igyekezz minél megértőbb, elfogadóbb lenni a másik féllel, és minél kevesebb kritikával megszórni a másikat. Ha hiszed, ha nem, a legtöbb ember nem gonosz. Mindenki a maga által jónak és helyesnek vélt utat igyekszik járni, és ez nem jelenti, hogy nincs közös metszéspont, csak azt, hogy nem biztos, hogy érted az utat, amit bejár. Gondolj bele abba, hogy te is mennyit változtál gyerekkorod óta, és mennyi mindenről alakult át a véleményed. Ezen az úton talán a legnehezebb a saját látszatod leküzdése, hogy te sem vagy tévedhetetlen. A tévedhetetlenség levetkőzése sérti a Te egodat is. Ugye milyen nehéz, amikor valaki - még ha te magad is vagy az, megbántja az egod?

Természetesen itt nem arra biztatok senkit, hogy nyakra-főre adjon alá az elveiből vagy az önmegvalósításból, csak arra, hogy mérlegelje azt, mennyibe kerül neki a saját igaza és csak azt mondja, amit őszintén igaznak gondol.

Csak azt mondd, amit igaznak gondolsz

Az előző gondolatok során fontos szerepet játszik az, hogy nem kell szépet mondani. Nem kell álszentnek lenni és nem kell magunkat háttérbe szorítani. Egyszerűen csak annyira adjuk át a gyeplőt a másik számára, amennyire számunkra is elfogadható. Nem kell beengedni az elefántot a porcelánboltba, és senki sem szereti, ha nyaliznak neki vagy ha a szemébe hazudnak. Amit javaslok, az egy pozitív visszacsatolással egybekötött önérvényesítés, amely csak azután születik meg, hogy megértjük a másik fél szándékait és mondanivalóját.

A kommunikációnk során ne feltételezzünk vagy projektáljunk dolgokat a másikra, mint „Azt akarod, hogy...” vagy „de hát azt gondoltad, hogy...” Ezek a meddő viták nem vezetnek sehova. Kezdjünk mondanivalónkat a közös értékek kifejezésével és a pozitív visszacsatolással, ami megmutatja, hogy van egy cél, amiért küzdünk, mégis más módszereink vannak a megvalósításra. Egy példa az önérvényesítéssel egybekötött visszacsatolásra:

„Azt gondoltam, hogy ...” vagy „Azt éreztem, hogy nekem ezt és ezt kell tennem.”

A saját érzéseinkről beszélni pedig a legfontosabb eleme a kommunikációnak.

Hiszen annak, aki őszintén akar segíteni a legnagyobb előnye, hogy alig akadnak versenytársai. Ha elmondod, mit éreztél és ezáltal mit szeretnél elérni, akkor hidd el, a másik oldal is biztosan nyitott lesz az álláspontodra, és az alapján korrigálni fogja a sajátját. Nem mindenki önző, aki egészséges határokat tud állítani, és nem is leszel tőle elnyomó vagy nárcisztikus. (A netes posztokból tanuló önjelöl pszichológusok szerint úgyis mindenki nárcisztikus, aki kicsit is arrogánsan képvisel bármit is. Ne akarj ilyen lenni!)

Mielőtt ítélkezel jusson eszedbe, hogy ha megbántva érzed magad még nem biztos, hogy megsértett téged a másik. Summa summarum: ez a két alappillér az, amivel el tudsz jutni a következő szintekre.

Ha mindig csak az igazat mondod, nem kell megjegyezned, hogy miket hazudtál!

Nincs négy kettő nélkül

Ha a másik emberségét és látszatát megőrizve sikerült őszinte és építő visszajelzést adnod, akkor biztos lehetsz benne, hogy elérkezel a következő szintre.

A következő, harmadik szint eleme az elfogadás. Elfogadása annak, ha nincs közös üzletetek. Elfogadása annak, hogy nem kell mindig igazad legyen. Tehát a feltétel nélküli elfogadása… úgy bárminek. Az, hogy feltétlenül elfogadod a másik álláspontját még nem jelenti azt, hogy egyet is kell értened vele. Ezért van rá két külön szavunk: elfogadás és egyetértés.

Nagyon egyszerű pszichológiája van az elfogadásnak. Könnyebben tudsz kapcsolódni a másikhoz, és ha megérted a másik motivációját/problémáját, akkor te is el tudod dönteni, hogy erre a kapcsolódásra szükséged van-e vagy sem. Ha pedig úgy érzed, hogy megértetted a másik felet, elfogadtad a problémáját, visszajeleztél neki anélkül, hogy sértetted volna a saját felépített látszatát, igazán kapcsolódni és segíteni szeretnél akkor pedig ott a végső szint, amit elértél. A reakció.

A reakcióid egy része automatikus, viszont a jó hír, hogy ezeken mindig tudsz változtatni. Az első és legfontosabb lépés, hogy felismerd őket. Ha valaki legalább annyira szereti a filmeket, mint én, akkor ismerős lehet neki az alábbi idézet, amelyet most megosztanék:

„Nem a probléma a probléma. A probléma a hozzáállásod a problémához.” - A Karib-tenger kalózai

Tehát a négy alaplépés:

1. Elfogadás

2. Látszat megtartása

3. Csak az igazat

4. Reakció

Ez menőbb, mint az EAT-SLEEP-TRAIN-REPEAT póló és sokkal hasznosabb is.

Akkora vagy, amekkorák a problémáid

„Akkora vagy, amekkorák a problémáid”

Örök klasszikus, amelyet az első vállalkozói találkozómon hallottam 2012-ben.
Ezt úgy gondolom felesleges túlmagyarázni, itt hagyom, hogy mindenki tudja ízlelgetni. Talán egy érdekes tény lehet, hogy az eredeti gondolat kitől származik, ugyanis a szofisztikáltabb idézet, ha jól tudom így hangzik:

“Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.” - Sir Winston Churchill

Úgy gondolom ezen gondolat sokat segít a mindennapi életben, a párkapcsolatokban és az üzleti kapcsolatokban is. Tartanék itt egy könyvajánlót is, habár az Máté barátom szakterülete, viszont úgy gondolom ezt most egyszeri alkalommal megengedi nekem. A Netflix kultúráját bemutató könyv nagyon sok esetben azt taglalja, hogy milyen fontos a vállalati kultúrában az őszinte kommunikáció, a bizalom kialakítása és a véleményünk megfelelő stílusban való visszajelzése. Sőt, úgy gondolom a könyv arra is megtanít minket, hogyha megfelelő értékteremtést végzünk, akkor létrehozható az a környezet, amely „egyként” gondolkodik velünk és visszajelzéseinket nem negatív vagy éles kritikának veszi. A könyv címe:

Reed Hastings & Erin Meyer: Az a szabály, hogy nincs szabály

Én a legtöbb megírt könyv, beszámoló és „sikersztori” mögött általában azt keresem először, hogy a személy, aki elérte a sikert, melyik ponton lépett be először a pánik zónába. Figyelmedbe ajánlom a legnagyobb cégek alapítóinak kockázattűrő képességét, amely nyilván nem egyenlő a felelőtlen kockáztatással (pl. a cég teljes bevételét feltenni a piros 23-asra ruletten).

Ezek a személyek nem lefelé tolnak embereket, ha hibáznak, hanem felemelnek, mert tudják, a hibától mindenki több és okosabb lett. Úgy gondolom, ez nagyon fontos momentum, hiszen az üzleti életben a humán erőforrás - és mint a cikkünk is mutatja - a kapcsolati tőke szintén egy befektetés. Ha egy emberbe X időt beletettél (ami szintén pénzzé konvertálható) és Y összeget elköltöttél arra, hogy tanítsd vagy fedezd a hibákat, amiket elkövetett, akkor miért hajtanád el az embert minden befektetéseddel együtt?

Elnézést, hogy tárgyiasítottam most az emberi kapcsolatokat, viszont az üzletben „nincs barátság”. Itt igenis fontos az, hogy egy ponton érdekeket kell képviselni és elengedni azokat a tényezőket, amelyek visszatartanak téged vagy a vállalkozásodat. Család-/Cégvezetőként mindenkiért felelsz! Viszont a hétköznapi problémák és a fejlődésből, progresszióból származó költségek egy kalkulált teher. Ezért is jött létre a tanulópénz kifejezésünk. Mikor legközelebb úgy érzed egy problémával szembesülsz mindenképp gondolkodj el rajta, hogy az a probléma mennyire kardinális, milyen kihatással van az üzleti tevékenységedre és mit profitáltál belőle.

A másik kedvenc gondolatom, ami a problémaszemléletet megoldásközpontúsággá tudja varázsolni egy-egy helyzetben az alábbi idézet:

“I never lose. I either win or learn.” - Nelson Mandela

Na de, most hogy eldurrogtattam az összes live-laugh-love típusú közhelyes idézetet, úgy gondolom a problémákat ügyesen fogod tudni kezelni az elkövetkező 1 hetes teszt periódusban és tovább léphetünk a következő pontra.

Elcsépelt, kommersz dolognak tűnik, de ha megtöltöd mögöttes üzenettel, akkor igaz.

A küszöb előtt hagyott cipő

Több nemzetnek is megvan a maga interpretációja arra, hogy házukat (belső világukat) tisztán tartsák. Ilyen módon van, ahol a ház előtt kell hagyni a cipőt, van ahol a bejárati ajtó előtt, van akiknek erre külön szentelt helye van.

Habár közepesen vicces lehet egy gazdasági-pszichológiai témájú cikkben erről olvasni mégis követendő példa az üzleti életben.

Mielőtt nekiülünk bármilyen kapcsolatunknak érdemes a napi/aktuális dolgainkat az adott kapcsolaton kívül tartani és elkerülni a behozatalát abba a helyzetbe, amiben éppen vagyunk.

Most kiemelném hölgy társainkat, akik örömmel említenek évekre visszamenő sérelmeket, amikor már éppen le tudnánk zárni a vitahelyzetet. Ne tegyük. Nincs értelme.

Hasonló örömmel tudom férfitársaim figyelmébe is ajánlani, akik örömmel fedik el aktuális érzelmeiket, gondolataikat, mert félnek kifejezni őket. Egy férfi nem lesz attól kevesebb, ha az érzelmeiről beszél. Egyik fél sem gondolatolvasó és nincs helye egy kapcsolatban sem az „azt hittem, hogy…” Hinni a templomban kell. Az őszinte kommunikáció egyik alapeleme, hogy a beszélgetésben nyíltan és elfogadóan tudunk kommunikálni a másik féllel. Az, hogy valakinek a kezébe adjuk a lehetőséget arra, hogy értelmes emberként kommunikáljon velünk, kimutatjuk azt is, hogy hajlandóak vagyunk olyan felületet biztosítani, ahol akár árthat is nekünk. Ez pedig nem jelenti azt, hogy gyengék lennénk.

Ha a másik fél ezt kihasználva fájdalmat okoz nekünk, az egy hatalmas red flag, ami jó, hogy kiderült. Ennek köszönhetően mérlegelni tudjuk azt is, hogy valóban jó szerepet tölt-e be az adott személy a kapcsolati hálónkban.

Természetesen ez csak akkor várható el, ha mi is megadjuk az őszinteséget és a nyitottságot. A kommunikáció során pedig nem elvárható az, hogy a másik kezdeményezzen. Ez nem verseny, hogy ki volt többször elfogadó a másik féllel szemben. Már csak azért sem, mert nem elvárható az sem, hogy a másik fél is olvasta ezt a cikket és tudja, hogy mi éppen most változtatni akarunk. Mert ezt olvastuk a Truesighton.

A helyes tevékenység, hogy közöljük azt, amit érzünk az adott helyzetben és nyíltan, őszintén kommunikálunk róla. Nyugodtan lehet határt szabni a beszélgetésben azzal, hogyha valamit nem odavalónak érzünk és azt is kommunikálni lehet, hogy miért érezzük ezt.

A felhők felett mindig süt a nap

Eljutottunk a cikkünk végére és úgy gondolom, hogy a cím megfelelően összegzi azokat a gondolatokat, amelyeket érdemes követnünk. Amennyiben lefelé tartó spirálban érezzük magunkat, javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit, és nézzünk körül, hogyan emelkedhetünk a felhők fölé. Mindazonáltal elérkeztünk vele a játékunk lényegéhez is.

Az olvasottaknak köszönhetően minden egyes alkalommal, amikor türelmedet, jóhiszeműségedet vagy pozitív mentalitásodat alkalmazod, adj neki egy árat és írd össze, hogy egy hét alatt, mennyit ért az, hogy jófej voltál!

Egyszerű játék mégis kifizetendő, mutatok pár példát az egyszerűség kedvéért:

• Ma megdicsértem a páromat, hogy milyen jól főz, és jeleztem neki, hogy a héten úgy ennék a szuperül elkészített rántott csirkemelléből egy kis rizi-bizivel. Ha megcsinálja az ételt, akkor spóroltál 3450 Ft-ot, mert nem kellett étteremben enned.

• Megértettem egy üzleti partnerem igényét, ezáltal tudtam neki egy jó ajánlatot tenni. Az ajánlat értékét sikerült itt jófejségre váltanod.

• Egy vita során a párommal sikerült lezárnunk egy régen fennálló problémát annak köszönhetően, hogy félretettem az egóm és igyekeztem megérteni a problémáját. PRICELESS :D

Ezek a példák demonstratív jellegűek. A segítségeteket szeretnénk kérni abban, hogy lássuk a ti életetekben mekkora változást tud hozni a pozitív gondolkodás. A visszajelzésetek nélkül ezek a sorok csak összedobált szavak halmaza. Ez az első ilyen próbálkozásunk, ezért szeretnénk bemutatni itt a TrueSight felületén, hogy az egészséges mentális viselkedésnek értékteremtő ereje van.

Az alábbi kérdőívet többször is be lehet küldeni:

GOOGLE FORM – NÉVTELEN BEKÜLDÉSSEL
(segíts nekünk kérlek, 5 perc az egész.)

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a cikket és remélem sok-sok sikersztorit tudunk majd megosztani név nélkül 1 hét múlva.

---

Gale Tibor voltam, a TrueSight szép kék designját én alkottam. Van egy marketing ügynökségem, amely szép és kreatív kampányokat csinál külföldön és belföldön egyaránt. Bármikor örömmel beszélgetek vállalkozókkal vagy vállalkozó beállítottságú személyekkel, mert úgy hiszem ez a kis csöpp, de gyönyörű országunk mindenkinek elég és ha valaki értéket teremt az mindig megállja a helyét.