🥇Aranystandard II. - Az elmúlt 150 év
Az I. világháborútól Bretton Woodsig.
Legutóbbi cikkünkben a pénz kialakulását vettük végig, és eljutottunk egészen a modern rendszerek létrejöttéig, illetve az aranystandard széleskörű bevezetéséig. Ma a véres XX. század, a rendszer kivezetése és az állami pénzek monopolisztikus térnyerése következik.
A kezdetek
Az aranystandard eredete a kora újkorig vezethető vissza, amikor az európai országok elkezdték használni az aranypénzeket mint fizetőeszközt. Az első ország, amely hivatalosan is bevezette az aranystandardot, Nagy-Britannia volt 1821-ben, amely valutájának értékét az aranyhoz viszonyított rögzített árfolyamon határozta meg. Hamarosan más országok is követték, és a 19. század végére az aranystandard vált az uralkodó nemzetközi monetáris rendszerré. Az aranystandard olyan pénzügyi rendszer volt, amelyben egy ország valutájának értéke közvetlenül egy meghatározott mennyiségű aranyhoz volt kötve. Az aranystandard szerint az országok vállalták, hogy a papírpénzt meghatározott mennyiségű aranyra váltják át. Ezt a rendszert a XIX. században és a XX. század elején széles körben használták, amíg az I. világháború, majd a nagy gazdasági világválság miatt elvesztette népszerűségét, illetve az aranyat hibáztatták a hatalmas inflációért. Az aranystandardra úgy tekintettek, mint a globális gazdaság stabilitásának és kiszámíthatóságának biztosítékára. Ennek azonban megvoltak a maga hátrányai is. Mivel egy ország pénzkínálatát a tartalékolt arany mennyisége korlátozta, a monetáris politika kevéssé volt rugalmas. Ha egy ország gazdasági visszaesést tapasztalt, nem tudott egyszerűen több pénzt nyomtatni a gazdaság élénkítésére. Ez persze egyáltalán nem biztos, hogy rossz, sőt: ha a (gazdaság)politikusok keze meg van kötve és nem eshetnek a “könnyű” pénz csapdájába, akkor muszáj az innováció és a termelékenység növelése felé fordulniuk.
A huszadik század azzal kezdődött, hogy a kormányok a polgárok aranyát a modern központi bankok és az aranyalapú valuta rendszer feltalálásával irányításuk alá vonták. Az első világháború kitörésével a tartalékok központosítása lehetővé tette a kormányok számára a pénzkínálat aranytartalékaik feletti növelését, ami csökkentette pénzük értékét. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy néhány héttel a háború kitörése után minden állam felfüggesztette a pénz aranyra visszaválthatóságát, és elkezdett messze túlnőni a lehetőségein. Egészen addig a kormányok az adóbevételből, államkötvények kibocsátásból és a saját aranykészletükből fedezték a kiadásaikat. Ezután viszont a teljes lakosság finanszírozta a háborút, hiszen a nemzeti vagyon terhére nyomtatták a pénzt, ami egy ideig legitim fizetőeszközként szolgált, így a háború folytatódhatott. (Ne feledjük, mikor egy ország kormánya pénzt nyomtat, gyakorlatilag a lakosainak a megtakarításainak csökkenti a reálértékét a rendszerbe kerülő pénzzel.
Hogy mennyire volt értelmetlen ez a háború (is), azt a fenti kép jól mutatja. A katonáknak gyakorlatilag semmi bajuk nem volt egymással, a különböző szövetségek, és természetesen anyagi érdekek hatására sodródott bele mindenki a háborúba. A gyors német előretörés úgy nézett ki, hogy Párizst is beveszik, és ezzel Franciaország elesik, azonban a franciáknak sikerült megállítani a német offenzívát, és a frontvonalak évekre megmerevedtek, és gyakorlatilag alig-alig változtak. Senki sem tudta áttörni a másikat, a gyors ütemben fejlődő védekező fegyverzet, elsősorban a tüzérség és a harci gázok bevezetése pedig rengeteg emberéletet követelt. A háború az Egyesült Államok 1917-es belépésével dőlt el, a haderejük segítségével a szövetségesek szépen lassan felőrölték a német ellenállást. Eközben a pénz folyamatosan értékelődött le, nagyon sokan meghaltak, a hátországok tartalékai pedig kimerültek.
Jól látható a fenti ábrán, hogy mit eredményezett az aranystandardról való letérés és a fedezet nélküli pénznyomtatás. Különösen jó az összehasonlítás Svájccal, hiszen ők tartották magukat ehhez a rendszerhez, aminek hatására a pénzük és a gazdaságuk is stabil maradt. Különösen fájt a vesztes hatalmaknak a háború, tekintve, hogy gigantikus méretű jóvátételt kellett fizetniük. A béke feltételei teljesen abszurdak voltak, az Osztrák-Magyar Monarchia is darabjaira esett, területileg a legnagyobb veszteségeket pedig mi, magyarok szenvedtük el.
Az 1920-as években szembesültek a kormányok a kijózanító jelennel: térjenek vissza az aranyhoz a háború előtti aránnyal? Ez esetben a lakossághoz kerül vissza minden vagyon, hiszen sokkal jobb árfolyamon tudják beváltani a pénzüket (nem mondom, hogy nem lett volna korrekt megoldás), vagy egy új árfolyamot vezetnek be, ami viszont szinte biztosan lázadásokhoz vezettek volna. A megoldás az lett, hogy az aranytartást korlátozták, az embereket pedig a nemzeti pénzek tartására “ösztönözték”.
Eközben a központi bankok persze folytatták az arany elkobzását és felhalmozását egészen az 1960-as évekig, amikor a globális, dolláralapú rendszer kialakulása elkezdődött. Bár az aranyat állítólag teljesen demonetizálták 1971-ben, a központi bankok továbbra is jelentős aranytartalékokkal rendelkeztek, és csak lassan szabadultak meg tőlük, mielőtt az elmúlt évtizedben visszatértek az arany vásárlásához (napjainkban az orosz példán látjuk, hogy tudatosan bővítik a készletüket, tanulva a XX. századból).
A két háború között
Az 1922-es genovai egyezmény egy fontos átállási pont volt a “fedezet nélküli” tartalékvaluták rendszerére, ugyanis a résztvevők megállapodtak abban, hogy az amerikai dollár és az angol font is szolgálhat tartalékvalutaként, nem csak az arany. Ekkoriban túlértékelt volt az angol font, és az arany hagyta el a szigetet. Sok-sok tonna belőle Franciaországban és az USA-ban landolt (gyakorlatilag arbitrázsolták). Ez a folyamat ott állt meg, amikor az amerikaik is elkezdték drámai módon növelni a pénzkínálatukat, aminek a következménye egy hatalmas ingatlan- és tőzsdepiaci buborék lett, aztán egy szükségszerű összeomlás. Az 1929-es válság (“great depression”) önmagában megér egy teljes cikket, így ezt is fel fogjuk dolgozni a későbbiekben. Egy rövid megjegyzés: már itt is kiderült, hogy az árak és a bérek rögzítése és kőbe vésése egy adott árfolyamon mindig kontraproduktív és csak mélyíti a gazdasági és inflációs gondokat (shoutout to Hungary, 2022-). Roosevelt egyébként egy huszárvágással megoldotta az 1914 óta tartó inflációs folyamatok “beismerését”: 20,67 dollár/uncia áron megvette az emberektől az aranyukat, majd azonnal 35 dollár / unciára emelte az árfolyamot, ami egy azonnal 40%-os leértékelődést jelentett - gyakorlatilag ez volt az alapkő letétele a Federal Reserve intézményének. Aztán jött egy újabb háború, újabb tömeges vérontás, nemzeti tragédiák, aminek hatására 1946-ban világrekordott döntött a magyar infláció (volt egy nap, amikor az árak 11óra alatt duplázódtak!).
A Bretton Woods-i megállapodás és a “Nixon-sokk”
Az aranystandardról való letérés után félig-meddig új módszerrel próbálkoztak a közgazdászok. 1944-ben létrejött a Bretton Woods-i megállapodás, ami egy olyan nemzetközi pénzügyi rendszer volt, amelyet 44 ország írt alá. A megállapodás célja a második világháború utáni gazdasági helyreállítás elősegítése, és egy stabil nemzetközi pénzügyi rendszer kialakítása volt. A rendszer alapja az arany és az amerikai dollár közötti kapcsolat volt. Az Egyesült Államok vállalta, hogy dollárját fix árfolyamon konvertálhatóvá teszi aranyra (35 dollár/uncia). Más országoknak pedig a saját valutájukat kellett fix árfolyamon rögzíteniük az amerikai dollárhoz. A megállapodás során emellett létrehozták a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Világbankot is, amelyeknek a célja a rendteremtés és a világgazdaság fejlődésének támogatása volt. A rendszer biztosította a résztvevő országok valutáinak stabilitását, ami elősegítette a nemzetközi kereskedelmet és a beruházásokat. Ez a sztisztéma “aranydollár” néven került be a történelemkönyvekbe. A Bretton Woods-i rendszer az 1960-as években kezdett meggyengülni, amikor a világgazdaság változásaival és az Egyesült Államok növekvő deficitjével nem tudott lépést tartani. És hogy miért? Mert a szabályokat ismét csak nem tartották be azok, akik megalkották a rendszert. Gyakorlatilag minden ország az USA-hoz volt kötve pénzügyileg, akik vállalták, hogy nem növelik a pénzkínálatukat erőforrásaikon túl. Ha ez így lett volna, akkor nagyban hasonlított volna ez a háború előtti aranystandard rendszeréhez. Ebben az időszakban mindent rögzíteni akartak, az állam egyre nagyobb kontrollal rendelkezett és folyamatosan beleavatkozott a piaci folyamatokba (shoutout to Hungary part 2.)
1971-ben az Egyesült Államok elnöke, Richard Nixon bejelentette, hogy felfüggeszti a dollár aranyhoz való konvertibilitását, ami gyakorlatilag véget vetett a Bretton Woods-i rendszernek (“Nixon-sokk”). Ennek következményeként az arany és a valuták közötti árfolyamok “lebegővé” váltak, és a nemzetközi pénzügyi rendszer áttért a tisztán fiat alapú valutákra. (A fiatvaluta az gyakorlatilag a rendeleti pénz - az ország kormánya határozza meg az értékét, hiszen nincsen már aranyhoz kötve. A fiat a latin “legyen meg” szóból ered.)
Az aranystandard feladása után az infláció jelentősen megnőtt számos országban, különösen az Egyesült Államokban. A következmény egy újabb recesszió lett, ami az 1973-as olajválság néven híresült el, megspékelve egy kis lehallgatási botránnyal (Watergate-ügy).
Az arany szerepe napjainkban
Bár az arany hivatalosan elvesztette monetáris szerepét 1971-ben, a központi bankok továbbra is jelentős aranytartalékokkal rendelkeztek. Az 1980-as és 1990-es években néhány központi bank eladta aranytartalékainak egy részét, ám az elmúlt évtizedben a központi bankok ismét aranyvásárlásba kezdtek, ami bizonyítja, hogy az arany továbbra is fontos szerepet tölt be a nemzetközi pénzügyi rendszerben. Az aranystandard feladása után az arany befektetési eszközként, értéktartókén (store of value) vált népszerűvé. A befektetők gyakran az aranyat tekintik menedéknek (safe haven) a gazdasági bizonytalanság idején, és eszközportfóliójuk diverzifikálására használják. Az arany árfolyama rövid távon jelentős ingadozásokat mutatott, összességében viszont az elmúlt 50 évben megtízszereződött az árfolyama. Az utóbbi években néhány ország és közösség (pl. BRICS-országok) érdeklődést mutatott az aranyalapú valuták visszaállítása iránt, amelyek a pénzügyi stabilitást és a valuták értékének megőrzését célozzák. Azonban ezek a kezdeményezések nagyrészt korlátozott hatásúak és nem érték el a globális aranystandard visszaállítását. Úgy véljük, hogy a mai politikusoknak nem érdekük visszaállítani az aranystandardot, mert az a hatalmuk korlátozásához vezet, kihúzva az autokriter vezetők méregfogát.
Meg aztán mindig így kezdődött: elindul a jó, az új monetáris rendszer a keményvalutával, de a kormányok az első adandó alkalommal áttérnek a rendeleti pénzre. A pénznyomtatás spiráljába pedig nagyon könnyű belecsúszni, abbahagyni pedig végtelenül nehéz.
Ha szeretnéd támogatni a TrueSightot, akkor ezen a gombon megteheted. Nem várjuk el, de nagyra értékeljük!
Összefoglalás
Az aranystandard alkalmazásának számos előnye volt és van. Ahogy azt már többször is kifejtettük korábban, az egyik legfőbb előnye az árstabilitás és a tervezhetőség. Ez egy hosszú távú előny, amely megnehezíti a kormányok számára, hogy a pénzkínálat bővítésével elinflálják a valutát és az emberek megtakarításait. Az infláció ritka, a hiperinfláció pedig kvázi nem fordulhat elő, mivel a pénzkínálat csak akkor nőhet, ha az aranytartalékok (vagy az áruk) kínálata növekszik, illetve a termlékenység javul. Hasonlóképpen, az aranystandard fix nemzetközi árfolyamokat biztosíthat az abban résztvevő országok között, és csökkentheti a nemzetközi kereskedelem bizonytalanságát is. Sokak szerint az a 40 év volt a történelem eddigi legjobb periódusa az I. világháború előtt, amikor a világ egységesen ezt a rendszert követte.
Jelenleg elég komoly gondokkal néz szembe a világgazdaság: folyamatos a pénznyomtatás, korlátlan hatalma van felettünk a politikusoknak és a visszaélések esetén (pl. bankcsődök) sincsenek igazi elszámoltatások. A világ folyamatosan keresi a megoldást, hogy visszaálljon az egyensúly és a biztonság, talán erre jelenthetnek majd megoldást a kriptovaluták, amik újra valamiféle kontrollt adnak az állampolgárok kezébe. Hamarosan ezt is körbejárjuk :)
Köszi, hogy itt voltatok velünk, és egy jó tanács azoknak, akik emailben olvasnak minket: a Gmail számítógépes verzióján simán áthúzod a levelet a promóciók mappából a bejövőkhöz, és alul meg fogja kérdezni, hogy a továbbiakban oda érkezzenek-e a TrueSight levelei…Az “igen” a helyes válasz.
Azt pedig külön megköszönjük, ha megosztod a TrueSight-ot a barátaiddal, ismerőseiddel, hidd el, hogy értékelni fogják. Mindenki szereti azokat, akik minőségi tartalmakat közvetítenek. Az utóbbiban te tudsz segíteni, mi pedig a tartalmakon dolgozunk gőzerővel.
Köszi srácok! 🥲
Tetszett srácok! Én is irtam a témában hasonlót, ajánlom hátha elgondolkoztat vagy inspirál: https://medium.com/@farkasgr/kemény-pénztől-a-fiatig-avagy-a-pénz-devolúciója-99bf158555ac