Biztosan feltetted már te is magadban a kérdést egy-egy helyzetben és hidd el, ez egyáltalán nem egy rossz kérdés:
”Mennyit ér, ha most jófej leszek?”
Ez se nem rosszindulatúság, se nem megtévesztés, és még csak azt sem jelenti, hogy aljas számító lennél.
Ha ezt a cikket végigolvasod, akkor kiderül, hogy pontosan miként lehet monetizálni a jófejséget és miért fogja megérni neked a dolog hosszútávon. Az előző cikkben olvasott őszinteség, valamint az érzéseinkről való kommunikáció lesz az alapja a mainak is.
CSAK SEMMI KAMU
Semmi szégyellnivaló sincs benne, a legtöbb ember fejében lefut ez a program. A kulcs mindig az őszinteség, főleg magunkkal szemben. Elvégre, milyen jogon várjuk el azt, hogy velünk őszinte legyen valaki, ha még mi magunkkal sem vagyunk azok? Az önismeret minden alapja, ahhoz pedig hozzátartozik, hogy nem játszunk el dolgokat csak azért, mert a társadalmi elvárások mást kívánnak tőlünk.
Ez a gond ezzel az egésszel, hogy a legtöbben egyszerűen szeretnének megfelelni a társadalomnak. A normatív konformitás értelmében szeretünk arra húzni, amerre a tömeg van. Ez egy ősi alapszükséglet, hogy ne “lógjunk ki a törzsből”. Éppen ezért jósolható meg az elsődleges emberi gondolkodás bármelyik szituációban, mert pusztán a legálatlánosabb dolog lesz a valid. Ezért olyan rémisztő, hogy ilyen gyorsan tanul az AI, továbbá ez a trükkje annak, hogy miért lehet ennyire életszerű robotikus programokat készíteni. És ugyebár a tömeges válaszokkal lehet legjobban is tanítani a neurális hálókat, innentől pedig egy öngerjesztő folyamat az, hogy sztereotipikusan gondolkozunk a gépekkel egyetemben. A cikkünk értelmében ez azt jelenti, hogy a “nem leszek jófej” az alapbeállítás a legtöbb esetben. Ettől függetlenül ez nem jelenti azt, hogy az a helyes!
A nagy játékosok fejében például folyamatosan fut a fent említett kérdés, de a különbség az, hogy ők már egy picit más formában teszik fel. Ezekről a kérdésekről a következő cikkekben olvasni fogsz, de most kezdjük el az alapoknál.
Az életünk az idő során a folyamatos növekedésről és bővülésről szól. Ebben egyetértünk igaz? Szerintem igen.
Mivel egy kaptialista rendszerben élünk ehhez szükséged van gazdasági fejlődésre is, hiszen pénzt csak pénzből lehet csinálni. Ezt is hallottad már? Úgy gondolom ez már a második közös „igen” élményünk lehet.
A gazdasági fejlődésed alapmotorja az életidőd során Te magad és a téged körülvevő környezet kapcsolatából fakad. És ez a szép az egészben, hogy az egyik kihat a másikra, ugyanis a környezet, ami körülvesz téged végső soron általad lesz meghatározva, hiszen a gondolkodásod és az attitűdöd egy bizonyos jellemtípust vonz… (Biztosan hallottad már azt a tételt is, miszerint az öt hozzád legközelebbi ember átlaga vagy. Kezdő szinten “madarat tolláról, embert barátjáról”-ként is belefuthattál.)
Nem kell hozzá emelt matek, hogy rájöjjünk, az egész életünk egy egyenletrendszer, amelyet fel írhatunk - a teljesség igénye nélkül - akár ilyen módon is:
Gazdasági helyzetem= Én*Környezetem*Idő
Aki jó volt az egyenletek megoldásában középsuliban az most tudja mi következik: Elkezdjük kibontani ezt az egyenlet azon részét, amelyet jobban meg szeretnénk ismerni. Az komplex nézőpont után nyugodtsággal fog eltölteni a tudat, hogy az “apu-anyu gazdag” csak egy résztényezője az egésznek. Nem szeretnék minden egyes elemet kibontani, mert rendkívül összetett a rendszerünk, ezért most csak egy részére fogunk fókuszálni, a belső környezeti tényezőkre.
A környezet az alábbi módon bontható fel:
Környezetem=Külső tényezők+Belső tényezők
Így az egyenletünk, amelynek egyik elemét jobban megismertünk, most így néz ki:
Gazdasági helyzetem= Én*(Külső tényezők+Belső tényezők)*Idő
Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy a külső tényezőket szokás ebből a leginkább okolni mindenért IS. Mindenki ezeket nézi, te is ezeket veszed észre máson. Anyu-apu segíti, szerencse, napholdállás, csillagok és tényleg csak a fantáziánk szab határt annak, hogy mik a képzelt vagy valós dolgok, amikkel bővíthető a lista. Ha nem bírjuk az embert, akiről beszélünk, akkor szeretünk valamiféle külső entitást keresni, amit a siker okának tekinthetünk, így megkíméljük magunkat a kognitív disszonancia redukciójától, ami akkor lenne a jutalmunk, ha képesek lennénk elismerni mások képességeit.
Ezzel szemben figyeld meg, hogy a pozitív dolgok esetén eszünk ágában sincs a véletlenekbe kapaszkodni, hisz mi vagyunk a siker zálogai! Az nem lehet, hogy csak mákunk volt, hiszen akkor el kéne ismernünk, hogy vannak dolgok, amik csak megtörténnek.
(Természetesen ez a kettő két szélsőséges eset, még a lottónyeremény esetén sem lehet pusztán szerencséről beszélni, hiszen el kell menni, és fel kell adni azt a szelvényt. Azért egy pár százalék véletlen-faktorral érdemes kalkulálni sikerek és kudarcok esetén is, talán akkor vagyunk a legőszintébbek magunkkal.)

A belső tényezőkre viszont túl kevés időt fordítunk, és nem vesszük észre, hogy a megismert elem egyik fele, tehát az 50%-a az, hogy mi mit teszünk a környezeti elemekbe, mit viszünk a kapcsolatainkba. (Tudod, a rókafogta csuka - hiszen egyik hat a másikra és vice versa.)
Emiatt lesz a belső egység rendkívül fontos elem. Ezen elem legfontosabb összetevője pedig mi magunk vagyunk. Ezért kiváltképp célratörő magunkat fejlesztenünk, mert a nagy egyenletben, ha az „Én” fejlődik, akkor az „Én”, „Környezet” és az „Idő” elemekből egyből 2 összetevőre, tehát magunkra és a környezetre is van ráhatásunk.
Ez igazán jó hír, főleg azoknak az egocentrikus személyeknek, akik úgy gondolják körülöttük forog a világ. Mert bizonyos kontextusban: tényleg!
Viszont jó hír azoknak is, akik nem így vélekednek, mert ez bizonyíték arra is, hogy nekünk is van ráhatásunk a világra. Ez utóbbi, sokkal jobb fényt vet az egyenletünkre, mert bebizonyítja, hogy nem vagyunk tehetetlenek. Egyből nem olyan zavaró, így gondolni a világra, igaz? Remélem itt most megvan a közös, harmadik „igen,igaz.” élményünk.
Definícióm alapján: A belső tényező mindaz, amit mi teszünk a környezetünkbe.
A külső tényezőben anyu és apu gazdagsága azért lesz külső - habár anyu és apu elég közelálló dolgok - mert semmilyen ráhatásod vagy “Én” típusú hozzáadott értéked sincs erre a környezeti elemre. Ha csak nem vered kifizethetetlen adósságba a családot, apu és anyu tőled függetlenül is gazdag lett/lesz, mert az az ő gazdasági helyzetük és pénzügyi gondolkodásuk.
Szóval visszatérve a belső vonalra az alábbi összetevők alkotják:
Belső tényezők=párkapcsolat+család +barátok+üzleti kapcsolatok
Csak hogy összefoglaljuk az egyenletünk aktuális helyzetét és mindent behelyettesítve “teljes” képet lássunk:
Gazdasági helyzetem=Én*[Külső tényezők + (párkapcsolat+család +barátok+üzleti kapcsolataim) ]*Idő
Ezzel meg is érkeztünk a cikkünk legfontosabb eleméhez, mégpedig ahhoz, hogy mind a négy tényezőben nagyon fontos szerepet játszik az „Én” elem.
Ennek az “Én” elemnek köszönhetően tudjuk majd azt is mérni, hogy milyen pénzügyi ereje van a jófejségednek, hiszen az első posztomban említett játék egyik szerves része lesz az, hogy csak ezen változtatsz.
Szerintem itt válik el amúgy a búza az ocsútól - hogy ki az, aki megérti azt a jelenséget, hogy az, ahogyan szemléljük a világot, az nagyban formálja mindazt, amivel kapcsolatba lépünk. Sőt tovább megyek: formálja azt, ahogy a valóságot érzékeljük. Éppen ezért az egyenlet szerint a legnagyobb változást nem azzal tudod elérni, ha kicseréled az egyenletben szereplő személyeket, esetleg megpróbálsz egy vállalkozást valamiféle új területen vagy tőkét vonsz be, ha már anyu-apu nem hagyott rád balatoni nyaralót.
Persze, ezeken egytől egyig tudsz változtatni, de miért tennéd? Az idő faktor az, ami egyformán ketyeg mindenki számára, és ezek alapján az egységnyi idő alatt a legnagyobb hatást azzal tudod elérni, ha önmagadban keresed a változást, mert az hatványozottan fog visszahatni rád.
Ahogy fejlődik az önismereted, és gyűjtöd munkatapasztalatot és a tudást, úgy tud javulni a kapcsolataid minősége is, ami pedig tovább tudja javítani a személyiségfejlődésed, ami további extrákat jelent számodra az egyenlet többi tényezőjében is. És így, egészen a végtelenségig.

Kezded már érteni, mit számít az, ha jófej vagy, akár csak egy ponton is? Vannak szar napjaink, és elhiszem, hogy az az alapbeállítás, hogy morcosan reagálsz valakinek a sokadik kérésére már aznap. Ez az ő alapbeállítása is valószínűleg, hogy úgysem lel benned partnerre. Ha úgy reagálnál, ahogy számítaná, akkor minden haladna a maga medrében tovább. Ezzel szemben ha megtöröd a kört, és akárcsak egyszer is megmozgatod azt a bizonyos állóvizet, akkor a gépezet is mozgásba lendülhet. Mert a karma működik - bár nem kell így nevezni, és nem kell hinni sem benne feltétlenül, viszont az élet egyensúlyra törekszik.
Ha kilendíted az ingát az egyik irányba, akkor egy idő után vissza fog térni hozzád.
Mert sokan mindent akarnak, de a legtöbben elfelejtik, hogy előbb adni kell ahhoz, hogy kaphass valamit. Mindenki gazdag, sikeres, vagy elismert szeretne lenni, mindenki különleges bánásmódban szeretne részesülni a kollektív társadalomtól. Ahhoz viszont, hogy ezt megkaphasd, előtte neked kell valami módon különlegeset adni a számukra.
Amikor adsz, akkor nem kevesebb leszel, hanem több.
Legyél hát jófej!
A következő posztban pedig kifejtem, hogy:
Miért fontos a megértés és a türelem?
Milyen gazdasági előnyt jelenthet számodra, ha ezt a tulajdonságodat elkezded fejleszteni?
És természetesen a nagyok módszerei a “jófejség” kérdéskörére
Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a cikket és nagyon köszönöm, hogy ilyen aktív és pozitív gondolkodású közösséget építünk szeretett kis hazánkban. Köszi, hogy itt vagy, és külön köszi, ha valamiféle visszajelzést dobsz nekünk a cikkről komment formájában!
Pacsi,
Tibi, Máté
Sziasztok!
Nagyon inspiráló cikk. Várom a folytatást!
Köszi, hogy vagytok!
Szép napot!
Sziasztok! Nagyon jó cikk, jó gondolatok. Önismeret és önfejlesztés: Fontos dolgok és nagyon sokan alábecsülik. Jó, hogy ilyenekről írtok!
Pacsi!
Geri