🗡Az I. világháború és az infláció
A mostani pénzromlás okait az aranystandard eltörlése tette lehetővé.
Ha már az előző TrueSight cikket az első világháború gondolatával zártuk, a maiban vegyük fel kicsit ezt a gondolatfonalat monetáris szempontból. Történelem órán azt tanultuk, hogy Szarajevóban lelőtték Ferenc Ferdinándot, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét és ezzel ki is robbant az első világháború. Később a frontvonalak megmerevedtek Franciaországban, és karácsonykor a német és angol csapatok fociztak egymással. Ennél kicsit azért komplexebb a történet, de én kb. ennyire emlékeztem, amíg el nem olvastam két nagyon jó könyvet témában - az egyiket Ken Follett-től, a másikat Edward Rutherfordtól. Mindkettő regény különböző családok évszázados történelmén keresztül mutatja be az egyes korszakokat és igyekszik élethű képet festeni a korabeli viszonyokról és a Nagy Háborúról.
Nem kell megijedni, de mi is arra próbáljuk felhívni a figyelmet a TrueSight-tal, hogy a világ egy nagyon összetett hely, ahol nem vizsgálhatók a jelenségek külön-külön, buborékban. Éppen ezért állhat fent az a fura szituáció, hogy a mostani pénznyomtatás és az infláció jobb megértéséhez vissza kell nyúlni közvetlenül a XX. század elejéig. Egy kis történtelem pedig szerintem nem árt, ha már olyan az iskolarendszerünk, hogy a “nagyon fontos” őskor meg ókor oktatására évek jutnak, a komplett XX. század pedig le van darálva fél év alatt.
Szóval I. világháború. A trónörökös halála után a monarchia a szerbeket vádolta a merénylettel (amit egy Gavrilo Princip nevű bosnyák szeparatista követett el), ők ugyanis szerettek volna függetlenedni és létrehozni egy szuverén államot a Balkánon. Ekkor már megvoltak a 19. század végén, illetve a 20. század elején kialakult szövetségek, amik a központi hatalmak vs. antant néven futottak. Ez segít megérteni, hogy egy “lokális” konfliktusból miért lett végül világháború, ami aztán a földrajzi és politikai viszonyok teljes átrendeződését eredményezte. A merénylet után eltelt nagyjából egy hónap, ezalatt a két tengely között nagyon intenzív diplomáciai egyeztetés zajlott - próbálták elkerülni, hogy világméretű problémává duzzadjon a konfliktus.
Miért?
Ekkor még nem voltak “proxyháborúk” (no pun intended, lol), a szövetségesek közvetlenül egymás segítségére siettek háború esetén. Itt az történt, hogy mivel Oroszország Szerbia szövetsége volt, Anglia és Franciaország pedig Oroszországé, ezért a Monarchia hiába csak Szerbiának üzent hadat, az végül az egész kontinenst érintette. A mi szövetségesünk a Német Birodalom volt, aki aztán az oldalunkon belépett a háborúba, miután 1914. július 28-án hadat üzentünk Szerbiának. Mivel a németek felismerték, hogy két fronton fognak háborúzni (aztán 25 évvel később, a II. világháború előtt épp ezt elkerülendő paktáltak le az oroszokkal), ezért az volt a tervük, hogy “gyorsan” lerohanják Párizst, azután pedig Keletre tudnak majd fókuszálni. Ennek a tervnek volt előzménye, hiszen 40 évvel korábban már megtörtént, amikor is a porosz-francia háborúban körülzárták és bevették Párizst, hogy aztán magukhoz csatolják Elzászt és Lotaringiát. Ahogy az All Quiet on the Western Front c. film is élethűen bemutatja, ez nem így történt, a frontvonalak évekre beálltak, ami aztán rendkívül sok emberéletet követelt, köszönhetően a lőfegyverek robbanásszerű fejlődésének.
Aranystandard
A háború elhúzódásában a védekező fegyverzet fejlődése mellett a pénzügyi rendszer megváltozása is nagy szerepet játszott. 1914-ig az országok valutái az aranystandardhoz voltak kötve. Erről már többször is volt szó a cikkeinkben, ez a rész egyfajta ízelítőként szolgál a részletes elemzés előtt.
A 19. század végére nagyjából 50 állam vett részt ebben a rendszerben, ami a világon robbanásszerű fejlődéshez vezetett. La belle Epoque-nak is nevezik ezt a korszakot, ekkor született a legtöbb találmány, virágzott a tudomány, a képzőművészet és a társadalmak is. Mivel az arany világszerte elfogadott fizetőeszköz volt, és a nemzeti valuták kibocsátása is a tartalékhoz volt kötve, ezért a kormányok keze meg volt kötve, nem nyomtathatták ész nélkül a pénzt (ha meg kellett menteni egy bankot netalántán). A társadalmak viszonylagos békében éltek egymással és minden valószínűség szerint ez a rendszer állt a legközelebb mindmáig az optimálishoz (persze voltak az aranystandardnak is gyenge pontjai, erről majd a következő cikkben részletesen).
A probléma akkor következett be, amikor az államok az I. világháború kirobbanása után letértek erről a rendszerről, ami azt eredményezte, hogy az államok szabadon bocsáthatták ki - az egyre gyengülő - pénzüket, finanszírozva a növekvő háborús kiadásaikat. A felelőtlen pénznyomtatás az infláció brutális megugrásához és a fizetőeszközök elértéktelenedéséhez vezettek. Sok helyen az emberek a háború végeztével ocsúdtak csak fel, amikor is egyszerre értékelődtek le a nemzeti valuták.
Ha a fenti képet egy kicsit részletesebben megvizsgáljuk, akkor a fentiek igazolást nyernek. A háború előtti 34 évben gyakorlatilag nem volt infláció, az emberek békében éltek, tudtak tőkét építeni és felhalmozni, a figyelmüket és energiájukat is az alkotásra és az innovációra tudták fordítani. Ehhez képest láthatjuk, hogy mi történt azután (és folytatódott az egész 20. században).
A háború után kísérletet tettek ugyan az aranystandard visszaállítására, de ez teljesen már soha nem sikerült (főleg azért sem, mert a háború előtti szintekhez akarták rögzíteni az árfolyamot). Az 1930-as években az aranystandard rendszere gyakorlatilag összeomlott, mivel az országok a nagy gazdasági világválság hatásaival küzdöttek. Az Egyesült Államok 1933-ban felfüggesztette valutájának aranyra való átválthatóságát (illetve először is a teljes készletet felvásárolták fix áron az állampolgáraiktól), és más országok is hamarosan követték példáját. A legtovább Svájc tartott ki, aminek szintén köze van ahhoz az úthoz, amit a 20. században járt be. Semleges országként és a banktitok szigorú őreként biztonságban voltak az ide menekített a pénzek - országoké és magánszemélyeké egyaránt (napjainkban ez szépen lassan megdőlni látszik az adatszivárgásokkal és botrányokkal, illetve a Credit Suisse csődjével).
Ma már egyetlen nagyobb gazdaság sem alkalmazza az aranystandardot, de a közgazdászok és a politikai döntéshozók között továbbra is vita tárgyát képezi, miközben minden ország bőszen gyűjti azt. (Bruce Willisnek köszönhetően szerencsére ez a készlet továbbra is rendelkezésre áll!)
Egyesek szerint az aranystandardhoz való visszatérés nagyobb stabilitást biztosítana a világgazdaság számára, míg mások szerint túlságosan rugalmatlan ahhoz, hogy megfeleljen egy modern gazdaság igényeinek, főleg a nehézkes szállítása miatt.
Összességében: véleményünk szerint sokkal több előnye volt, mint hátránya, ezeken végig fogunk menni, és lesz szó az arany és a többi nemesfém közötti különbségről is.
A történelem megismétli önmagát?
Ha a 19. század a valaha volt egyik legjobb korszaka az emberiségnek, akkor a 20. század messze a legrosszabb. Ugyan a királyságokat felváltották a köztársaságok, ám az államok hatalma egyre nagyobb lett, központosították az aranytartalékokat, és mindenhol bevezetésre kerültek a nemzeti valuták, amik felett kizárólag ők diszponáltak (és teszik ezt mind a mai napig). Mint az köztudott, a válságokban erősödnek meg a szélsőséges nézetek, legyen az bal vagy jobb, a 20. század pedig bővelkedett ezekben - a következménye egy II. világháború, aztán nálunk egy évtizedekig tartó kommunista rendszer lett. A fejlődés természetesen ezzel együtt is zajlott, ami gazdasági, politikai és társadalmi változást is hozott magával, ugyanakkor részben a fenti összefüggések hatására rendkívül véresen és komoly traumákat hagyva maguk után.
A BRICS-re visszatérve a 20. század második fele az USA - Szovjetunió hidegháborús tengelye mentén zajlott. Brutális katonai fejlődés és fegyverkezés zajlott, aminek hatására az emberiség eljutott az űrbe és a Holdra is, viszont a lakosság folyamatosan félelemben és szorongásban élt. A 60-as évek elején rémisztően közel álltunk a III. világháború kirobbanásához a kubai rakétaválság időszakában. A világot a terror, a besúgás és a gyűlölet uralta. Látható és láthatatlan ellenségek vettek körül minket, amiről - nem is annyira - szürreálisan Orwell is írt a világszerte híres regényében, az 1984-ben. Ennek a nyomai mind a mai napig megfigyelhetők, az USA rákényszeríti a “demokráciáját” a világ jelentős részére, Oroszország (Putyin) pedig nagyhatalmi terveket szövöget, és 20. századi módszerekkel háborút indított szomszédja ellen. Magyarország a meg nem értett gyerek szerepét játssza, aki mindenáron meg akarja mutatni Európának, hogy igenis számolni kell vele, emellett a kormányzást a folyamatos - legtöbbször láthatatlan - ellenségek elleni küzdelem (Soros, Brüsszel, migránsok, szankciós infláció, mi van még?), másra mutogatás és nepotizmus jellemzi.
Ahogy Siki és Máté is írta korábban, a háttérben ezzel párhuzamosan az aranytartalékok brutális felhalmozása zajlik, ami szintén azt bizonyítja, hogy még mindig az arany a legerősebb “keményvaluta” és vész esetén mindenki ehhez tér vissza.
Oroszország és Kína együttműködésével újra kialakulni látszik a kétpólusú világrend, a BRICS nem csak gazdasági, hanem politikai rendszernek is tűnik - hiszen itt gyülekeznek az autoriter rendszerek és gyenge demokráciák. Lehet kicsit erős kifejezés, de úgy érzem, mintha a múlt és jövő feszülne egymásnak, ami nem fest túlzottan fényes jövőképet.
Közgazdasági szempontból egy potenciális megoldás lehet egy új pénzügyi standard bevezetése és kormányokon felül álló eszköz használata, ami visszaadja a kontrollt az emberek kezébe, akik ezáltal sokkal kevésbé lesznek kitéve a kormányok kiszámíthatatlan és veszélyes gazdasági és politikai manővereinek. Erre vannak már ötletek és szárnypróbálgatások - főleg a crypto vonalon -, azonban ezeknek bőven kell idő (és elfogadottság), hogy egyáltalán ilyesmi szóba kerülhessen.
A végére még egy szolgálati közlemény: a cikkek ugyanúgy ingyenesek maradnak, ahogy eddig - viszont ha úgy érzed, hogy a tartalom értékes és szívesen támogatnál minket, akkor ezen a gombon megteheted:
Köszi, hogy itt voltatok velünk, és egy jó tanács azoknak, akik emailben olvasnak minket: a Gmail számítógépes verzióján simán áthúzod a levelet a promóciók mappából a bejövőkhöz, és alul meg fogja kérdezni, hogy a továbbiakban oda érkezzenek-e a TrueSight levelei…Az “igen” a helyes válasz.
Azt pedig külön megköszönjük, ha megosztod a TrueSight-ot a barátaiddal, ismerőseiddel, hidd el, hogy értékelni fogják. Mindenki szereti azokat, akik minőségi tartalmakat közvetítenek. Az utóbbiban te tudsz segíteni, mi pedig a tartalmakon dolgozunk gőzerővel.