🥇 Aranystandard I. - A pénz kialakulása
A bartertől a Velencei Dukátig.
Ma a már többször emlegetett arannyal fogunk foglalkozni, sok oldalról körbejárjuk, írni fogunk az előnyei és hátrányai mellett a szerepéről is. Azonban hogy ide eljussunk, először egy kicsit megvizsgáljuk a pénz kialakulását és a jellemzőit, hogy egy megfelelő keretet tudjuk adni a sztorihoz. A történelmi és közgazdasági vonatkozás két részből fog állni, időrendben ma a 19.századig megyünk.
Ahhoz, hogy az arany mai monetáris szerepét megértsük, illetve azt, hogy miért gondolnak az emberek az aranyra az egyik legbiztonságosabb befektetési formaként, vissza kell ugranunk a történelemben 1-2 évezredet. Ehhez ugyanis először a pénz létrejöttét és funkcióit kell megérteni.
Mi az a pénz?
A pénz (fizetőeszköz) egyidős az emberi civilizációval. A manapság használt állami pénzrendszer a 20. században alakult ki, azonban a történelem során számos tárgyat használt az emberiség fizetőeszközként. Pénz bármi lehet, gyakorlatilag csak az számít, hogy az emberek mit fogadnak el annak. Kultúráktól és népektől (+ földrajzi adottságoktól) függ, hogy mivel szimpatizálnak, ilyen értékmérőként használtak már sót (innen az angol salary szó eredete is), tengeri gyöngyöt, köveket, cigerattát, alkoholt és különböző nemesfémeket is.
Ahogy az emberiség fejlődött, és egyre több és differenciáltabb javakat állítottunk elő, úgy alakult ki az igény arra, hogy valamiféle értékmérőt alkalmazzunk, ami az egyes tárgyak és szolgáltatások közötti átváltásra szolgálhat. Az emberek kezdetben cserekereskedelemmel (barter) oldották meg, de ez csak kis körben praktikus és magas fokú bizalom szükségeltetik hozzá. A történelem bizonyos szakaszaiban értékmérőként tudott működni a cigaretta vagy az alkohol, mert korlátozott mennyiség állt rendelkezésre. Mindenképpen olyan kellett, ami egyfajta univerzális értékközvetítőként szolgál.
Ahhoz, hogy ilyet találjunk, azt kell megértenünk, hogy egy ilyen eszköznek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogy széles körben - kontinenseken átívelően is - elfogadott legyen.
Feloszthatóság - ha valami porciózható, akkor könnyű vele számolni és tetszőleges mennyiségű áruért lehet vele fizetni.
Ha már felosztható, akkor szállíthatónak is lennie kell, hogy bárhol lehessen fizetni vele. Erre idáig számos eszköz képes, az igazán fontos rész most következik.
Időtállóság. Ha olyan eszközben őrizzük a vagyonunkat, ami 10, 20 vagy akár 100 év múlva is értékes lesz, akkor az időbeli feltételt is teljesítettük.
Van még egy kritérium, ami eldönti, hogy egy pénz értékálló lesz-e vagy sem - ez pedig a kínálat. Egy minimális szakmai magyarázatra szükségünk lesz a kínálattal kapcsolatban is. Két fogalom tartozik ide:
Alapkészlet - a pénzből már a piacon elérhető mennyiség
Kibocsátás - ez pedig a piacra kerülő új mennyiség
Egy fizetőeszköz annál erősebb, minél alacsonyabb a kibocsátott mennyiség a meglévő alapkészlethez képest, ellenkező esetben ez inflációt eredményez. Ha teszem azt minden évben duplázzuk valamelyik deviza kínálatát, akkor a tavaly birtokunkban lévő összeg márcsak a felét éri, illetve az árak is nagyon hamar felveszik a fonalat és duplázódnak. Ebben az esetben ha a vagyonunk nagy részét ebben a devizában tartjuk, akkor azzal szembesülünk, hogy ezt évente felezzük. Ha viszont az új kibocsátás eltörpül a meglévő készlethez képest, akkor tudja tartani az értékét, stabil és megbízható eszköz marad. Egy kis házi feladat: ezek alapján gondoljátok végig, hogy a cigaretta, a tengeri gyönyök, vagy az alkohol mikor és milyen körülmények mellett teljesítik ezeket a feltételeket, illetve mikor nem.
(Az egyik legextrémebb példa arra, hogy miket használtak fizetőeszközként, az a mikronéziai Yap-szigete, ahol óriási, akár többtonnás kövek töltötték be ezt a szerepet. Ezeket a hatalmas, malomkerék méretű szikladarabokat hatalmas erőfeszítések árán juttatták a szigetre, így egy-egy kődarab (pénz) értékét az is befolyásolta, hogy milyen nehéz volt a beszerzése, és mennyire különleges. A köveket sokszor nem is szállították sehova (érthető módon), hanem csak gazdát cserélt - a szigeten pedig pontosan tudta mindenki, hogy melyik kő kihez tartozik.)
Az osztrák közgazdászok egy mondatban összefoglalták az értékálló pénz lényegét:
“Nem egy különleges áru vagy alapanyag, hanem bármi, amit a szabadpiac kereskedői annak tartanak, egy felsőbb kényszerítő szervtől függetlenül, és az értékét a piac határozza meg, állami beavatkozás nélkül”.
Ha egy adott ország pénze ezt tudja, akkor a lakosok biztonságban érezhetik magukat és a produktivitásra, valamint az innovációra tudnak fókuszálni. A tőkefelhalmozás segíti a termelés tartósságát és növeli a termelékenységet.
Nemesfémek
A fémek elterjedése és használata ugyancsak az emberiség fejlődéshez köthető. Ahogy egyre jobb technológiák álltak az emberek rendelkezésére, úgy váltak ezek is a mindennapok részévé. A tömörségük és értékük miatt forgalomképesebbek voltak, a Római Birodalomban közkedvelt sót is szépen lassan felváltották. A rómaiak rendkívül fejlett civilizációval rendelkeztek, így megértették azt, hogy mitől lesz valami értékálló. Kisebb tranzakciókra a rezet és az ezüstöt használták, míg az aranyérmék váltak a legelterjedtebbekké.
De miért pont az arany? Ha visszautalunk az első blokkban leírt kritériumokra, akkor azt látjuk, hogy ezek közül mindet teljesíti. Hiszen felosztható, relatíve könnyen szállítható, mindemellett időtálló. Továbbá a legfontosabb kérdésre is megadja a választ: nem lehet végtelen mennyiséget a piacra önteni belőle, tönkretéve ezzel a meglévő készleteket. Az arany kémiailag egy nagyon stabil anyag, gyakorlatilag elpusztíthatatlan, a korróziónak és a rozsdásodásnak ellenáll. Mai tudásunk szerint másból nem lehet előállítani, az aranyérc előfordulása a földkéregben pedig igen ritka. A valaha kibányászott mennyiség nagy része mindmáig forgalomban van, a nehézkes és költséges bányászat pedig biztosíték arra, hogy az új kibocsátás mindig is eltörpül a meglévő készlethez képest.
A fenti kép is ezt támasztja alá. 1970-hez képest a kibocsátás alig több, mint a duplájára emelkedett, ami éves szinten 2% alatti inflációt eredményez. A megnövekedett keresletre minimális kibocsátási többlettel tud csak reagálni, emiatt az ár emelkedni fog. Ha megnézzük itt is, hogy alakult az elmúlt 50 év árfolyama, akkor stabil és folyamatos emelkedést mutat - pánikidőszakokban válik volatilissé az árfolyama, mert az emberek hirtelen spekulálni kezdenek vele.
Menjünk most vissza újra az időben: már az ókorban is vertek arany- illetve ezüstérméket a római császárok. Ez segítette a kereskedelmet, a gyors tranzakciókat és Róma virágzott. A probléma közgazdasági értelemben akkor kezdődött, amikor az uralkodók felelőtlen gazdaságpolitikát folytattak, elfogytak a meghódítandó területek, így nem tudták finanszírozni az államháztartást és a jóléti intézkedéseket. A túlköltekezés és drága hadikiadások nyomán infláció ütötte fel a fejét, amire úgy reagáltak, hogy bevonták az aranyérméket (aureus) és kisebb nemesfém-tartalommal bocsátották ki újra. Ergo leértékelték az emberek pénzét és megtakarítását, hogy az állami kiadásokat tudják finanszírozni. Ez évszázadokig folytatódott, ami részben hozzájárult a Római Birodalom bukásához. Volt viszont egy uralkodójuk, aki gazdasági és vallási reformokat vezetett be. Őt Nagy Konstantinnak, vagy I. Constantinusnak hívták. Egyik legfőbb reformja, hogy engedélyezte a keresztény vallást, ami nagyban segítette annak későbbi elterjedését. Emellett megállította a devalvációt: nem rontotta tovább az érmék minőségét, hanem rengeteget veretett belőle, amit aztán a Kelet-Római Birodalom fővárosába, Konstantinápolyba vitt, amit ő maga alapított. Az itteni pénzt bezant-nak nevezték és több mint 1000 évig fennmaradt, ami a mai napig a leghosszabb ideig fennmaradt fizetőeszköz.
A fejlődéssel párhuzamosan egyre több helyen jelentek meg az aranypénzek, például a florin és a dukát. A dukát elterjedt egész Európában és egészen az 1800-as évek végéig fizettek vele. Az aranyalapú valutarendszerek elősegítették a nemzetközi kereskedelmet, mivel az aranynak az értéke stabil maradt, és a különböző valuták aranytartalmának összehasonlítása alapján könnyen kiszámítható volt a váltóarány. Ez a fajta rendszer előnyt jelentett a gazdasági együttműködésben és a pénzügyi stabilitásban és virágzást hozott magával.
Az újvilág felfedezése és a spanyol hódítások (16-17. század) az amerikai kontinens arany- és ezüstkincseinek Európába történő áramlásához vezettek. Az újonnan beáramló arany és ezüst jelentősen növelte az európai országok készleteit, ami a gazdaság fejlődéséhez és a pénzmennyiség növekedéséhez vezetett. A fejlődés nem tudott lépést tartani a beáramló mennyiséggel, az alapkészlethez képest hirtelen jelentősen megugró új kibocsátás (itt ugye import) inflációt idézett elő az országban. Ez a példa is jól szemlélteti azt, hogy miért fontos a pénzkínálat stabilitása.
Ha szeretnéd támogatni a TrueSightot, akkor ezen a gombon megteheted. Nem várjuk el, de nagyra értékeljük!
Aranystandard
Ezennel elérkeztünk magához az aranystandard kialakulásához. A 18-19. században zajlott le az ipari forradalom, aminek következtében megszületett a távíró és rohamosan fejlődött a vasúthálózat Európában. Megjelentek a váltók, számla- és csekkfüzetek, a tranzakciók végrehajtásához és könyveléséhez már nem kellett feltétlenül az érméket fizikailag mozgatni. Az emberek betehették az aranyat a bankokba, amiért cserébe papír alapú forgalmi eszközt kaptak és ez szépen lassan átvette a vezető szerepet. A nemzetek a kibocsátott papírpénzüket minden esetben páncéltermekben őrzött nemesfémekkel fedezték. A legtöbb ország aranyat használt fedezetként, néhány viszont ezüstöt. Részletesen erre most nem térünk ki, annyit elég tudni, hogy az ezüst nem rendelkezik teljes mértékben az arany tulajdonságaival és az évtizedek alatt erősen leértékelődött az arannyal szemben. Az ezüstöt időközben kivonták a forgalomból, teljesen elvesztette monetáris szerepét. Azoknak az országoknak, amelyek ezüstre rendezkedtek be (pl. India, Kína) komoly veszteségeket kellett elkönyvelniük, mielőtt átálltak a mindenki által használt aranyra.
Az aranystandardra ezután úgy tekintettek, mint a globális gazdaság stabilitásának és kiszámíthatóságának biztosítékára. Ugyanakkor ez létrehozott egy olyan problémát is, amely korábban nem jelentkezett: az aranystandardra való átállás csak központosítás révén volt megvalósítható. A bankok a páncéltermeikben őrizték a készleteket, amivel addig nem is volt gond, amíg annyi pénzt bocsátottak ki, amennyire volt fedezet, illetve ki nem robbant az I. világháború. Ezzel folytatjuk a következő részben.
Köszi, hogy itt voltatok velünk, és egy jó tanács azoknak, akik emailben olvasnak minket: a Gmail számítógépes verzióján simán áthúzod a levelet a promóciók mappából a bejövőkhöz, és alul meg fogja kérdezni, hogy a továbbiakban oda érkezzenek-e a TrueSight levelei…Az “igen” a helyes válasz.
Azt pedig külön megköszönjük, ha megosztod a TrueSight-ot a barátaiddal, ismerőseiddel, hidd el, hogy értékelni fogják. Mindenki szereti azokat, akik minőségi tartalmakat közvetítenek. Az utóbbiban te tudsz segíteni, mi pedig a tartalmakon dolgozunk gőzerővel.
Pacsi,
proxxi, siki