⏳ Lassíts le
Folyamatos hírfogyasztás? Engedd el...
Kisebb nyári szünet után újra TrueSight! Jövünk ezentől szokásosan rendszeres tartalmakkal - úgyhogy aki amiatt aggódott, hogy ennyi volt-e, megkapta a választ, hogy természetesen nem. Van azonban egy nagyon fontos dolog, amire idén jöttem rá, és ebben főleg az elmúlt hetek, hónapok segítettek, amikor kicsit lelassult az élet, mert beköszöntött a szokásos nyári uborkaszezon. Erről szeretnék ma kicsit írni nektek, mert úgy érzem sokat tudunk vele segíteni, ha már a TrueSightot is ezért hoztuk létre, hogy a fontos dolgokról beszéljünk. Már a valóban fontos dolgokról.
BRUTÁLISAN FONTOS HÍREK
Javában dolgozom a harmadik könyvemen, és az első részében azzal foglalkozom, hogy az utóbbi időben mennyire leálltam a hatásvadász hírek fogyasztásával. Mert nincs értelme. Alapból cikiztük a mainstream médiát, ami semmi másról nem szól, csak a pénzről, hogy még több kattintást generáljanak, bármilyen módon. Ilyenkor nyáron aztán tényleg látszik, hogy alig-alig történik valami, és éppen ezért az egyáltalán nem fontos híreket is úgy kell eladni, mintha az valami világrengető dolog lenne. Hetekig-hónapokig csámcsogni egy gumicsonton, amíg az emberek rá nem unnak, aztán akkor a szájukba rakni valami újat. És a körfolyamat a végtelenségig tart.
Bontsuk szerintem több részre a hírek csoportját, és mindjárt meg fogod érteni, mire gondolok. Kezdjük talán a tényleg legfontosabb eseményekkel, azokkal, amiknek a hatásai akár az egész világon érezhetőek. Ezek a hírek a black swan események kategóriájába sorolhatók, ami azt jelenti, hogy nagy hatásuk van széles embertömegekre, és hogy megjósolhatatlanok. Definíció szerint azért nem jósolhatók meg, mert ha készülnének rá az emberek, akkor nem történhetnének meg. Ez egy fura paradoxon, de jól látszik akár tőzsdepiaci zuhanásoknál, hogy ha a dolgok “nincsenek beárazva”, csak akkor tudnak összeomlások történni. Nassim Nicholas Taleb, a téma kutatója, a Black Swan elmélet legismertebb népszerűsítője is ezt vallja: az igazán fontos eseményeket nem tudjuk megjósolni, a nem fontos eseményeket pedig nem igazán van értelme követni a jelentéktelenségük miatt. A Black Swan c. könyvében egyenesen úgy fogalmaz egyébként, hogy minél több hírt olvasol, annál hülyébb leszel.
És van is a történetben valami. A jelenség neve hindsight bias, vagyis visszatekintési torzítás, ami a kognitív torzítások egyik fajtája. Azt jelenti, hogy utólag, visszatekintve, mikor minden puzzledarab a helyére került, akkor teljesen nyilvánvalóvá válik a kép. Ez az érzet pedig arra sarkall minket, hogy téves módon felülértékeljük azt a képességet, hogy mi meg tudjuk jósolni a jövő eseményeit. Hiszen utólag annyira nyilvánvaló, hogy mi robbantotta ki akár a 2008-as világválságot vagy azt, hogy Oroszország meg fogja támadni Ukrajnát. Az ilyen, nagy horderejű black swan események egyik kvintesszenciája, hogy utólag visszatekintve rájuk nagyon egyértelmű, hogy pontosan mi és miért történt. Megfigyelhetted ezt a fenti események kapcsán is, amikor az “ordító előjeleket” évekkel később mutogatták - de persze definíció szerint csak azért voltak ordító előjelek, amiért megtörént az esemény. Ha nem törént volna meg, akkor nem is mutogatnánk rá.
(Ez egy kicsit furán és filozofikusan hangozhat, de érdemes elgondolkodni az üzenet lényegén.)
Pl. ha a koronavírus-válság akkori előjelei kapcsán minden szükséges óvintézkedést paranoid módon megtettek volna világszinten, és mondjuk nem robbant volna ki a járvány, akkor széttárta volna a kezét mindenki, hogy “miért volt hát erre szükség?”.
Létezik egy nagyon szemléletes grafikon, amit Bertrand Russel filozófus szemléltetett először és egy csirkéről szól, de az USA-ban hálaadási pulykával terjed el igazán a gondolat Nassim Nicholas Taleb nyomán. Ez arról szól, hogy a hálaadási pulyka szemszögéből az élet egy folyamatosan felfelé ívelő dolog, a prosperálás megkérdőjelezhetetlen. Hiszen minden nap jön a gazda, és megeteti, megitatja - hát nem mesés a dolog? A jövő is fényes, hiszen elképzelni sem lehet azt, hogy valami rossz fog történni - hiszen még soha nem történt semmi rossz. 1000 nap csoda és felfelé ívelés, majd jön az 1001. nap, amikor a kéz, aki eddig enni adott neki, kést ragad.
A grafikon ismerős lehet, nem egy tőzsdei összeomlást, államcsődöt, háborút vagy akár természeti katasztrófát lehet ráhúzni. Figyeljük meg a definíciószerűséget is: ha a pulyka tudná, hogy az 1001. napon mi fog bekövetkezni, akkor egyáltalán nem így nézne ki a grafikon, és a jóllét növekedése helyett stagnálás vagy akár csökkenés is következhetne be. (És maradjunk a pulykánál: képzeld el, hogy a pulyka tudja, hogy vége lesz az 1001. napon, és emiatt depressziós, nem eszik és nem iszik annyit, és nem is hízik. Nem is fogják levágni emiatt az 1001. napon.)
Na de elég a gondolatkísérletekből, remélem érted, miről szeretnénk beszélni: nem tudjuk megjósolni a jelentős eseményeket, cserébe rengeteg elemző, szakértő próbál okoskodni a tévében, podcastokban és a mainstream médiában, miközben azt próbálják elhitetni mindenkivel, hogy ők értenek a dolgokhoz. Érdekes, de több kutatásból is kiderült, hogy a szakértők a jövő jóslatait illetően semmivel sem jobbak, mintha random jósolgatott volna az utca embere. Sőt, fura tendencia figyelhető meg: minél tovább van valaki a szakértői pályán, annál rosszabbak a jövővel kapcsolatos meglátásai. Egyszerűen a tekintély elve érvényesül: “hinned kell nekem, mivel én 18 éve vagyok a téma szakértője”. Emiatt pedig általában rosszabb eredményeket érnek el, mint az ugyanazon a területen lévő kisebb nevek. Mert a kisebb nevek nem azt vallják, hogy az a fontos, hogy “ki mondja”, hanem az, hogy mit mond az illető.
Ennek ékes példája a nemzetközi gazdasági világból Jim Cramer, a Mad Money c. műsor házigazdája, aki már-már mémesült a tőzsde világában, annyira rossz gazdasági jóslatai vannak. De még mindig ott van a képernyőn, bár kétségtelen, hogy van egy stílusa. Még egy ETF-et (Exchange Traded Fund) is létrehoztak, ami inverz módon tartalmazza Cramer long és short jóslatait.
Az ember egy legenda, de tényleg:
MIT NE TEGYÜNK?
Foglaljuk össze akkor röviden.
a jelentéktelen hírek jelentéktelenek, hiába adja el a média őket nagyon fontosnak
az igazán fontos, megjósolhatatlan események definíció szerint megjósolhatatlanok, még akkor is ha
a szakértők utólag rámutatnak, hogy pontosan mi miért történt
De akkor mit tegyünk? Ezek alapján azt mondhatnánk, hogy nincs értelme folyamatosan híreket fogyasztani. És szerintem tényleg nincsen. Történnek azért fontos dolgok a világban, de ha nem tudsz az életedre vonatkozó közvetlen következtetést levonni, akkor mi értelme napi akár több órában híreket fogyasztani?
Már azontúl, hogy lehoznak az életről - nézz csak meg egy átlagos híradót. Kettévágta, feldabolta, megölte, felgyújtotta, elütötte, leütötte, kirabolta és még hosszasan sorolhatnám.
Vessünk csak egy pillantást ezekre a grafikonokra, ami a mainstream médiában a szalagcímek hangulatát tükrözi. A negatív konnotációjú kifejezések dominanciája és a tendencia is megkérdőjelezhetetlen.
A jelenség hátterében amúgy tudatos manipuláció áll: a loss aversion, vagyis a veszteségkerülés jelensége. Ez azt jelenti, hogy az emberi psziché úgy alakult ki, hogy a negatív töltetű érzelmek, a veszteség érzése nagyobb kognitív válaszreakciót és erősebb érzelmeket vált ki belőlünk. Ez érthető, ugyanis így jöhetett létre az emberi fejlődés: valaminek az elvesztése nagyobb fájdalmat okoz, ezért próbálunk a dolgokhoz ragaszkodni, főleg amiket egyszer már megszereztünk. A modern világunkban nem kardfogú tigris fenyegeti a létünket, biztonságunkat, családunkat vagy a barlangunkat, hanem megfoghatatlan, stresszt okozó dolgok. A médiamunkások pedig pontosan tudják, hogy milyen címszavakkal lehet kattintásra ösztönözni a pórnépet. Nem véletlen az a jelenség sem, hogy a kamuhírek terjedésében nagy szerepe van annak, hogy ezek jellemzően negatív töltetű, érzelmeket kiváltó “bombahírek.”
Ha már bombahír, itt egy remek példa augusztusból:
Beszúrnék ide egy újabb gondolatot. Érdemes eggyel hátrébb lépni a hírolvasástól, és tedd fel magadnak őszintén a kérdéseket: “Mennyire fogja befolyásolni ez a NAGYON FONTOS hír az elkövetkezendő életemet? Fogok egyáltalán emlékezni rá 3, 5 vagy 10 év múlva?”
És akkor most állj meg egy pillanatra, és agyalj egy kicsit rajta, hogy fel tudsz-e sorolni mondjuk 5 fontos témát 5 évvel ezelőttről, 2018-ból. Mert ha visszagondolsz akár az elmúlt hónapokra, a média úgy működik, hogy napokon-heteken át orrvérzésig foglalkozik egy nagyon fontos témával, amit MINDENKÉPPEN követned kell, mert muszáj, hogy up-to-date legyél vele kapcsolatban. Emlékszel rá, hogy nemrégen Suhajda Szilárd tragikus balesetével volt tele minden egyes híroldal? Még te is akár napi szinten órákon át olvastál a téma kapcsán. Nem megbántva a hegymászó emlékét, de 5 év múlva a családja, a barátai és a hegymászóközösség lesz az egyetlen, aki emlékezni fog arra, hogy mi történt ott, azon a hegyen. Te pedig a napi ébren töltött 16 órádból 2-3-at is simán rááldoztál, hogy hegymászó-szakértőket hallgass arról, hogy mi is történt pontosan.
(Azért választottam Suhadja Szilárd példáját, mert az volt az elmúlt időszakban a legnagyobb horderejű magyar hír, aminek kapcsán ömlöttek a tartalmak, és mindenki úgy érezte, hogy foglalkoznia kell a témával. Érdekes körkórkép volt a magyar mentális állapotról egyébként, hogy hogyan avanzsáltunk 10 millió hegymászó országává.)
Ezt a fenti grafikont azért szeretném csak megmutatni, mert szomorú jelenség volt az, hogy a tragikus eset után látszik, hogy még hetekkel később is próbáltak meg a mainstream médiában a hegymászó nevével lehozni tartalmakat. Nem akarok kegyeletsértő lenni, de szó szerint “hullarablás” ez, amit az újságok csinálnak ilyenkor. Konkrétan a nagyobb hírportálok az összes hegymászós hírhez hozzáadják még azóta is a Suhajda Szilárd tag-et, hogy ezzel generáljanak nagyobb elérést maguknak. Tényleg az egyik leggusztustalanabb ipar. Az indexen pl. a mai napon számos Titan tengeralattjárós cikknél szerepel a magyar hegymászó neve, mert hát az hozza az extra kattintásokat…És gondolj bele, hogy egy sportoló halálesete kapcsán sem érdekli ezeket a szerkesztőségeket semmiféle etikai norma, mit foglalkoznának akkor ilyen dolgokkal, ha nincs semmiféle halálhír a kontextusban?
ÉS MIT IGEN?
Én személy szerint követem azért a híreket, és természetesen a TrueSighton is fogunk nektek hozni belőle, de azt érdemes tudnod, hogy ezek a hírek csak akkor jelentenek valamit, ha tudod valmilyen módon interpretálni őket. Tanulni belőle a világról, vagy hasznosítani az információt, esetleg összefüggéseket keresni a történések között. Mert akkor van értelme. Annak, hogy híreket fogyassz ész nélkül, hogy “tájékozott” legyél, annak nincs értelme. Mert minél okosabbnak, magabiztosabbnak érzi magát valaki, minél inkább azt gondolja, hogy a 0-24 hírfogyasztástól mindent tud, a valóságban csak annál inkább eltorzul az ítélőképessége. Ne akarj ilyen lenni!
Fogj pár könyvet, nézz egy filmet, sorozatot, menj a szabadba, igyál egy fröccsöt a barátaiddal - töltsd el valahogy hasznosabban az idődet, mint a “nagyon fontos”, de amúgy jelentéktelen hírdömping fogyasztásával. Mert sosem fogynak el, nincs a hírfolyamnak vége. Nem adnak túl sok mindent hozzád, ellenben azzal, ha mondjuk könyveket olvasol.
(Ha még nem láttad, ajánlom a honlapomon a könyvajánló szekciót, amiben elhozom azokat a könyveket, amiket olvastam az előző hónapban.)
Azért szeretnék segíteni ezekkel a gondolatokkal, mert előbb-utóbb mindenki rájön arra, hogy a folyamatos online jelenlétnek, a túlértékelt “tájékozódottságnak” nincs sok értelme. Persze nem csak a két véglet létezik: azt sem mondom, hogy ne olvass híreket, mert az sem jó. De egy idő után megtanulod te is, hogy mik azok, amikket foglalkozni kell, és melyek azok a szalagcímek, amiket inkább hanyagoljunk. Talán ez a képesség a legfontosabb, amit megéri elsajátítani.
Köszi, hogy itt voltál!
Pacsi,
Máté,
A truesight-on is ömlesztetted a jön a nagy gazdasági világégés típusú hatásvadász írásokat. Már idén májusra vártátok a nagy összeomlást. Így utólag beismered, hogy túltoltad/benézted?