⚔️Háborús részvények és a Nemzeti TÜZÉP
Vajon melyikbe fektess Magyarországon?
Áldás, békesség!
Ma három fontos témával készültünk Nektek:
A Nemzeti Dohányboltok mintájára jön a Nemzeti Tüzép
A magyar munkavállalók 57%-a a felmondását tervezi
A jövő és a háborús részvények
Zuhanjunk is neki! (olvasási idő: 11 perc)
Még egy disclaimer az elejére: ha emailként olvasod, a levelünk legvégén találsz egy “Pledge your support” gombot, sokat segítenéd a munkánkat vele! Szóval tessék legörgetni a levél legaljára majd, és köszönjük, ha úgy döntesz, hogy támogatsz minket. 💛
Jön a Nemzeti Tüzép
Na jó, nem ez lesz a neve, hanem hivatalosan: Nemzeti Építőanyag Kereskedés - amiket a Nemzeti Dohányboltok mintájára terveznek létrehozni egy most benyújtott törvényjavaslat szerint. (Amúgy tudtad, hogy a tüzép szó a “Tüzelőszer- és Építőanyag-kereskedelmi Vállalat” nevéből keletkezett anno? Nincs mit!)
Röviden összefoglalva, hogy miről is van szó, azontúl, hogy egy újabb szektort tervez mesterségesen központosítani az állam:
Az építőipari import-export tevékenységet végző nemzeti gyártókat és cégeket köteleznék regisztrációra. (Rengeteg extra papírmunka.)
Árplafon az export esetén a hazai gyártók számára - egy bizonyos árszint felett nem vihetnek ki termékeket az országból, mert az államnak elővásárlási joga van az árplafont átlépő termékekre. (Ez szembemegy az Európai Unióban a termékek szabad kereskedelmével, aggályos lehet.)
A rendszerben regisztrált gyártókat kötelezheti az állam a termelékenység növelésére, és szükség esetén szankcionálhatja őket, mondjuk pénzbírsággal vagy exporttilalommal. (Jön az újabb ötéves terv, és a vármegyerendszeri KGST.)
Az exportra szánt, de árplafon miatt felvásárolt termékekből szeretnének amúgy Nemzeti Tüzépeket (úgyis mindenki így fogja hívni) létrehozni. Itt a hazai gyártókat adókedvezményekkel honorálnák, és egyéb lakossági kedvezményeket szeretnének nyújtani azoknak, akik itt vásárolnak. (Áfavisszatérítés van tervben pl. CSOK-osoknak, lakossági vevőknek.)
Nem kell nagyon sokat gondolkozni, hogy mennyire jó vagy nem jó ez az újabb, fentről irányított, központosító intézkedés. Valószínűleg tudjuk, hogy milyen köröket fognak pozícióba helyezni ezzel, hogy “magyarítsák” a szektort. Amúgy nem ördögtől való dolog szerintem a nemzeti nagytőkés osztály kialakítása, de azt ennyire kézivezérelt módon nem lehet csinálni, mert kontraproduktív a dolog. Tényleg, mintha visszafelé mennénk az időben, vármegyéknél, főispánoknál járunk, most meg államilag szabályozott termelésnél. Ha olvasnék egy hírt, hogy jövő héten jönnek a TSZ-ek, akkor meg kéne néznem, hogy Hírcsárdát nézek-e vagy valódi hírportált.
A hazai vállalkozásokat úgy kéne inkább pozícióba hozni, hogy vonzóvá teszik a kis- és középvállalkozások számára ezt az életpályamodellt. De jelenleg sajnos ennek az ellenkezője zajlik: brutális adó- és járulékterhei vannak a vállalkozásoknak, és belefulladnak az értelmetlen papírmunkába. Az átalányadóval is jól szétbombázták az egyéni vállalkozói szektort, könyvelő legyen a talpán, aki ki tudja bogozni, pontosan mit és hogyan kéne csinálni, és ha az meg is van, iszonyatos papírmunkával jár havi szinten is. A KATA kicsinálása volt az egyik utolsó szög a magyar kisvállalkozók koporsójában szerintem. Ne akarj itt vállalkozni, ez nem az a hely: üzente az ország vezetése. Pedig az államokat mindenhol a világon a saját vállalkozóik viszik előre, ők azok, akik mernek kockáztatni, hogy valamilyen változást hozzanak a piacon helyi szinten - valami jobbat csináljanak, mint az addigi rendszer.
Érdemes egy pillantást vetni az Közép-Kelet Európában induló/működő unikornisokra. (Az unikornisok a céges világban azok a startupok, amik el tudják érni az 1 milliárd dolláros cégértéket piaci alapon.) Nem is tudom nagyon ragozni, tényleg magáért beszél:
Ja, a félreértések elkerülése végett a None az nem valami “None” nevű startup, ami unikornissá avanzsált, hanem az angol “egy sem” kifejezés.
Szóval nagyon rossz az irány már évek óta, ezt személyes tapasztalatból, több kisvállalkozás tulajdonosaként is mondhatom. A hazai kis- és középvállalkozásokat és az egyéni vállalkozókat inkább ösztönözni kéne, ez nagyjából nyílt titok. Számos országban évi egyszeri adófizetés és végtelenül egyszerű papírmunka van számukra egy bizonyos összeghatárig, hogy csábító alternatíva legyen a munkavállalói lét mellett. Pont, mint nálunk a KATA esetén volt. Persze, át kellett alakítani, mert visszaéltek vele sokan, bújtatott foglalkozásként használva. De biztos az eltörlése volt a legjobb, nem lett volna célszerű szigorúbban ellenőrizni? Talán mindegy is már.
A jövőre nézve nem lehetünk túl derűlátóak, ha tovább folytatódik a tendencia, hogy a multinacionális vállalatok kiszolgálása és a nemzeti nagytőkések pozícióba helyezése zajlik szervezetten, központilag. Sajnos jelenleg ez egy nehezített pálya a hazai kis- és középvállalkozók számára a bürokratikus nehézségek és az adóterhek miatt, ami nem sok jóval kecsegtet rövid- és középtávon. A legszomorúbb, hogy ez egy tudatos politikai döntés.
Nem kéne amúgy feltalálni a spanyol viaszt: rengeteg ország áll ott pozitív példaként, hogy hogyan is lehetne ezt. De részben megértem azt is, hogy nálunk miért nem tudna ez működni olyan egyszerűen. A KATA-nál is láttuk, hogy mi lett belőle, ha itt meg lenne könnyítve a vállalkozók élete, hirtelen mindenki az lenne, és menne az okoskodás, a körbeszámlázás, a trükközés, a másik nevére számlázgatás a plafonig. Mert sajnos ezt tanultuk, ilyen kiskapukkal boldogultunk mindig, ezt láttuk mindenhol. Mert anélkül “nem lehet”. Ez ilyen igazi 22-es csapdája, a rókafogta csuka esete - fejleszteni kéne a mindsetünket, a vállalkozói szemléletmódunkat, de amiatt nem tudjuk, mert nem engednek, mert ha engednék, akkor….
(Természetesen tisztelet a kivételnek, akik tényleg valódi egyéni vállalkozók voltak, nem valamelyik cég alkalmazottjai KATA-s formában. De tudod, akinek nem inge…)
Szóval megoldás jelenleg nincsen, hiába lenne igény rá, és hiába mutatják nemzetközi statisztikák is, hogy aki teheti, az máshol hozza létre inkább azt az álmát, amit külföldön egyszerűen könnyebben sikerre tud vinni statisztikai alapon. A jó öreg agyelszívás, ugyebár. A közép-kelet európai unikornisok tekintetében Románia állhatna példaként számunkra. Az országban, amire 20-10 de még 5 éve is mutogattunk, hogy mennyire lemaradott - nos, ott már magasabb az átlagkereset, mint nálunk. Ezen talán érdemes egy kicsit elgondolkozni.
A magyar munkavállalók fele a felmondását tervezi
A Deloitte tanácsadócég felméréséből kiderült, hogy a magyar munkavállalók 57%-a tervezi a felmondását. Azon túl, hogy szerintem ennek nagy része daydreaming - mert cselekedni sokkal nehezebb, mint azt mondani valakinek, hogy cselekedni fogsz - azért vannak tanulságai a dolognak. Persze, tudjuk, mindenki arról álmodozik a kávészünetben, hogy nem megy vissza, és még a főnöknek is beolvas, de mutatok inkább egy ábrát, és megérted, mire gondolok:
Jól látszik, hogy azok, akik munkát váltanak, szignifikánsan nagyobb keresetet tudnak elérni, mint azok, akik évről évre csak fizetésemelésért könyörögnek a főnöknek. Kétélű a dolog persze, mert sok szektorban inkább megadják a fizetésemelést, mivel az új ember betanítása és az emiatt kieső bevételek nagyobbak lennének, mint a bérköltség, de a számok nem hazudnak. Egyszerűen munkát váltani jobban megéri hosszútávon, mint maradni (a versenyszférában).
Persze nem szeretnénk senkit arra buzdítani, hogy holnap álljon fel, inkább az lenne a fontos üzenet, hogy tudd, milyen érték lakozik benned. Ha igenis, úgy érzed, hogy megérdemled a fizetésemelést, akkor küzdj érte, húzd fel a “munkában maradók” grafikonjának a számait. De ne legyél hajlandó benyelni azt, ha a főnök idén már zsinórban a harmadik évben utasítja el a fizetésemelési kérvényedet, cserébe a kocsiját évente cseréli egy jobbra. Hívhatják ezt egyesek hűtlenségnek, de ez egy szabad munkaerőpiac, az az igazság, hogy mindenkinek olyan munkája lesz, amit megérdemel. Tudom, ez bicskanyitogatóan hangzik, de ha nem állsz fel, nem küzdesz a magasabb bérért, akkor nem fogod sosem megkapni. Ha pedig megelégszel a csekélyebb fizetéssel, akkor nincs jogod túlzottan panaszkodni, hogy az kapja a több fizetést, aki többet mert kockáztatni.
Természetesen ez csak a versenyszférára érvényes, és sok tényezős a dolog, úgyhogy kíméljetek meg minket azokkal a kommentekkel, hogy “de mit csináljon egy miskolci, kétgyerekes tanár?”. Valóban, nem ilyen egyszerű számos terület - azonban a versenyszféra ennyire egyszerű, ahogy ebből az egy ábrából leszűrhető. Piaci, kereslet-kínálat alapon működik sok helyen a világ, és talán ez a legigazságosabb forma, ami létrejöhetett.
Az emberek nagy hányada úgy éli le az egész életét, hogy bejár valahova, amit utál, cserébe az életének az 1/3-át ott tölti. Ha egy módod van rá, legalább próbálj meg ezen változtatni, és hidd el, sokkal minőségibb életet tudsz megadni magad és a családod számára is. És nem, ez nem arról szól, hogy legyél vállalkozó, mert nem vállalkozhat mindenki: ez arról szól, hogy el kell húzni onnan, ahol nem becsülnek meg. Mert valahol pont rád van szükség.
A háború a legnagyobb biznisz
Az orosz-ukrán háború tempója nem csillapodik, és ez meglátszik a világ fegyverkezésén. Bevallom, kellemetlen beismerni, de mikor Fukuyama azt mondta, hogy vége a történelemnek a Szovjetunió szétesésével, és beköszöntött a béke kora, akkor tévedett. Lengyelország nemrég bejelentette, hogy a GDP-jének 4%-át fogja védelmi célokra költeni - csak hogy értsük: ez már lassan a háborús szint. A NATO-ban 2% a “követelmény”, ennek a dupláját szeretné teljesíteni.
A háború mindig is az egyik legnagyobb iparág volt, amióta az emberiség létezik, főleg ha Európa történelmére gondolunk. A modern időkben sincs ez másként, mindenhol leépítések vannak, erre a francia Thales, egy fegyverelektronikai cég bejelenti, hogy 12.000 embert vesz fel a megnövekedett igények kiszolgálása miatt.
Van egy dolog, ami mindig remekül árazza be a jövőt, ez pedig a tőzsde. A befektetők itt oda teszik a “tétjeiket”, amitől növekedést remélnek legalább középtávon. Éppen ezért van az, hogy boldog békeidőkben a techszektor (NASDAQ) szárnyal, mert mindenki azt várja, hogy a telekommunikációs és innovatív vállalatok fognak menetelni. Amikor a recesszió előszele érződik, akkor a befektetők a kockázatosabb techszektorból átteszik a pénzüket (a kötvénypiac mellett) a hagyományosabb iparág vállalataiba, ami defenzívebb cégek papírjait tartalmazza: olajipar, energetikai- és bankszektor, hagyományos termelői szektorok. Ha már az amerikai tőzsdénél maradunk, akkor ezt jelzi a Dow Jones Index.
Erről a grafikonról szépen le tudjuk olvasni, hogy a covid-crash után a mesterségesen felpumpált gazdaságban a pénz a tech-szektorba áramlott - létezett a “covid-stock” fogalom, ennek egyik tipikus példája a Zoom vállalat volt, ami a semmiből lett naggyá a videókonferenciás szolgáltatásaival. Aztán látszik, hogy a háború kirobbanása után szépen elkezdett ez a növekedés rapid esésben megnyilvánulni, és egyre inkább közeledni a hagyományos szektor számaihoz.
És akkor jövő beárazása… Mit mond el nekünk az, hogy esnek a tőzsdei árfolyamok (kivéve energetikai szektor), de a háborús cégek részvényei, a “war stockok”' köszönik szépen rendben vannak? Nézzük csak meg egy pár ilyen cég ármozgását az elmúlt évben, ami sokat üzen arról, merre is halad a világ. (Alul fehérrel az S&P 500, az amerikai tőzsdeindex, felül pedig narancssárgával a Thales árszintje. A többi cég neve a kép alatt olvasható).
A fegyverekkel az a legnagyobb gond, hogy persze, lehet és kell is őket gyártani: azonban a legjobb felhasználási módja ezeknek a termékeknek az, ha porosodnak valahol egy raktárban. A fegyverfelhalmozás mindig oda vezet, hogy a nagyhatalmaknak érdekében fog állni a konfliktusok kirobbantása. Most még csak az orosz-ukrán helyzet van, de azért 2022-ben napirendre került újra Irán, Kína, Tajvan és az USA is, mint esetleges konfliktusforrás. De messze nem is nagyon kell menni: itt van nekünk a Balkán, ahol az utóbbi évtized legnagyobb forrongása volt az elmúlt időkben, most éppen koszovói-szerb viszonylatban. Nem véletlen, a Balkán terület ugye Európa puskaporos hordója: nagyhatalmi érdekek, nemzeti- és etnikai megosztottság miatt, de nagyjából mindenki gyűlöl mindenkit, hordozza magában az évtizedes, évszázados sérelmeit. (Nem tudok szebben fogalmazni, sajnos ez a zanzásított igazság.) A nagyhatalmak pedig tudatosan generálják a feszültséget a megosztottságok tengelyei mentén. A Balkán nem más, mint a pont, ahol Európában egymásnak feszül az EU, a NATO, Oroszország és Törökország. “More, ebbű baj lesz” - ahogy a költő mondaná.
Ja, és a +1 kérdés, amit nagyon kevesen mernek feltenni. Egyszer vége lesz itt az orosz-ukrán konfliktusnak, mi lesz azzal a bődületes mennyiségű hadianyaggal, amit odaszállítottak a világ minden tájáról? Mi lesz azzal a sok százezer, akár millió háborút megjárt, friss harcászati tapasztalattal rendelkező katonával? Láttuk itt főleg a vietnami háború kapcsán, hogy mit tesz az ilyen trauma az emberekkel, nem úgy van az, hogy ma háború, holnap “szorgos, dolgos hétköznapok”. Mindenesetre ezekre a nagy kérdésekre most csak tippjeim vannak, mindenki végezze el nyugodtan önmaga a gondolatkísérleteket. Hamarosan úgyis megtudjuk a választ.
Szóval a helyzet nem csillapodik, és az érvek - ellenérvek táblázatban egyre több minden szól amellett, hogy lehet, hogy nem feltétlenül kellemes a jövő. Csak bízni tudunk benne, hogy előbb-utóbb megjön mindenkinek a józan esze, és ha a történelem vége még ha nem is közeleg, de egy kis szünet legalábbis jót tenne az emberiségnek, amíg átgondoljuk, hogy mit is akarunk. A negatív konnotációért elnézést, nem világvége vészharang kongatása volt a cél, csak arról van szó, hogy érdemes kicsit látni a nagyobb képet is.
Európa rájött a keleti felén zajló háború kapcsán, hogy nincs itt igazi nagyhatalmi NATO-védőernyő, és muszáj újra felfegyverkeznie. A magyar honvédséget is rohamléptékben fejlesztik, ahogy mindenhol máshol is hasonlóképp tesznek. És persze, az, ha fel van kellőképpen fegyverezve minden ország, az lehet egyfajta biztosíték az egymás meg nem támadására. Csak a gond akkor van, mikor valaki másként kezd gondolkozni. És sajnos a történelem erre tanított minket: mindig és minden korban lesz, aki külön utakat fog majd járni, aki nem a kollektív, gyümölcsöző, közös sorsban látja az emberiség jövőjét.
Köszi, hogy itt voltatok velünk, és egy jó tanács azoknak, akik emailben olvasnak minket: a Gmail számítógépes verzióján simán áthúzod a levelet a promóciók mappából a bejövőkhöz, és alul meg fogja kérdezni, hogy a továbbiakban oda érkezzenek-e a TrueSight levelei…Az “igen” a helyes válasz.
Azt pedig külön megköszönjük, ha megosztod a TrueSight-ot a barátaiddal, ismerőseiddel, hidd el, hogy értékelni fogják. Mindenki szereti azokat, akik minőségi tartalmakat közvetítenek. Az utóbbiban te tudsz segíteni, mi pedig a tartalmakon dolgozunk gőzerővel.
Pacsi,
Máté
A startup unikornis táblázatról lemaradt egy -szerintem- fontos infó, hogy ez a 2022. évre vonatkozik.
Felkutattam a forrást és ott szerepelt még 2 táblázat, amiket ha szintén beraktatok volna a cikkbe, akkor nem lenne ennyire érvágós a téma. Ettől függetlenül nem vitatom, hogy Magyarország nem az ideális hely a kis-és középvállalkozásoknak.
A felmondásra vonatkozó infót meg tudom erősíteni, elég erős a mozgolódás, vagy inkább zúgolódás a multik világában. Az elégedetlenség főleg akkor csúcsodik ki, amikor te már tizenx éve ott húzod az igát egy cégnél és felvesznek egy új kollégát ugyanolyan, vagy még jobb fizetéssel. Normális bónusz már régóta nincs, bérfejlesztést hagyjuk, helyette az új bónusz az, hogy örüljél, hogy van munkahelyed. 15 éve munka után pedig főleg minek vársz bármilyen pénzbeli juttatást, ha a cég helyette egy szép, csillogó laminált lapot is adhat, hogy köszi a munkádat. Ez után az ember szépen körbenéz a piacon és rájön, hogy hoppá, elment mellettem a világ,lépni kéne. És ha a cég nem biztosít fejlődési lehetőséget, akkor azt neked kell (saját zsebből) finanszíroznod. Tehát egyre inkább igaz a mondás, hogy ha hűséget akar egy cég, akkor vegyenek fel kutyákat, de én fizetésért dolgozom.