Erről a témáról remélem egy hosszabb sorozat lesz és bővebben kibeszélitek ezt... Keveset van erről beszélve, pedig egy fontos téma.
Szerintem az a legfontosabb, hogy meglegyen a "belső békéd", és ha ez megvan, akkor azt nem fogod kivetíteni meg leverni másokon, hogy te "haragszol a világra"... Ezt az általános "búvalb@szotságot" csak az érzi igazán, aki sok emberrel kontaktól valamilyen módon egy nap. Erről rengeteg módon lehetne beszélni pl: Ez már a gyereknevelésnél elkezdődik, hogy hogyan nevelünk fel egy gyereket, milyen "karaktert" akarunk belőle építeni. Mert ezeket a mintákat szülök örökítik át a gyerekre mondanom sem kell... Kezeljük az embereket emberként. Alapvető kulturáltság... De nyilván ehhez kell egy intellektus, hogy ne a kibaszott ösztönei után menjen feltétlen az ember, és tanuljon meg engedni, türelemmel lenni, másik ember helyébe beleképzelni magát stb. Ehhez gondolkodni kell, de sokan nem teszik meg mert parasztok. Rengeteg felnőtt nem nő fel a felnőttséghez.
Még pl. az is hozzátartozik, hogy egészségesen étkezel-e... Ha jobb a közérzeted, akkor nem vezeted le a frusztráltságod másokon... Csak azért mondom ezt, mert ennek a témának, tényleg rengeteg tényezője van...
Ami a legdurvább, hogy azt vettem észre, hogy az emberek a szociopatizmust használják valami védekezési mechanizmusként, inkább ezt választják, mint hogy normális emberek legyenek. Taposni, lenézni a másikat stb. stb. Nem tekintettel lenni a másikra, semmi szolidaritás. Szociopatizmus rohadtul elterjedt itt Magyarországon.
Persze nem akarok negatívkodni, sokaknak ez csak egy álarc a parasztság, hogy "ne kössenek belé", de megkéne tanulni, felnőtt ember módjára korrekten kezelni a stresszt, fájdalmat, stb. stb. Tisztelet a kivételnek, amiből szerintem bőven van...
Köszi a feedbacket, teljesen egyetértek! Tök jól írod, hogy ezek transzgenerációs problémák, amiket szülők tolnak tovább gyerekre, mert így nőttek fel. Ide vonatkozik talán az, hogy a szocializmusban ez a "figyeld a másikat, nyomd fel a másikat, sumákolj, ahogy csak lehet, majd az állam megoldja" 2 generációba ivódott bele durván.
Nekünk a dolgunk, hogy megszakítsuk ezt a kört, és a gyerekeinket már más mentalitásban neveljük.
A szociopátiás viselkedés meg szerintem egy ösztönös védelmi reakció csak, ahol megpróbálunk érzelemmentesen kizárni mindent és mindenkit, és csak a magunk előrejutásával törődni. Csak tudod, van az a mondás, hogy egyedül gyorsan tud menni az ember, de ha messze szeretne jutni, csapatban kell mozognia.
Nem negatívkodsz, ezek mind tények, amikről dumálnunk kell! Áldás
Fontos téma és jó lenne ezt tudatosítani a társadalomban, de sajnos a szőnyeg alá kerül. Magyarországon élve nehéz változtatni, hiába erőlködsz pozitívnak lenni, a környezet iszonyatosan lehúz, hiába képzed önmagad, ha nem jár érte a végzettségedhez arányos fizetés ( helyette robotolhatsz 3-4 állásban, amíg elvisz egy infarktus vagy agyvérzés). Itthon amíg azon gürcölsz, hogy "vidd valamire" felemészted az összes energiád és időd, a fiatalságod meg elszáll, pont az az időszak amikor igazán élned kéne.
Az én tanácsom:
- Tanulj nyelvet és irány külföld! (de minimum egy nagyváros, ha vidéki vagy).
Csak így szakadsz ki a negatív környezetből (sokszor beleértve a családot+barátokat)
- Mindenki tehetséges valamiben, találd meg, te miben vagy az; és hogyan tudnál profitálni belőle!
- Spórolj és tervezz!
Rövid szakaszokra felosztott hosszútávú tervekre van szükség (így lépésenként kipipálható, sikerélményt ad).
- Táplálkozz egészségesen és sportolj! (ép testben ép lélek)
Az "irány a nagyváros" szerintem tök jó, a fiatalság ezt csinálja, amióta világ a világ. Csak ugye a mostani lakhatási válsággal azért ez elég nehéz, de tartom azt is, hogy huszonéves korban még buli együtt lakni 3-4 lakótárssal, és simán megoldható a dolog.
A sport főleg szuper, proxxi biztosan írni fog a saját pontjai között róla.
Szuper ez a felület, a kezdeményezés és ez a poszt is, tényleg. Ehhez képest egy teljesen elhanyagolható részletkérdés, hogy ez a totál fekete háttér nekem marhára nem az optimizmust sugározza, inkább a Himnusz által közvetített hangulatot. Lehet, hogy én vagyok a láma, és valahol át tudom állítani - ebben az esetben hálás leszek, ha valaki elárulja, hol. Ha pedig nem tudom, akkor esetleg nem lehetne lehetőséget adni rá, hogy valami világosabb hátteret állíthasson be, aki szeretne? Csak kérdem, tényleg nem ez a legfontosabb dolog a világon.
Tényleg fontos téma, szuper, hogy erről is szó esik, köszi a cikket😊
Ami szerintem nem került szóba, de szintén nagy hatással van a magyar emberek mindset-jére, hogy panaszkodás igazából egy felületes közössèg kovàcsoló dolog, mint a munkahelyi teraszos dohànyzás. Az emberek ezáltal érzik, hogy egymás sorstársai, de emögött pont annyi valós tartalom van, mint az időjárásról való diskurálás mögött. Bár azt mondják, hogy az amerikaiak felszínesek, èn azt làtom, hogy ritkàn őszinték ès nyitottak az emberek itthon is. A valós problèmákról nem beszèlnek, hiszen az ugye szègyen lenne, ezt is hozzuk szépen magunkkal gyerekkorból, ugyanolyan tanszgenerációs problèma. Mindenki ezeken a mondatokon nőtt fel, hogy lègy erős fiam, ne sírj, ne sopánkodj, szorítsd össze a fogad ès lègy kemèny. És ebből az lett, hogy az emberek az igazi nehézsègeiket elnyomják ès szoronganak a felszín alatt, nyomasztja őket nap mint nap. Mèg mindig nem divat a pszichológus, mert ahhoz csak az jár aki zakkant, az meg ciki ugyebár. Nem csoda hàt szerintem, hogy ennyire mèlabúsak vagyunk… Úgy gondolom, ha a mentàlhigiéniét már gyerekkortól oktatnàk ès állami szinten ingyenesen lehetősèget biztosítanának rá, ahogy sok már országban, netàn a politikai kampànyvideók és plakátok helyett ezt nèpszerűsítenék, nagyon nagyot változhatna az orszàg hangulata akár egész rövid idő alatt. Mert a valós problèmàk kibeszélése, az őszinte megnyílás, a mély beszélgetések felszabadítóak ès nem keresnék többé a felszínes panaszkodós kapcsolatokat az emberek, ha tudnàk, hogy más módon is lehet kapcsolódni. 💡
Erről a témáról remélem egy hosszabb sorozat lesz és bővebben kibeszélitek ezt... Keveset van erről beszélve, pedig egy fontos téma.
Szerintem az a legfontosabb, hogy meglegyen a "belső békéd", és ha ez megvan, akkor azt nem fogod kivetíteni meg leverni másokon, hogy te "haragszol a világra"... Ezt az általános "búvalb@szotságot" csak az érzi igazán, aki sok emberrel kontaktól valamilyen módon egy nap. Erről rengeteg módon lehetne beszélni pl: Ez már a gyereknevelésnél elkezdődik, hogy hogyan nevelünk fel egy gyereket, milyen "karaktert" akarunk belőle építeni. Mert ezeket a mintákat szülök örökítik át a gyerekre mondanom sem kell... Kezeljük az embereket emberként. Alapvető kulturáltság... De nyilván ehhez kell egy intellektus, hogy ne a kibaszott ösztönei után menjen feltétlen az ember, és tanuljon meg engedni, türelemmel lenni, másik ember helyébe beleképzelni magát stb. Ehhez gondolkodni kell, de sokan nem teszik meg mert parasztok. Rengeteg felnőtt nem nő fel a felnőttséghez.
Még pl. az is hozzátartozik, hogy egészségesen étkezel-e... Ha jobb a közérzeted, akkor nem vezeted le a frusztráltságod másokon... Csak azért mondom ezt, mert ennek a témának, tényleg rengeteg tényezője van...
Ami a legdurvább, hogy azt vettem észre, hogy az emberek a szociopatizmust használják valami védekezési mechanizmusként, inkább ezt választják, mint hogy normális emberek legyenek. Taposni, lenézni a másikat stb. stb. Nem tekintettel lenni a másikra, semmi szolidaritás. Szociopatizmus rohadtul elterjedt itt Magyarországon.
Persze nem akarok negatívkodni, sokaknak ez csak egy álarc a parasztság, hogy "ne kössenek belé", de megkéne tanulni, felnőtt ember módjára korrekten kezelni a stresszt, fájdalmat, stb. stb. Tisztelet a kivételnek, amiből szerintem bőven van...
Köszi a feedbacket, teljesen egyetértek! Tök jól írod, hogy ezek transzgenerációs problémák, amiket szülők tolnak tovább gyerekre, mert így nőttek fel. Ide vonatkozik talán az, hogy a szocializmusban ez a "figyeld a másikat, nyomd fel a másikat, sumákolj, ahogy csak lehet, majd az állam megoldja" 2 generációba ivódott bele durván.
Nekünk a dolgunk, hogy megszakítsuk ezt a kört, és a gyerekeinket már más mentalitásban neveljük.
A szociopátiás viselkedés meg szerintem egy ösztönös védelmi reakció csak, ahol megpróbálunk érzelemmentesen kizárni mindent és mindenkit, és csak a magunk előrejutásával törődni. Csak tudod, van az a mondás, hogy egyedül gyorsan tud menni az ember, de ha messze szeretne jutni, csapatban kell mozognia.
Nem negatívkodsz, ezek mind tények, amikről dumálnunk kell! Áldás
Fontos téma és jó lenne ezt tudatosítani a társadalomban, de sajnos a szőnyeg alá kerül. Magyarországon élve nehéz változtatni, hiába erőlködsz pozitívnak lenni, a környezet iszonyatosan lehúz, hiába képzed önmagad, ha nem jár érte a végzettségedhez arányos fizetés ( helyette robotolhatsz 3-4 állásban, amíg elvisz egy infarktus vagy agyvérzés). Itthon amíg azon gürcölsz, hogy "vidd valamire" felemészted az összes energiád és időd, a fiatalságod meg elszáll, pont az az időszak amikor igazán élned kéne.
Az én tanácsom:
- Tanulj nyelvet és irány külföld! (de minimum egy nagyváros, ha vidéki vagy).
Csak így szakadsz ki a negatív környezetből (sokszor beleértve a családot+barátokat)
- Mindenki tehetséges valamiben, találd meg, te miben vagy az; és hogyan tudnál profitálni belőle!
- Spórolj és tervezz!
Rövid szakaszokra felosztott hosszútávú tervekre van szükség (így lépésenként kipipálható, sikerélményt ad).
- Táplálkozz egészségesen és sportolj! (ép testben ép lélek)
Király gondolatok!
Az "irány a nagyváros" szerintem tök jó, a fiatalság ezt csinálja, amióta világ a világ. Csak ugye a mostani lakhatási válsággal azért ez elég nehéz, de tartom azt is, hogy huszonéves korban még buli együtt lakni 3-4 lakótárssal, és simán megoldható a dolog.
A sport főleg szuper, proxxi biztosan írni fog a saját pontjai között róla.
MÉG MÉG MÉG!!!
Igenis, intézzük!
Köszi.
Nem, mi köszi, hogy itt vagy!
Üdvözlettel,
Kommunikációs- és Marketingosztály
Szuper ez a felület, a kezdeményezés és ez a poszt is, tényleg. Ehhez képest egy teljesen elhanyagolható részletkérdés, hogy ez a totál fekete háttér nekem marhára nem az optimizmust sugározza, inkább a Himnusz által közvetített hangulatot. Lehet, hogy én vagyok a láma, és valahol át tudom állítani - ebben az esetben hálás leszek, ha valaki elárulja, hol. Ha pedig nem tudom, akkor esetleg nem lehetne lehetőséget adni rá, hogy valami világosabb hátteret állíthasson be, aki szeretne? Csak kérdem, tényleg nem ez a legfontosabb dolog a világon.
Ha emailben vagy a Substack appban olvasod, akkor igen. Előbbiben a standard fehér hátteres a szöveg, a másodikban pedig tudod állítani!
Tényleg fontos téma, szuper, hogy erről is szó esik, köszi a cikket😊
Ami szerintem nem került szóba, de szintén nagy hatással van a magyar emberek mindset-jére, hogy panaszkodás igazából egy felületes közössèg kovàcsoló dolog, mint a munkahelyi teraszos dohànyzás. Az emberek ezáltal érzik, hogy egymás sorstársai, de emögött pont annyi valós tartalom van, mint az időjárásról való diskurálás mögött. Bár azt mondják, hogy az amerikaiak felszínesek, èn azt làtom, hogy ritkàn őszinték ès nyitottak az emberek itthon is. A valós problèmákról nem beszèlnek, hiszen az ugye szègyen lenne, ezt is hozzuk szépen magunkkal gyerekkorból, ugyanolyan tanszgenerációs problèma. Mindenki ezeken a mondatokon nőtt fel, hogy lègy erős fiam, ne sírj, ne sopánkodj, szorítsd össze a fogad ès lègy kemèny. És ebből az lett, hogy az emberek az igazi nehézsègeiket elnyomják ès szoronganak a felszín alatt, nyomasztja őket nap mint nap. Mèg mindig nem divat a pszichológus, mert ahhoz csak az jár aki zakkant, az meg ciki ugyebár. Nem csoda hàt szerintem, hogy ennyire mèlabúsak vagyunk… Úgy gondolom, ha a mentàlhigiéniét már gyerekkortól oktatnàk ès állami szinten ingyenesen lehetősèget biztosítanának rá, ahogy sok már országban, netàn a politikai kampànyvideók és plakátok helyett ezt nèpszerűsítenék, nagyon nagyot változhatna az orszàg hangulata akár egész rövid idő alatt. Mert a valós problèmàk kibeszélése, az őszinte megnyílás, a mély beszélgetések felszabadítóak ès nem keresnék többé a felszínes panaszkodós kapcsolatokat az emberek, ha tudnàk, hogy más módon is lehet kapcsolódni. 💡
Ha úgymond lecserélnék a Himnuszt, egy dicső, felemelő hangvételű műre, már az is biztos segítene országos szinten