😰Mitől vagyunk ilyen búvalb@szottak?

Kesergünk, mert az legalább ingyen van...

Múlt héten síelni voltam Ausztriában, és hazaérve fura érzésem volt, amikor kimentem az utcára vagy beléptem a boltba: valami nem okés. Aztán leesett: elképesztő, milyen kontraszt van a hétköznapi emberek alaphangulata között a két országban. Írtam is erről egy Facebook-posztot, ami bár nem robbantotta fel az internetet, de úgy érzem elég nagy figyelmet kapott. Megígértem, hogy kicsit még beszélünk a témáról, mert fontosabb, mint gondolnád, és nem szeretném, ha ez a fröcsögés szintjén maradna meg akárkiben. A vulgaritásról pedig annyit, hogy számomra az nem cél, hanem csupán egy eszköz a figyelemfelkeltésre.

Gyorsan leszögezném, hogy ez nem egy “külföldön minden jó, nálunk meg minden szar” cikk lesz, mert annak semmi értelme nem lenne. Az itthoni gazdasági és politikai helyzettel nagyjából mindenki tisztában van, úgyhogy a dolgok pszichológiájával szeretnénk kicsit foglalkozni, mivel a boldogulás és a prosperálás kulcsa elsősorban a fejünkben dől el. De ne szaladjunk ennyire előre!

Ha nem láttad volna az ominózus FB-posztot:

A shitposting mellett komolyabb gondolatokat is szeretek átadni, mégha kicsit furának tűnő köntösben is.

Felvezetőként talán annyit, hogy igen, tudjuk, hogy odakint a “fejlett nyugaton” jobban élnek az emberek, és itt “nincs minek örülni”, úgyhogy nem is azért írom ezeket a sorokat, hogy megkapd a napi szabópéteres dózisodat, hogy “csak legyél boldog és boldog leszel!”

Kezdjük is gyorsan egy fontos dologgal, amiről már sokat írtam a könyveimben: a valóság tulajdonképpen csak az, amit a fejedben elképzelsz, az agyaddal leképzel a külvilágból. Éppen ezért van az, hogy adott szituációra sokan sokféleképpen reagálunk, mert máshogy érzékeljük azt.
Nézzünk is egy fontos elméletet, ami a valóságról és annak percepcójáról szól.

Manipuláld az érzelmeid mimikával!

Charles Darwin vetette fel az Expression of the Emotions c. 1872-es munkájában, hogy az érzelmek külső jegyek általi kifejezése felerősíti magát az érzelmet, míg az érzelmek külső jegyeinek elfojtása gyengíti azt. Ez az ún. mimikai visszacsatolás elmélete, amiből zanzásítva annyit vontak le sokan, hogy “mosolyogj, és jó kedved lesz” , továbbá “ne lógasd az orrod és majd elmúlik a lehangoltságod”.

Ezt az elméletet, bár nagyon jól hangzott, de nem sikerült bizonyítani egészen 1988-ig. A részletes metódust itt találod, röviden azonban összefoglalnám, mert az egyetemi kutatások olvasgatása valljuk be, nem valami szórakoztató.

Fontos, hogy a kísérleti alanyokat nem tájékoztatták arról, hogy mit vizsgálnak. A szájukba kellett venni egy ceruzát, és azt mondták nekik, hogy azt kutatják, hogyan viselkednek az emberek a hétköznapi teendőik elvégzése során úgy, hogy közben nem használják a kezüket.
Két részre osztották az alanyokat: volt, akiknek a ceruzát úgy kellett a szájukba venni, hogy csak az ajkuk érintette azt - ilyenkor az arcizmaik szomorúságot imitáltak. A csoport másik felének pedig a fogai közé kellett venni az íróeszközt - ez mosolygós ábrázatot okozott nekik.

Az 1988-as kísérlet. Balra a “szomorú”, jobbra a “mosolygós” mimika.

A vizsgált személyekkel elvégeztettek pár kamu feladatot, hogy ne tudják, pontosan mit is néznek a kutatók, majd pedig legvégül megnézettek mindenkivel egy rövid rajzfilmet. A meséről azt gondolták, hogy ez egyfajta levezetés, azonban a kutatás központi eleme ez volt.

Vajon viccesebbnek találták-e a rajzfilmet azok, akiknek mosolygós volt az arca a foguk közé szorított ceruza miatt? Igen. Viccesebbnek, mint a kontrollcsoport, és jóval viccesebbnek, mint a fancsali ábrázatú, ajkuk között ceruzát tartó csoport.

De hogy is jön ez ide?

Ez a kísérlet pont a valóság két aspektusát köti össze: az érzelmek fizikai manifesztációját és azoknak az érzékelését, megélését. De mi van a másik szinttel, ami azt köti össze, hogy hogyan szeretnénk érezni magunkat és hogyan érezzük magunkat valójában? Tudom, kicsit bonyolultnak meg nagyon fehér műanyagszéken egy tábortűz melletti filozofálgatásnak tűnik ez az egész, de lényegében előbb-utóbb minden ide érkezik meg: annyi a világ, amennyit gondolsz róla. Ez egy ilyen igazi 22-es csapdája amúgy, ha a témaindító posztot nézzük.

Miért van ennyi szomorú ábrázatú, megcsömörlött ember Magyarországon Ausztriához képest? Miért gyűlöli a legtöbb ember itthon zsigerből a másikat, és miért lesi azt, hogyan juthat ő előre úgy, hogy a másik kárt szenved? A legalapabb válasz: azért, mert itt az átlagember sokkal szarabbul él. Akkor mi lenne a legkézenfekvőbb megoldás: az ország anyagi felzárkóztatása, tehát legyünk gazdagabbak. Csak sajnos az a baj, hogy ilyen “szar minden” alap-mindsettel soha nem fogunk elérni arra a szintre, ahova szeretnénk eljutni, mert ezek nem olyan dolgok, amik maguktól az ölünkbe hullanak, keményen meg kell dolgozni értük.
És itt buknak el sokan: ha nincs instant kielégülés, hanem hosszabb idősíkon megtérülő dolgokba kéne energiát fektetni, akkor a legtöbben köszönik szépen, nem kérnek belőle. Ezért van sor a lottózó előtt, bármekkora is a válság, mert azt reméli itt az emberek nagy része, hogy az ölükbe hulló nyeremény majd megváltoztatja az életüket. (Valójában a lottónyertesek 60-70%-a éveken belül elveszít mindent a nyereményből, sokuk pedig azt vallja, hogy a legrosszabb dolog az életükben az a győztes szelvény volt.)

Harminc éve hallgatjuk, hogy "húsz év, és utolérjük Ausztriát”, de valójában szerintem egyre távolabb jutunk a nyugati világtól. Ha nem is feltétlenül anyagi szempontból, de mentalitásban mindenképpen. (Mondjuk a 2022-es EU-n belüli rekord inflációval és a 2023-as várható hasonló eredménnyel pénzügyileg is visszacsúszunk valószínüleg.)
A magyar nép, a magyar történelem elég hányatott sorsú, ez talán az egyetlen dolog, amiben 15 millióan egyetértünk. Elég belehallgatni a himnuszunkba, ami gyakorlatilag egy sirató, lényegében az összes fontosabb háborúban a rossz oldalon voltunk már évszázadok óta, és Trianont, illetve az anyaország veszteségeit nem kell talán bemutatnunk senkinek. Jobbról-balról mentek át rajtunk a nagyhatalmak a pillanatnyi érdeküknek megfelelően, de azért közben néhányan itt is maradtak, hogy megkeserítsék az életünket. A “top 10 leghányatottabb sorsú állam” listájába szerintem bele is kerülnénk, ha lenne ilyen verseny.

Egy kis kitekintés, hogy mennyire nem egyenes arányban van az, hogy csak a pénztől és az anyagi biztonságtól lehet boldog egy ország: Szlovákia több mint 20 hellyel van előttünk az országok boldogságát vizsgáló éves skálán, ahol mi az “előkelő” 52. helyet foglaljuk el. Ausztria a 11., Románia a 45., de még a horvátok is az 59-ek, pedig ott kicsit több mint 20 éve még háború volt.

Ezekre a történelmi sebekre jött aztán a szocializmus, amikor árgus szemekkel kellett figyelni mindenkit, és úgy tudtál előrejutni, ha felnyomtad azt, aki valamiben előrébb jutott ilyen-olyan módon. A generációs és a társadalmon belüli sérelmeket aztán az utóbbi években remekül felkorbácsolta és kihasználta a politika: számtalan tengely mentén gyűlöli egymást az egész nemzet oda-vissza. Ezek sajnos tények. Itt nem támogatni szeretnék egymást az emberek, hanem inkább visszahúzni közösen azt, aki valamiben mégis ki próbál emelkedni.

Itt két generáció alatt megtanulta mindenki, hogy a legkifizetődőbb csendben utálni a másikat, és amint kilép a szobából, kibeszélni őt, valamint arra érzett rá mindenki, hogy igazából a relatív státusz érzése is boldogít. Ez csúnyán hangzik, de sokan úgy vannak vele, hogy persze, szeretnének többek lenni a másik embernél, ezt úgy is el lehet érni, ha ők semmit nem érnek el, de a másiknak valahogyan kevesebb lesz.

Na de elég a negativitásból és az ország mentális kórképéből, nézzük, hogy mit lehet tenni, és milyen példák állhatnak előttünk, hogy változtatni és később változni tudjunk!

Mit lehetne tenni?

Az az igazi gond, hogy ezekre a problémákra a megoldás, illetve a mindset átalakítására és a prosperálásra való igény nem olyan, amit felülről irányulva rá lehet erőltetni az emberekre. Sajnos sok országban, így nálunk is az van, hogy a mindenkori hatalomnak az a pillanatnyi politikai érdeke, hogy nagy, kiszolgáltatott embertömegek legyenek, akik mindenért valami külső dolgot okolnak, és a gondok elől a kormány lábai elé menekülnek ahelyett, hogy a kezükbe vennék az irányítást.
Ezt látják évtizedek óta: mi sosem hibáztunk, sosem kell önvizsgálatot tartanunk, elég ha keresünk egy bűnbakot, és mutogatunk rá, miközben nem változtatunk semmin. (Ez az utóbbi időkben különösen szembetűnő: Brüsszel, Soros, háború, szankciók, globális infláció, stb.)

Ezért kell neked, nekünk elkezdenünk apróban, alulról szerveződve, kis körökben kialakítva a változást. Álljon itt pár pragmatikus tanács, amit személy szerint fontosnak tartok, és alkalmazok is a hétköznapokban. Némelyik furának meg nehéznek tűnhet, és lesz olyan, amire legyintesz, hogy “neked könnyű”, de szeretném leszögezni, hogy nekem sem volt az, én is rengeteget hezitáltam anno, hogy külföldre költözzek-e egyetem után, valamiért mégis inkább maradtam, hogy valamiben változást tudjak elérni - talán ez az én utam.

Na nézzük:

🟩 Vedd körbe magad inspiráló emberekkel. Azt mondják, hogy az öt közeli barátod átlaga vagy, és nem is lehet ennél igazabb semmi. Ez sokszor nem könnyű, nehézségekkel és fájdalommal jár, mert le kell mondanod olyan emberekről, akikhez akár érzékeny szálak fűznek - de muszáj megtenned a saját érdekedben. A panaszkodó, folyton negatív, bűnbakot kereső, áldozati pózban szívesen tetszelgő, téged lehúzó kapcsolataidról le kell mondanod. Ez persze két módon lehet, az egyik az, hogy urasan lelépsz, azonban együtt is változhattok, ha megvan benned a kezdeményezőkészség, hogy együtt fejlődjetek. Ehhez persze megfelelő partner is szükséges, nem is annyira könnyű, de talán nemesebb cél, mint otthagyni valakit a sárban.
Persze mondani könnyebb, mint csinálni, és szerintem nem is létezik rá recept, ezért nem tudom megadni azt számodra. Ez nem olyan, hogy holnap kitalálod, hogy akkor most inspiráló emberekkel fogsz barátkozni, és úgy is lesz. Ez évek alatt alakul ki. Ha sokat olvasol, tanulsz, fejlődsz, és a világra is nyitott vagy, akkor tudattalanul is azokat a kapcsolatokat fogod keresni, ahol megkapod az ilyenfajta szellemi kielégülést.

🟩 A következő pontnak ez utóbbit mondanám, mert van annyira fontos, hogy megérdemeljen egy külön pontot: képezd, fejleszd magad, tanulj folyamatosan, életed végéig. Na persze ez sem úgy megy, hogy akkor most tolsz a Libriben egy shopping spree-t, és az összes könyvet felmarkolod az “önfejlesztő” kategóriában, amire amúgy komplett iparág épült. Szerintem itt is a legfontosabb a kitartás.
Sokan elkezdik fogyasztani az ilyen tartalmakat, podcasteket, videókat, könyveket, de aztán nem jön meg gyorsan a várva várt eredmény, és fel is adják. És hogy miért nem jön meg az eredmény pusztán a tartalmak fogyasztásától: mert gyakorolni kell a dolgokat a való életben. Az elméleti tudás semmi, alkalmazni is kell tudni őket. Mert nem fogok hazudni, még a legutolsó kommersz motivációs könyvben is vannak jó, értelmes dolgok leírva, csak azok azt hazudják el, hogy a változás valami könnyű dolog, és neked csak akarni kell - azonban ez nem igaz. Itt is az instant kielégülés vágyát kell valahogy legyőznöd.
Szóval tanulj, vitatkozz, beszélgess, legyél nyitott a világra, és legfőkébben felejtsd el a buborékokat - légy nyitott a sajátoddal ellentétes nézőpontra is!

🟩 Fejezd be a panaszkodást! Fejezd be azt, hogy folyamatosan ócsárólsz másokat és negatív vagy mindenről!
Ez sem arról szól, hogy innentől kezdve akkor pozitív ember leszel. Inkább arról, hogy a negatív, panaszkodó emberek társaságát egyedül negatív, panaszkodó emberek keresik. Próbáld ki egy ideig, hogy megtartod magadnak ezeket a negatív dolgokat, és alakítsd ezt szokássá. (Tudod, nagyjából 30 nap kell ahhoz, hogy berögződjön bármilyen szokás.)

Egységsugarú motivációs idézet, amit 40-es elvált anyukák szoktak posztolni Facebookon. Azonban a mögöttes tartalom rendben van: tényleg fejben dől el minden, a hangulatunk is.

🟩 Fejezd be a pénz miatt az aggódást! Na jó, most tudom itt elvesztettem nagyon sok embert, miközben felhördültek a kijelző előtt, de kérlek hadd vezesselek rá, mire gondolok. Az emberek nagy részét gúzsba köti a pénz körüli folyamatos gondolkodást, folyamatos aggódás - hallgass meg egy átlag beszélgetést a villamoson. Ha nem valamilyen celebről, akkor a pénzről panaszkodnak. Direkt nem a beszélgetést írtam, mert lehet a pénzről jó kontextusban is beszélni: vállalkozás, karrier, vásárlás, befektetés - azonban jellemzően a “mi mennyibe kerül és miért olyan sokban” szinten meg is áll a pénzről szóló beszélgetések 99%-a.

Természetesen rendben van, hogy több pénzt szeretnél, azonban ha arra fókuszálsz, hogy több pénzt szeretnél, akkor rögtön szembeköszön a valóság, hogy neked most, ebben a szent pillanatban annál kevesebb van. És jön is a jó öreg szorongás, ami fel tudja emészteni a kognitív energiáidat, sőt a mindennapjaidat is.
Mert tudod, ahol a fókuszod van, az növekszik. Éppen ezért ha többet szeretnél keresni, akkor valami megoldás után kell kutakodnod. Attól nem fog csökkenni a kenyér ára, mert te panaszkodsz miatta, hogy drága. Keresned kell egy megoldást, hogy relatívan “olcsóbb” legyen a kenyér azáltal, hogy több marad rá.

Na persze itt hullik ki a “férgese”, sokkal egyszerűbb panaszkodni, aggódni, szorongani, külső körülményeket okolni, mint ténylegesen tenni valamit, hogy előrelépj. Hidd el, mindig és mindenhol van olyan munkalehetőség, amivel többet tudsz hazavinni. Ezért azonban időt és energiát kell befektetned, más módja nem létezik. Persze alap, hogy kell ehhez egy perspektíva, egy motiváció, hogy miért is éri meg mondjuk x órával többet utaznod egy extra állásért vagy mi az a cél, amiért megéri a hétvégét is beáldozni. Ezekben sajnos nem tudunk segíteni, ezeket neked kell megtalálnod. Azonban ha van egy támogató, nem visszahúzó közeg, ahol mozogsz, akkor rá fogsz lelni ezekre a dolgokra.

(Sajnos ezért annyira nehéz kijutni például a borsodi zsákfalukból, mert egyszerűen nincs ott a pozitív példa, hogyan is lehet, vagy ha meg is van a példa, akkor ott van a közeg, ami rögtön visszaránt téged az alommeleg megszokásba, hogy “minek erőlködsz, hát az nehezebb, itt van a megszokott, könnyebb út.”)
Ezért 22-es csapdája kicsit ez a cikk is, mert Te most ezt olvasod ugyan, és nyitott is vagy remélhetőleg a fejlődésre, azonban az ország nagy része egyszerűen leszarja a változást és az előrelépést - ezért kell alulról szerveződően, a saját kapcsolati hálódon keresztül elérni a kollektív fejlődést, mert máshogy nem megy.

🟩 Fejezd be az irigykedést, a kifelé figyelést! Kezdésnek annyi is elég, ha kikövetsz minden semmirekellő celebet, influencert, aki kérkedik azzal, ami neki van. Minden ilyen tartalom kisebbségi érzést kelt benned, mert csak a kontrasztot látod a te és az ő élete között.
Egyetlen egy embernél kell jobbnak lenni: a tegnapi önmagadnál. Aki pedig a kérkedésével mást akar éreztetni veled, az ̶t̶a̶k̶a̶r̶o̶d̶j̶o̶n̶ ̶a̶ ̶k̶u̶r̶ azt próbáld tudatosan elkerülni, hiszen ő lefelé akar tolni téged, nem felhúzni. (Lásd előbbi pontok.)
Ha valaki jobb, több, ügyesebb, sikeresebb nálad, akkor próbálj tőle tanulni valamit ahelyett, hogy a zsigeri irigykedés jönne elő belőled. Ennek nyugodtan adj hangot is, ha elismered valaki munkásságát, talán önmagától is szívesen segít neked a céljaid elérésében.
(Talán ez a pont a legkritikusabb a hazánkban, ezt érte el a szocializmus: nem örülünk egymás sikereinek, hanem gyűlölködve szorul ökölbe a kezünk, hogy másoknak miért jobb, mint nekünk.)

Most így erre a pár pontra gondoltam, ami talán a legalapabb, de a legradikálisabban tudja megváltoztatni a hozzáállásodat a pénzhez, az élethez, a szemléletmódodhoz, ahogy a világra tekintesz. Ez még csak a jéghegy csúcsa, természetesen jövünk majd sokkal specifikusabb, témákra szabott cikkekkel is, illetve proxxi is jön a saját pár gondolatával hamarosan. Ha valamelyik pontban magadra ismertél, akkor azt pedig ne sértésnek vedd, hanem próbálj kicsit változtatni rajta, és a változást észre fogod venni idővel a saját és a közvetlen környezeted életén is.

---

És a csavar

Megvan még a fent említett ceruzás kísérlet 1988-ból? Nos, 2016-ban egy holland matematikus csapata megismételte többször is, és azt találták minden esetben, hogy elenyésző a mimika érzelmekre gyakorolt hatása. Tehát az ilyen jellegű magadra erőltetés nem működik, most már tudjuk - de ebben a hitben éltünk évszázadok óta.

A gondolat ereje, a tudat és a tudattalan kapcsolata azonban tartják magukat. Azok a tanácsok, amiket leírtam, azok nem lehetnek egy tudatos checklist részei, ahol te kipipálod azt hogy “nem panaszkodok a pénzről” és “nem leszek negatív”. Ezeknek az érzéseknek nemcsak szokássá kell válniuk, hanem idővel át is kell alakulnia a komplett mindsetednek, hogy tényleg rögződjenek. Indulásnak jó az akarás, de a kezdeti lendületet célokkal és perspektívával kell fenntartanod. (Amiben a támogató közeg visszacsatolásai tudnak segíteni.)

Mert tudod, a pénz, a lelki béke és a segítő baráti társaság is pontosan olyan, mint Szent Grál. Ha görcsösen akarod, sosem kapod meg őket - csak az méltó rájuk, aki nem akarja ezeket. Ne a cél, hanem az út lépései lebegjenek a szemed előtt, miközben fejlődni próbálsz!

proxxi megjegyzése: teljesen egyetértek a Máté által leírtakkal, ezekről részletesen beszéltünk már a podcastekben is. Hiába mantrázzuk azt magunk elé naponta 108x, hogy “gazdag vagyok”, ha ezt a tudatalatti “nem hiszi el”, akkor semmi sem fog változni. Nem akkor fogjuk a bőséget érezni, ha már gazdagok vagyunk, hanem fordítva. A magyar társadalomra évszázadok óta jellemző érzelem az unworthiness, azaz hogy mi nem érdemeljük meg a jót. Máté is fejtegette az okait és a következő cikkben én is ezt fogom tenni, illetve hozok konkrét gyakorlati példákat is, amivel ezt a szemléletmódot elkezdhetjük átformálni. A változás befektetett munka- és időigényes, de megéri.

---

Köszi, hogy itt voltatok velünk, és egy jó tanács azoknak, akik emailben olvasnak minket: a Gmail számítógépes verzióján simán áthúzod a levelet a promóciók mappából a bejövőkhöz, és alul meg fogja kérdezni, hogy a továbbiakban oda érkezzenek-e a TrueSight levelei…Az “igen” a helyes válasz.

Azt pedig külön megköszönjük, ha megosztod a TrueSight-ot a barátaiddal, ismerőseiddel, hidd el, hogy értékelni fogják. Mindenki szereti azokat, akik minőségi tartalmakat közvetítenek. Az utóbbiban te tudsz segíteni, mi pedig a tartalmakon dolgozunk gőzerővel.

Pacsi,
siki, proxxi, Máté