☘Új év, új remények

Avagy miért nem működnek hosszútávon a fogadalmaink?

Először is boldog 2023-at kívánunk mindenkinek!

Reméljük, hogy mindenkinek jól teltek az ünnepek, teletömtétek magatokat töltött káposztával, halászlével és bejglivel, és készen álltok 2023 kihívásaira (azt hiszem lesz belőlük bőven).

Megindult az új év, megindultak a történések is, de az év legelső posztja nem erről fog szólni: sokkal fontosabbnak érezzük, hogy beszéljünk egy kicsit a fogadalmak pszichológiájáról, és hogy miért buknak el nagy százalékban már január végére.

Az élete során bizonyára mindenki fogalmazott már meg az éjféli koccintáskor célokat a következő évre: lefogyok x kilót, heti 3-4x lejárok edzeni, ennyit fogok dolgozni és keresni, 5 percet meditálok naponta stb. Megint csak saját tapasztalatból szeretnénk néhány támpontot adni, ami nekem/nekünk működik és hátha nektek is a hasznotokra lesz (csodát egyik sem tesz, de mindegyik külön-külön és együtt is növeli a siker esélyét).

Ha visszanézünk a korábbi a célokra, akkor ebből mennyi valósult meg? Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy jó eséllyel valahol 50% alatt. Nagy elánnal belekezdünk, tart a lendület néhány hétig, aztán szépen lassan szivárognak vissza a régi szokások és újra átveszik az irányítást, igaz?

Fogadalmak: feketével január, pirossal az év többi hónapja

Kezdjük az agyunkkal: minél nagyobb/távolibb egy cél, annál nehezebben fogadja be, mert egyszerűen annyira távlati és elképzelhetetlen az adott élethelyzetünkben. Egyre nehezebb a fogadalmakat és a célokat teljesíteni a Máté által sokat emlegetett instant gratifikáció miatt is. Felmegyünk az instára és látjuk a tökéletesen kidolgozott testeket, gazdag embereket, az agyunk pedig automatikusan arra fog asszociálni, hogy nekünk ez NINCS. Ez kivált egy érzelmi reakciót, rosszkedvűek leszünk, letiltjuk a fiókokat és próbáljuk tagadni a valóságot - ez egy zsigeri emberi reakció, ahogy az agyunk próbál bennünket védeni és távol tartani a kudarctól.

Gondoljatok csak bele, ha valaki nem fut, akkor milyen beláthatatlannak tűnik lefutni ősszel egy maratont. Hogy álljunk neki, milyen részekre bontsuk fel, hogy kell enni és mennyit?

Gyakran próbálkozunk azzal, hogy külső motivációt (leggyakrabban a pénz) keresünk, ami lebeg a szemünk előtt és egy extra hajtóerőt ad egészen a cél eléréséig. Igen ám, de mi történik ha 6 hónap alatt fogytunk 10 kilót, utána meg 2 hónap alatt híztunk 12-t. Ugye ismersz olyan embert, akinek a haverjának a szomszédja beleesett ebbe a csapdába?
Itt pedig az történt, hogy a változás csak a fogadás idejére szólt, nincs meg a lendület és az akarat a folytatáshoz.

Na de akkor hogyan?

0. lépés: először is fontos meghatározni a miértet, miért akarunk karcsúbbak lenni, többet edzeni, többet megtakarítani vagy minden nap meditálni? A válaz belülről kell, hogy megérkezzen - és hinnünk is kell benne. Nyugodtan tölts el órákat, vagy akár napokat a pontos válasz megfogalmazásával, mert ez a siker egyik legnagyobb része. Ha megvan a válasz, érted és hiszel benne, akkor a felmerülő akadályokat is sokkal könnyebben veszed és magyarázod el az agyadnak, hogy “tesó, ebben állapodtunk meg”.
   
   Néhány tipp és trükk:
   

1. A nagy egész részekre bontása. A bevezetőben beszéltünk róla, hogy minél nagyobb és távlatibb egy cél, annál nehezebben kivitelezhető. Viszont ha egy éves célt napi, heti, havi mérföldkövekre osztjuk, akkor máris sokkal könnyebbé válik. Az emberek általában túlbecsülik, hogy mit lehet 1 nap alatt, és alábecsülik, hogy mit lehet 1 év alatt véghez vinni. Készíts tervet, vagy kérj segítséget a témában profi emberektől (dietetikus, személyi edző, pénzügyi tanácsadó, stb).

2. Ezzel a fenti két ponttal tényleg elvégezted a munka felét, már csak “meg kell csinálni”. Szükség lesz néhány tulajdonságra, ami egyébként fejlődni is fog útközben: önfegyelem, őszinteség és transzparencia. Tudnod kell szembenézni önmagaddal, beismerni magadnak, hogy hibáztál, illetve akkor is lemenni cardiozni, amikor épp dartsot néznél sörözés közben - áldozatot kell hozni a sikerért akármilyen elcsépeltnek is hangzik. Rövidtávú áldozat egy hosszútávú, nagyobb cél elérése érdekében. Az agyad reflexből ellenkezik ez ellen, mert az ősemberi háttérprogram nem ismeri a “hosszabb időtáv” fogalmát.

3. Accountability: számíts magadra, legyél a saját magad legjobb barátja, és tanítsd meg magadnak, hogy betartod az ígéreteidet. Ezt is célszerű kicsiben kezdeni, például: 15 percet olvasok ébredés után, megcsinálok minden reggel 5 napüdvözletet, 30 mp cold shower reggelente és így tovább. Különböző kutatások szerint 21-40 nap kell ahhoz, hogy egy új szokás beálljon és automatizmussá váljon, utána az agy teljesen megszokja és hiányolni fogja, ha nincs. Sokat beszél erről Dr. Nicole LePera is, nem tudom eléggé ajánlani a tartalmai fogyasztását.

4. Naplózás/Partner: kövesd figyelemmel a teljesítményedet és írd le! A napló egy nagyon jó eszköz arra, hogy rendszerezetten megjelenjen papíron, ami a fejedben van és átlásd egészben. Egyúttal követed a saját folyamatodat, amivel minden nap egyre könnyebb lesz az adott napi feladatot elvégezni (hiszen addigra már megcsináltad 123x).
   Ha van egy barát, házastárs vagy családtag, akivel közeli viszonyban vagy és hasonló céljaitok vannak, akkor egymást is tudjátok húzni. Két barátom így ment el tavaly az Everest alaptáborába, hogy az egyik nap kezdetén végén hajnali fél 4-kor kitalálták, hogy ők bizony fogadnak egymással. Végül el is mentek, mindketten megcsinálták és egy elég jó sztori is kerekedett belőle. Fontos, hogy a másik ember motiváljon és örüljön a sikerednek, ne pedig ellened dolgozzon.

5. Lesznek holtpontok, nem is egy, hanem sok. Ezeken keresztül tud megerősödni a belső motivációd és az akaraterőd, hogy ezt ma nem akarom, de “csakazértis”. Illetve jó, ha többen tudnak róla, így minden bizonnyal az arcvesztést is el akarod majd kerülni :)

6. Ünnepeld meg a sikereidet és a kis mérföldköveket is: visszaigazolás saját magadnak és ez lendületet ad a folytatásra, az eredményt pedig észre fogod venni magadon nagyon hamar. Ez fontos az élet minden területén, hiszen így sajátíthatjuk el az elégedettség érzését, ami az elvégzett munkánk jutalma.

Összességében ez a folyamat szinte teljesen ugyanaz, mint egy vállalkozás alapítása vagy egy új nyelv elsajátítása. Szükségünk van skillekre, befektett időre és energiára, és monitoroznunk kell a fejlődésünket. Természetesen itt is a mindset a kulcs a sikerhez, treníroznunk kell magunkat és új szokásokat felvenni az út során - ezen keresztül pedig azzá az emberré válhatunk, akinek természetes lesz az, hogy nem hízik el, edzeni jár, megtakarít vagy meditál.

Ez az én utam, nekem bevált és beválik mind a mai napig. Ha bármivel kiegészítenétek, akkor várjuk a kommenteket, biztosan vannak még jó ötleteiket, szóval hajrá!

---

Máté gondolatai

Proxxi gyönyörűen összeszedte előttem az új szokások kialakításának lépcsőit, talán egy opcionális plusz eszközt tennék hozzá, mint motivációs trükk: ha van egy nagy célod, akkor tedd a nyilvánosság számára láthatóvá - így már dupla motivációd van: a kijelölt cél, illetve az, hogy ne okozz csalódást a többiek számára, ne tűnj gyengének, hanem egy olyan embert lássák benned, aki véghezviszi, amit eltervezett. Ez kétélű fegyver lehet: nem dupla vagy semmi, hanem dupla vagy mínusz kettő, úgyhogy azoknak ajánlanám, akik mernek kockáztatni, de hisznek is magukban eléggé. Ennek még extra hozadéka az, hogy a fejlődésed folyamatát egyfajta nyilvános naplóként tudod dokumentálni, amivel segítséghet nyújthatsz másoknak a változásban azzal, hogy erőt meríthetnek a példádból.

Proxxi is említette, de annyira fontos, hogy erre rádupláznék: mikor motivációról beszélünk, akkor az igazán csak belülről jöhet. Minden más, ami kívülről származik, az csak ideig-óráig működik, amíg a kezdeti lelkesedés megvan. Pont ezért nem fog kitartani a konditeremben az, aki csak azért edz, hogy másoknak tetsszen, ahogy igazán fejlődni sem fog a munkában az, aki megfogadta, hogy nagyon keményen fog dolgozni, de csak a pénz miatt teszi. Előbbihez a testedzés, utóbbihoz pedig a munka szeretete szükséges. Szóval én ezt tanácsolnám, hogy keresd meg a saját belső motivációdat, mert meg lehet találni mindenben - és úgy sokkal könnyebben ki tudod alakítani a szokásaidat.
Ha egy kis segítség kell a témában, kettő könyvet javasolnék, Charles Duhigg - A szokás hatalma és James Clear - Atomi szokások. Az utóbbiból szeretnék is hozni egy szemléletes példát.

Említettük már többször, hogy az agyunk nem ismeri az exponenciális növekedést, csak lineáris változásban vagyunk képesek gondolkozni. Ezért van az a klasszikus gondolatkísérlet, hogy milyen vastag lenne egy sima papírlap, ha 40x félbe tudnád hajtani? Az agyadban szorzol, számolsz, aztán végeredményként valahol pár métert mondasz legfeljebb, miközben a valóságban ha egy A/4-es papírlapot 40x képes lennél félbe hajtani, akkor elérné az a Holdat is.

Ennek azért van jelentősége, mert nem nagy változásokra kell törekedni, hanem mindig csak picire. Felülműlni az előző napi önmagadat, ahogy James Clear írja a könyvében, minden nap csak 1%-kal. Azonban Te, aki ismered már a kamatos kamatot, az exponenciális növekedést, tudhatod, hogy az eredmény egy évben nem 365 x 1% lesz, hanem sokkal több. Itt egy szemléletes ábra róla:

Ha csak 1%-kal leszel jobb az előző napi énednél, akkor egy év alatt 37x haladod meg a kezdeti állapotot. Sajnos ugyanez igaz visszafelé is!

Tehát nem 365%, hanem 3778%-os változás a kiinduláshoz viszonyítva. Ilyen szinten becsüli alá mindenki, hogy mekkora változást képes elérni hosszabb időtávon, ha azt veszi alapul, hogy naponta mennyit tud fejlődni.
Szóval itt a tanulság: apró, kicsi lépések, viszonylag könnyen elérhető célokkal - ahol megvan a sikerélmény és az újabb löket a folytatáshoz. Végül pedig a sok kicsi össze fog adódni - azonban ezt az úton nem látod és nem is kell látnod. Mindig csak arra fogsz fókuszálni, hogy milyen voltál tegnap és milyen leszel holnap - tehát hogy mit tudsz ma megtenni. Az újév talán erre egy jó pillanat, hogy meg lehet állni, és megnézni, hogy vajon elértük-e azt a bizonyos növekedést, amit szerettünk volna. Ha lejársz a terembe minden nap, akkor nem is veszed észre magadon a változást, de a rokonod, akivel félévente találkozol, látni fogja. Kicsit ilyen saját magad fejlődésének megfigyelése is.

Az újév amúgy nekem személy szerint azért fontos, mert a december mindig őrült hajtással, aztán jó nagy adag pihenéssel jár, amikor tényleg a fű sem nő, szóval személy szerint én szoktam “fogadalmakat” tenni, mert ez az időszak mindig lezár valahogy egy évet. Ha nem is kifejezetten az éjfél pillanata, hanem valahol a december 15-től a január 2-ig tartó időszak.
Idén azt ígértem meg magamnak, hogy reggelente a telefon nyomkodása ill. a gép bekapcsolása és a munka előtt olvasni fogok egy szűk órácskát. Tudom, ez ilyen erőltetésnek hangzik, hogy rávegyem magam az olvasásra, de egyáltalán nem erről van szó. Inkább arról, hogy eddig reggel mindig első utam a hírolvasáshoz / munkához vezetett, mikor pont hogy akkor leginkább tiszta az agy, nincs még tele a napi szarsággal, úgyhogy talán a legfogékonyabb időpont az új ismeretek elsajátítására. Eddig 2/2 nap sikerült tartani, én be merem vállalni az extra motivációt, és ígérem, hogy számot fogok adni arról, ha esetleg leálltam ezzel az új szokásommal!

”De most már késő…”

Ez az, amit legtöbbször hallunk, hogy “most már minek változtassak, hisz ennyi meg ennyi éves vagyok / ennyi meg ennyi éve csinálom…” És ide be lehet helyettesíteni mindent: munkahelyet, akármilyen kapcsolatot / egyetemet / képzést / lakóhelyet. A társadalom nagyon nagy része a komfortzónán belül, kiteljesedés nélkül éli le az életét úgy, hogy amúgy nem érzik jól magukat amúgy ott ahol vannak és nem boldogok. Mert azt hiszik, hogy predesztinálva van a sorsuk az által, hogy miket tettek a múltban. Ide egy remek, sokatmondó képet hoztam, ami jól illusztrálja azt, amit szeretnék átadni:

Mindig számtalan lehetőség van előtted akkor is, ha már számtalan másikat “elszalasztottál”.

Gyakorlatilag végtelen számú lehetőség, életszituáció áll előttünk, csak rajtunk múlik az, hogy mivé válunk, hogy fejlődünk-e vagy megelégszünk a pillanatnyi életünkkel. Szomorú, de az van, hogy sokan inkább a biztos szar, középszerű életet választják, csak mert azt ismeri az agyunk, az ismeretlentől pedig ösztönösen óv minket, ezért gyártunk n+1 számú kifogást, hogy miért is nem lehet megvalósítani a céljainkat. Amúgy pont ma került ki Tibi atyára egy zseni mém, ez kiválóan szummázza itt sajnos a társadalom nagy részének gondolatait, ha erről van szó:

“Nagyon relátolható”, ahogy a fiatalok mondanák!

Na de nem húznám én sem tovább. Mi nem sok sikert szeretnénk kívánni Nektek, hanem inkább sok erőt és kitartást ahhoz, hogy sikerüljenek a dolgok, amiket idénre elterveztetek! Ha esetleg van valamiféle fogadalmatok 2023-ra vagy hozzáfűznétek pár gondolatot a mieinkhez, akkor a kommentszekció nyitva áll, tali ott!

2023 most már hajjak meg a mi évünk lesz!

---

Köszi, hogy itt voltatok velünk, és egy jó tanács azoknak, akik emailben olvasnak minket: a Gmail számítógépes verzióján simán áthúzod a levelet a promóciók mappából a bejövőkhöz, és alul meg fogja kérdezni, hogy a továbbiakban oda érkezzenek-e a TrueSight levelei…Az “igen” a helyes válasz.

Azt pedig külön megköszönjük, ha megosztod a TrueSight-ot a barátaiddal, ismerőseiddel, hidd el, hogy értékelni fogják. Mindenki szereti azokat, akik minőségi tartalmakat közvetítenek. Az utóbbiban te tudsz segíteni, mi pedig a tartalmakon dolgozunk gőzerővel.

Pacsi,
Máté
és proxxi