Nagyjából két hete írtunk egy cikket a BRICS-ről, amelyben bemutattuk a csoportot alkotó országokat és kifejtettük azt is, hogy miért érdemes odafigyelni rájuk. Igaz, hogy a BRICS (jelenleg) csupán egy informális csoportosulás, azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tagországok (legfőképp Kína és Oroszország) gazdaságra és világpolitikára gyakorolt hatását.
És hogy miért jövünk már megint ezzel?
Ja, igazából semmi extra, csak múlt héten sikerült kibékíteni a Közel-Kelet két legnagyobb ellenségét, Iránt és Szaúd-Arábiát (na jó, talán csak a második legnagyobb ellenségek Izrael és Palesztina után). Erről a két országról azt érdemes tudni, hogy míg az irániak többsége síita muzulmán, addig a szaúdiak szunniták és ez a két népcsoport szívből gyűlöli egymást. Az iszlám történelem során a síiták és szunniták közötti konfliktusok többször is előfordultak, és ez a két irányzat máig is vitatkozik vallási témákban. Az iráni és a szaúdi politikusok is kihasználják ezt a különbséget, hogy erősítsék a hatalmukat a saját országukban és a régióban.
És hogy kinek sikerült elérnie ezt a korábban lehetetlennek vélt békét? A Kínai Kommunista Pártnak. Jól hallottad. Nem a jelenlegi vezető nagyhatalomnak, az USA-nak, aki a “mediátor” szerepet próbálja nagyjából 75 éve betölteni a világban, hanem Kínának. Az amerikaiak, akik ebben az elmúlt 75 évben a Közel-Kelet központi szereplői voltak, akik szinte mindig ott voltak a történések középpontjában, most egy jelentős változás pillanatában az oldalvonalon találják magukat. A kínaiak eközben, akik évekig csak másodlagos szerepet játszottak a régióban, hirtelen új hatalmi szereplővé váltak. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy az irániak és a szaúdiak egyből puszipajtásokká váltak, mindenesetre egy olyan jelentős előrelépésről van szó, amely tovább gyengíti az USA vezető szerepét a világpolitikában.
Ha ez még nem lett volna elég, akkor megemlíteném, hogy Szaúd-Arábia aktív tárgyalásokat folytat Pekinggel arról, hogy a Kínába irányuló olajexport egy részét jüanban árazzák be, ami csorbítaná az amerikai dollár dominanciáját a globális kőolajpiacon és újabb elmozdulást jelentene a világ vezető nyersolajexportőrének Ázsia felé.
Az olajszerződésekről folytatott tárgyalások hat éve folynak, de idén felgyorsultak, mivel a szaúdiak egyre elégedetlenebbek az ország védelmére tett évtizedes amerikai biztonsági kötelezettségvállalásokkal. A szaúdiak dühösek amiatt, hogy az Egyesült Államok nem támogatja a jemeni polgárháborúba való beavatkozásukat, és amiatt, hogy a Biden-kormányzat megpróbál megegyezni Iránnal annak atomprogramjáról.

Fegyvertény, hogy Kína vásárolja a Szaúd-Arábia által exportált olaj több mint 25%-át. Ha jüanban áraznák, ezek az eladások növelnék a kínai valuta értékét. A szaúdiak azt is fontolgatják, hogy a jüanban denominált határidős szerződéseket, az úgynevezett petrojüant is beépítik a Saudi Arabian Oil Co. , azaz az Aramco árképzési modelljébe.
Az USA gazdasági erejének nagyon nagy részét adta a petrodollár, vagyis az, hogy 1970 óta a kőolaj világpiaci jegyzése dollárban történik. Ezt 1970-ben Szaúd-Arábia garantálta elsőként az USA-nak gazdasági és katonai segítségért cserébe, majd 1975-re követték az OPEC-országok. Ez folyamatosan erősítette az USD értékét, mivel aki olajhoz szeretett volna jutni a világban (értsd: mindenki), az dollárban tudta megvásárolni azt, és ez egy folyamatos kereslet volt az USD iránt - ezért választotta nagyon sok ország az Amerikai Egyesült Államok hivatalos pénznemét, mint tartalékvalutát.
Biztos teljesen véletlen, hogy a petrodollár megszületésével majdnem egyidőben, 1971-ben az akkori elnök, Nixon megszüntette az USD aranyra válthatóságát. Megszületett tehát a petrodollár, és megszűnt az USD, mint aranyfedezettel rendelkező keményvaluta. (Nixon-shocknak hívják az effektust, ami Richard Nixon 1971 augusztus 5-i televíziós beszéde után történt. Érdekes szüleménye az esetnek, hogy a tőzsdei kereskedők hogyan fogadták a hírt, miszerint a dollárt ezentúl csak úgy nyomtatni lehet a semmiből, mindenféle aranytartalék képzése nélkül: hatalmas rallizásba kezdtek a részvények, mivel hát tudták, mennyit ér a pénz, inkább részvényekbe fektették azt.)

A dollár az elértéktelenedése ellenére is a világ kedvenc tartalékvalutája volt, ez azonban változni látszik. Figyeljük meg az alábbi ábrán, hogy a dollár szerepének csökkenése mellett a kínai nemzeti valuta (jüan vagy zsenminpi /angolul renminbi/) hogyan lép folyamatosan előre:

Szia uram! Hszi Csin-ping x Putyin kollab érdekel?
Maradjunk továbbra is Kínánál, mert történtek még dolgok, amikről nem annyira hallottunk/olvastunk a mainstream médiában. Hszi Csin-ping kínai elnök kijelentette, hogy megállapodást írt alá orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal, amely az együttműködés "új korszakába" emeli kapcsolataikat, miközben a két vezető "felelős párbeszédre" szólított fel az ukrán válság megoldása érdekében. A kínai vezető néhány nappal azután látogatott Moszkvába, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Putyin ellen a szomszédos országban elkövetett bűncselekmények miatt. (El lehet gondolkozni, milyen álcselekvési kényszerben van a nyugat, hogy a fősodratú médiát ilyen dolgok tarolják le, mint Putyin elfogatóparancsa vagy Donald Trump letartóztatása. Putyint konkrétan kitilthatnák formálisan Liechtenstein területéről, nagyjából ugyanannyi diplomáciai értéke lenne, mint ennek a komédiának.)
A megállapodás a tervezett Power of Siberia 2 gázvezeték építését is előmozdította, amely évente 50 milliárd köbméter földgázt szállítana Oroszországból Kínába, Mongólián keresztül. Putyin kijelentette, hogy Moszkva kész növelni a Pekingbe irányuló olajexportot, miután Oroszország, Kína és Mongólia megkötötte az orosz gáz szállítására tervezett vezetékről szóló megállapodásokat. A gázvezeték sürgősségét az adja, hogy Moszkva igyekszik leváltani Európát mint fő gázfogyasztót.
Tovább robog a BRICS-vonat
A BRICS jelenleg Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát foglalja magában, míg a másik nagy, szemben elhelyezkedő blokkhoz, a G7-hez Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok, valamint az Európai Unió tartozik.
Az elkövetkező napok izgalmasak lesznek, mivel Mexikó, amely sokáig az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény, a NAFTA (amelyet most a Kanada-Egyesült Államok-Mexikó megállapodás (CUSMA) vált fel) tagja volt, csatlakozni készül a BRICS-hez. Ezt Mexikó amerikai kapcsolatainak közvetlen megsértésének fogják tekinteni, és annak jeleként, hogy a globális gazdaságok, még Amerika határán is, komolyan kételkednek abban, hogy az USA képes-e tisztességes és egyenlő feltételekkel kereskedni.
Az öt BRICS-ország jelenleg a globális GDP nagyjából 26%-át adja, míg a G7 részesedése jelenleg 42% körül van. Az előrejelzések szerint ugyanakkor a BRICS 2030-ra a globális GDP több mint 50%-át adja majd, és a javasolt bővítés ezt valószínűleg még előbbre hozza. Kína GDP-je 2015-ben ténylegesen megelőzte az Egyesült Államokét, ha a gazdaságokat vásárlóerő-paritáson hasonlítjuk össze.
Az is várható, hogy a sokat emlegetett váltás az Egyesült Államok által vezetett egyoldalú globális bázisról a BRICS-gazdaságok által vezetett többpólusúvá válik. Mivel Hszi Csin-ping kínai elnök nemrég látogatott el Oroszországba, és Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök a héten Pekingbe látogat, a BRICS-országok fontossága és globális hatókörük tekintetében szignifikáns változásokon mennek keresztül.
És ha már világpolitika és BRICS fejlődése:
- Az USA “ősellensége”, az olajhatalom Irán 2022-ben már jelentkezett a BRICS-be
- Egyiptom a héten csatlakozott a BRICS-bankhoz, és szeretne teljes értékű tag lenni
- Szaúd-Arábia és Törökország is belépne a gazdasági csoportosuláshoz.
A Világbank modelljének megkérdőjelezése
2014-ben a BRICS-országok 50 milliárd dollár (mintegy 46 milliárd euró) kezdőtőkével elindították az Új Fejlesztési Bankot (New Development Bank), a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap alternatívájaként. Emellett létrehoztak egy likviditási mechanizmust, a Contingent Reserve Arrangementet, hogy támogassák a fizetési nehézségekkel küzdő tagokat. Ezek nemcsak a BRICS-országok számára voltak vonzóak, hanem sok más fejlődő és feltörekvő gazdaság számára is, amelyeknek fájdalmas tapasztalataik voltak az IMF strukturális kiigazítási programjaival és megszorító intézkedéseivel. Ezért sok ország jelezte, hogy esetleg érdeklődne a BRICS-csoporthoz való csatlakozás iránt. Banglades, Uruguay, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek például nemrég csatlakoztak a BRICS Új Fejlesztési Bankjához, és számos más ország is készen áll arra, hogy ugyanezt tegye.
Kína és India, a BRICS két legnagyobb tagja rekordmértékben töltötte az elmúlt hónapokban az aranytartalékait, az pedig sosem jó jel - hiszen változásra felkészülést jelent. Érdemes megnézni, hogy Oroszország hogyan töltötte fel tudatosan a jegybanki aranytartalékait a Krím annektálása óta. Putyin részben ezért is vállalta annyira magabiztosan az Ukrajna elleni konfliktust.
Szóval nagyon úgy néz ki, hogy a BRICS már nem csak valami földrajzórán mutogatott érdekesség, hanem maga a valóság. A nyugat Oroszország elleni kiállása gyakorlatilag Kínával való szorosabb összefogásra késztette Putyint, ezzel nagymértékben gyorsítva a BRICS erősödését.
Az egypólusú világrend, az USA monopóliuma megingóban van, mert a gazdasági és a demográfiai adatok is azt mutatják, hogy az idő a BRICS-nek, a “keleti blokk”-nak dolgozik. Az ilyen nagy, történelemkönyveket átíró, korszakos váltások azonban soha nem zajlottak konfliktusmentesen.
Nem véletlen, hogy az USA-ban Kínát tekintik az elsőszámú veszélyforrásnak, és Tajvan lehet az egyik ütközőzóna (vagy casus belli) akár éveken belül. Ha ránézünk még a térképre, akkor sajnos egy nyugat-BRICS puskaporos hordó pedig közvetlenül itt van alattunk, a Balkánon.
Az első világháború, “a háború, ami véget vet a háborúknak” innen robbant ki, ezt azért ne felejtsük el. A történelem nem feltétlenül ismétli önmagát, de az biztos, hogy rímel.
Köszi, hogy itt voltatok velünk, és egy jó tanács azoknak, akik emailben olvasnak minket: a Gmail számítógépes verzióján simán áthúzod a levelet a promóciók mappából a bejövőkhöz, és alul meg fogja kérdezni, hogy a továbbiakban oda érkezzenek-e a TrueSight levelei…Az “igen” a helyes válasz.
Azt pedig külön megköszönjük, ha megosztod a TrueSight-ot a barátaiddal, ismerőseiddel, hidd el, hogy értékelni fogják. Mindenki szereti azokat, akik minőségi tartalmakat közvetítenek. Az utóbbiban te tudsz segíteni, mi pedig a tartalmakon dolgozunk gőzerővel.
Én kifejezetten utálom a történelmet, de ti tök érthetően magyarázzátok el az aktuális világpolitikát és esküszöm még érdekes is.
10/10👌