🍀Lottózás, a hülyék adója?
Kis tét, nagy remények.
Novemberben a kormány bejelentette, hogy SZJA-mentessé teszi a lottónyereményeket. Nem mintha olyan sokat számítana, mivel eddig is a nettó összeget tüntették fel, a nyertesek pedig az adóval csökkentett összeget kapták meg. Ennek apropóján hozunk nektek egy cikket a lottózásról, illetve arról, hogy milyen pszichológiai folyamatok mozgatják az embereket, hogy szerencsejátékot űzzenek.
A lottózás olyan jelenség, amely évszázadok óta izgatja az embereket, a reménytől vezérelve, hogy egy napon talán ők is megnyerhetik a főnyereményt. Magyarországon a lottózás hagyománya mélyen gyökerezik a kultúrában, ahol hetente több százezer, néha millió ember teszi próbára a szerencséjét, hátha a következő sorsoláson életre szóló változást hozhat számukra 5 random kiválasztott szám. De mi áll ennek a hátterében?
Ebben a Truesight cikkben megvizsgáljuk, hogy az emberek miért fordulnak a szerencsejátékhoz, amikor gyors gazdagodásról álmodnak. Feltárjuk azokat a pszichológiai folyamatokat, amelyek a lottószelvények vásárlására motiválnak, és amelyek a várakozás izgalmát és a kimenetellel kapcsolatos feszültséget fenntartják.
A szerencsejáték pszichológiai vonzereje
Kezdjük először is azzal, hogy legyinthetnél erre az egészre, meg elhessegethetnéd annyival, hogy a társadalomnak csak egy marginális kisebbségét érinti, de hatalmasat téved az, aki ezt gondolja. Ma Magyarországon több százezer szerencsejáték-függő van, azoknak a száma pedig, akik rendszeresen, heti szinten játszanak valamilyen játékot (elsősorban lottó, illetve Tippmix) 2,5-3 millió főre tehető. Szakértők szerint egyébként az igazi szerencsejáték-függőség erősebb addikciót vált ki, mint a heroin: ergo könnyebb kigyógyítani valakit a heroinfüggőségből, mint meggyőzni az embert arról, hogy álljon le a pénz költéséről. Ugyanis a szerencsejáték-függőség nem más, mint mikor valaki a komplett egzisztenciáját áldozza be valami nagy álomért, amitől a reményei szerint már csak egyetlen húzásra / ikszelésre van.
A szerencsejátékok, különösen a lottó, egyedülálló pszichológiai hatást gyakorolnak az emberekre. A lottózás nem csupán egy pénzügyi tranzakció vagy a szabadidő eltöltésének módja; ez egy összetett pszichológiai jelenség, amely számos emberi motivációt és érzelmet mozgósít. A lottózás vonzereje részben abban rejlik, hogy az emberek szeretik a kockázatot és az ahhoz kapcsolódó izgalmat. A játék lehetőséget kínál arra, hogy kis tét mellett nagy nyereményre tegyenek szert. Ez az érzés különösen erős az alacsony jövedelmű egyéneknél, akik számára a lottónyeremény lehet a társadalmi mobilitás eszköze. (Valójában a lottónyertesek kb. 70%-a elveszít mindent pár éven belül - ennyire számít az, hogy milyen rendszereink, szokásaink alakultak ki az idők során.)
Sokan lottóznak annak ellenére, hogy a nyerési esélyek rendkívül alacsonyak (hogy pontosan mennyi az annyi arra később ki is térünk). A szerencsejáték együtt jár bizonyos mentális korlátokkal, mint például az optimizmusra való hajlam (optimism bias), amely az embereket arra készteti, hogy túlbecsüljék nyerési esélyeiket. De megemlíthetjük még a szerencsejátékosok tévedését (gambler's fallacy), ami azt a téves meggyőződést jelenti, hogy ha egy esemény többször megismétlődik, akkor azt követően egy másik esemény következik be (a rulettkerék mellett ismerős lehet ez az érzés, mikor 5 piros után a hatodikra már mindenképpen feketét vársz) - pedig a valóságban az esélye annak, hogy egy adott esemény bekövetkezik, mindig ugyanaz. Az előbbiekhez hasonló a csordaszellem (bandwagon effect) jelenség is. Például amikor az elvihető nyeremény rekord szintet ér el, és nagy médiafigyelem irányul rá, az emberek “lottólázba” jönnek, mivel nem akarnak kimaradni belőle (ez a kriptósoknak lehet ismerős, amikor a bitcoin árfolyama ismét all-time high szintre jut). Ilyenkor még azok is vesznek lottószelvényt, akik még korábban soha nem lottóztak, és vásárolnak néhány szelvényt.
A játékosok gyakran figyelmen kívül hagyják a valószínűségeket és a racionális döntéshozatalt, amikor a potenciális nyereményről van szó. Az agykutatás előrehaladtával egyre többet tudunk meg arról, hogy miért döntenek az emberek a játék mellett, még úgy is, hogy legbelül tudják, hogy mindig a ház nyer. A lottózással kapcsolatos kognitív pszichológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a játékosok gyakran esnek áldozatul kognitív torzításoknak és irracionális gondolkodási mintáknak. Ilyen például a megerősítési torzítás, ahol a játékosok hajlamosak csak azokat az információkat észlelni és felidézni, amelyek megerősítik meglévő hiedelmeiket.
A fentiek figyelembevételével a szerencsejáték pszichológiai vonzereje összetett és többrétű. Ez nem csak a pénzbeli nyeremény kilátása, hanem a kockázatvállalás izgalma, a nyereményhez fűződő érzelmek, a társadalmi tényezők és a kognitív torzítások együttes hatása. Ezek az elemek együttesen magyarázzák, miért találják az emberek a lottózást vonzónak, még akkor is, ha a nyerés esélye rendkívül csekély. A legfontosabb ebben az egészben az, hogy a lottózó személy nem pusztán szelvényt vesz, hanem hétről hétre részesül pár napban, amikor álmodozhat arról, hogy “na, most lesz az a hét, amikor megváltozik az életem”. Ne becsüljük alá, hogy mekkora reményt adhat ez számos embernek az anyagi kilátástalanság által indukált reménytelenségben.
Érdemes amúgy megvizsgálni matematikai és statisztikai szempontból a dolgot. Ahogy a közgazdasági Nobel-díjas Daniel Kahneman rávilágított a Gyors és Lassú gondolkodás c. mesterművében, fontos szerepet játszik az életünk számos területén a valószínűség téves értelmezése. A nagyon kis valószínűség esetén az ember túlbecsüli az esélyeket: erre remek példa a lottózás és a szerencsejáték működése. Ilyenkor bár az ember tudja, hogy valószínűleg nem fog nyerni, mégis megér neki pár egységnyi pénzt (szelvény), hogy megpróbálja a szerencséjét. Az ilyen, valószínűségi skála másik felén a biztosítók szedik be a nagy pénzeket: az emberek hajlamosak nagy összegeket is kiadni azért, hogy a elenyészően kis valószószínűséggel bekövetkező történések esélyeit valahova a nulla környékére redukálják. A lottó és biztosítás sokban különböznek - főleg társadalmi megítélés szempontjából, de ugyanannak a torz valószínűség-érzékelésnek az eredménye a két iparág. (Különös egyezés, hogy mindig a ház nyer, legyen szó akár a szerencsejátékot üzemeltető cégről vagy a biztosítótársaságról.)
Na de, mennyi az annyi?
Az esélyek megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a játékosok reális képet kapjanak a nyeremény valószínűségéről. Magyarországon a legnépszerűbb lottójátékok az Ötöslottó és a Hatoslottó, melyek esélyei jelentősen eltérnek egymástól.
Az Ötöslottó esetében annak az esélye, hogy valaki megnyerje a főnyereményt, 1 a 43 949 268-hoz. (Akit érdekel a mögöttes matek, az itt találja a levezetést.)
Ez azt jelenti, hogy a játékosoknak több, mint 43 millió kombináció közül kell kiválasztaniuk az egyetlen nyertes számot. Ezen kívül, ha valaki részleges találatot ér el, azaz 4, 3, vagy 2 számot eltalál, továbbra is van esélye nyereményre, bár ezek az esélyek magasabbak (1:103,410 a négy találat esetében, 1:1,231 a három találat esetében és 1:44 a két találat esetében). A Hatoslottóban a nyerési esély 1 a 8,145,060-hoz, ami kedvezőbb, mint az Ötöslottó esetében. Ebben a játékban nincs szükség további számok kiválasztására, csak a 45 közül hatot kell eltalálni.
Ezeket az esélyeket érdekes összehasonlítani más, hétköznapi események valószínűségével. Csak hogy kontextusba helyezzük mennyire kevés esélyed van rá, hogy megnyerd az Ötöslottót: annak az esélye, hogy beléd csap a villám, általában 1 az 15,300-hoz. Az alacsony valószínűség ellenére az emberek továbbra is lelkesen vásárolnak lottószelvényeket, ami rávilágít arra a pszichológiai jelenségre, hogy a játékosok hajlamosak figyelmen kívül hagyni a valószínűségeket, amikor egy életet potenciálisan megváltoztató nyeremény van kilátásban. Ez a remény és az a vágy, hogy valami nagyot nyerjenek, gyakran felülmúlja a racionális számításokat és a valós esélyeket.
Társadalmi hatások és etikai kérdések
A lottózás társadalmi hatásai sokrétűek, ami jelentős befolyást gyakorol az állami költségvetésre és a játékosok társadalmi-gazdasági helyzetére egyaránt. A lottózás egyes társadalmi csoportok körében népszerűbb. Kutatások kimutatták, hogy az USA-ban például az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú személyek, különösen azok, akik szegénynek érzik magukat, nagyobb arányban vesznek részt a lottójátékban. A tendencia azt mutatja, hogy a lottójáték az életkor előrehaladtával növekszik, különösen a húszas és harmincas éveikben lévők körében.
A lottózás és a szerencsejáték etikai megítélése komplex kérdés, amely számos társadalmi és gazdasági problémát vet fel. A lottó intézményét kritikus szemmel vizsgálva kiemelkedik a szegényebb rétegek kihasználása, akik arányaiban nagyobb részt vesznek a játékban, és jelentősebb hányadát költik jövedelmüknek a lottószelvényekre, mint a gazdagabb társadalmi csoportok. Ez a trend arra utal, hogy a rendszer inkább a kormányzatoknak kedvez, mintsem a játékosoknak, mivel a lottó által generált bevételek gyakran nem fordítódnak vissza a megígért közjavakra, mint például az oktatás. Továbbá, a szerencsejátékok, különösen a lottó, elősegíthetik a spekulációs kultúra és a felelőtlen pénzügyi magatartás elterjedését, ami tovább növeli a társadalmi függőségeket és a korrupciót.
A politikai filozófus, Edmund Burke szerint a kormányzatok által támogatott szerencsejáték komoly veszélyt jelenthet egy nemzet számára. Burke szerint a szerencsejátékok, így a lottók is, hozzájárulhatnak a pénzügyi spekuláció és a gazdasági instabilitás általános problémáihoz, melyek a gazdaság hanyatlásához vezethetnek, veszélyeztetve ezzel a társadalmi integritást.
Érdekes megnéznünk, hogy az utóbbi években hogyan szervezték teljesen állami monopólium alá a szerencsejátékot. Talán nem kell bemutatni senkinek sem, hogy a Szerencsejáték Zrt. elsősorban kormányközeli szereplőket támogat a hatalmas bevételeiből. Az átalakult magyar piacon jellemző az, hogy már a benzinkutakon is lehet lottózni, a postákon is ezerrel pörög a sorsjegy-biznisz, valamint a korábbi újságos-hálózat (pl. Relay) bevételeinek is nagy része már szerencsejátékokból származik.
A korábban is említett szerencsejátékosok tévedése egyébként a legerősebb mozgatórugó a játék folytatására, ugyanis aki már sokszor nem nyert, az tévesen úgy értelmezi, hogy ezáltal növekedett az esélye a telitalálatra, pedig ez nem igaz. Elkülönült események esetén a korábbi kimeneteleknek nincsen hatása az aktuális játékra. Pont, mint pénzfeldobáskor: mindig 50:50 az esélye a fej vagy írásnak, csak kellően nagy ismétlésszám esetén alkalmazható valamilyen minta. (Direkt a klasszikus coinflip példáját hoztam, csak azért, hogy bemutathassunk egy új kutatási eredményt, miszerint klasszikus pénzfeldobásnál nem fele-fele az esély. Egy holland egyetem kutatói ugyanis nemrég azt találták egy több mint 350,000 feldobást vizsgáló kutatásban, hogy kellően nagy minta esetén 50,8% az esélye annak, hogy az érmének az az oldala lesz felül, ami a feldobás pillanatában is fent volt. Szóval legközelebb, ha választanod kell valamit, amikor pénzfeldobásra kerül a sor, már tudsz egy apró trükköt, amivel megnövelheted az esélyeidet. (A fizika szól közbe: a forgó és keringő tárgyak periodikus mozgásai ugyanis leírhatóak matematikai modellekkel, és így az érme több időt tölt úgy a levegőben, hogy a kezdeti oldala néz felfelé - ez a minimális torzítás pedig elég ahhoz, hogy kicsit változtasson a kimenetel valószínűségén.)
ÍTÉLET
Érdekes, hogy a szerencsejáték-függőséget kevésbé stigmatizálják, mint a dohányzást és az alkoholizmust, és talán csak annyi a különbség közöttük, hogy az előbbi nem építi le a testet - azonban hasonló mentális átalakuláson és kognitív torzításokon keresztül vezet a téves valóságtorzuláshoz. A Concorde-effektus lévén az emberek, akik sokat áldoztak már arra, hogy “nyerjenek”, hajlamosak lesznek még inkább belevonódni érzelmileg a szerencsejátékba, és így nagyobbakat kockáztatnak ahhoz, hogy visszanyerjék a kezdeti összegüket. Érdemes picit ízlelgetni a gondolatot, hogyha elveszted a vagyonod felét, akkor meg kell duplázni a megmaradt pénzt, hogy nullán legyél. Azonban, ha annak is elveszted a felét, akkor már 4x annyi kell ahhoz, hogy egálban legyél: és így tovább.
A szerencsejátékkal manapság ma milliók váltanak legalább pár napra egy jobb életet maguknak, még akkor is, ha ez csak a fejükben létezik. Azonban tudjuk jól, hogy a valóságot mi magunk alakítjuk, így talán azok, akik mondjuk rendszeresen lottóznak, legalább pár napig kicsit távolabb kerülnek a kilátástalanságtól. Az országban rengeteg ember vagyoni helyzete romlott az elmúlt években, a Szerencsejáték Zrt. bevételei viszont évről évre rekordot döntenek. Emellett jól látszik az a tendencia is, hogy elkezdték kitiltani pl. a külföldi pókeroldalakat is az utóbbi időben, miközben az államilag támogatott szerencsejáték egyre több helyen jelenik meg legálisan. Kicsit fura, hogy a félkarú rablókat kitiltották a kocsmákból, de sorsjegyes és lottós standok beférhetnek a kórházak várótermébe, nem? (Vicceltünk, nem fura, természetesen az egyik ellenőrzött, és a szerencsejáték csak akkor rossz, ha az államnak nem származik belőle bevétele.)
Próbáljuk megérteni, és tanúsítsunk egy kis empátiát a lottózó emberek irányába, még akkor is, ha a közmondás értelmében a lottó a “hülyék adója”. Ha reálisan nézzük, egy Ötöslottó alapszelvény 400 Forintba kerül. Mondhatnánk, hogy minek lottózik az, akinek nincsen pénze? De ha minden héten 5 szelvény árát lottózza el valaki, az éves szinten is 100.000 forint körüli kiadást jelent. Egyszerűen túl csábító ehhez az összeghez képest a sok-sok milliárd forintos nyeremény, és a vele remélt társadalmi kvantumugrás. (A lottónyertesek nagy része amúgy is elveszíti a legtöbb esetben a fődíj nagy részét, és sokkal rosszab helyzetbe kerülnek általában, mint amilyenben a győztes szelvény kihúzása előtt voltak, ugyanis már pénzük sem lesz, és a szociális kapcsolatai is teljesen rámennek egy ilyen átalakulásra.)
Viszont, aki nem nyer, az kap pár napra reményt. Szerintem pedig nincs ehhez jogunk, hogy elvegyük bárkitől is, hiába az lenne a józan, racionális érv, ha pusztán statisztikai alapon vizsgálnánk. Hiszen a lottózás is a pszichológiáról szól - ha valószínűségszámítási alapon működne a szerencsejáték, senki sem játszana.
Már előrendelhető Máté új, Egyensúly c. könyve, amiben kiemelten foglalkozik a cikkben is említett témákkal. Siker, kudarc, motiváció, kiégés, pénz, boldogság, jól fizető, de szar munkahely vs. alulfizetett, de élvezetes munka - ezek egytől egyig olyan, számtalan embert érintő témák, amik sok-sok éve foglalkoztatnak milliókat. Mert mindenki sikeres és boldog szeretne lenni, de nagyon kevesek hajlandóak tenni és érte. Megjelenés november végén, előrendelni ezen a linken keresztül tudod! (Akciós csomagban, karácsonyi ajándéknak sem utolsó.)
Ha még nem olvastad az októberi könyvajánlót, azt itt éred el.
Köszi, hogy itt voltatok, és külön köszi, ha dobsz egy kommentet, lájkot, vagy ha megosztod a tartalmainkat a barátaiddal.
Pacsi,