⚽️Bezárt focipályák és a GDP
Van-e összefüggés egy ország termelékenysége és az oktatás között?
Most egy nagyon komplex és átfogó témába vágjuk a fejszénket. Többször előkerült már egy-egy blokk formájában az oktatás. Eddig a színvonala, a politika hozzáállása (tanársztrájk) és a nemzetközi trendek voltak napirenden, most viszont megpróbáljuk kicsit számszerűsíteni is a dolgokat, hogy milyen összefüggés lehet az oktatás színvonala és a prosperitás között egy adott országban.
Az apropó az, hogy a Qubit tudományos hírportál lehozta pár napja az interjút Eric Hanushekkel, aki a Standord Egyetem nemzetközileg is elismert kutatója. Nemrégiben Budapesten járt és az MTA-n tartott előadást az oktatásról, és annak a 21. századi változásairól.
Biztos sokan emlékeztek a PISA-tesztekre, amit gimnáziumban írattak meg velünk. Én speciel örültem neki, hogy matekfeladatokat oldhattam meg egy 103. vers megtanulása helyett, vagy nem kellett az amőbák sejtrészecskéinek a felépítését bemagolni. Ezeket sem véletlenül írtam, majd visszatérünk rá később.
Na de mi is ez a PISA?
A Program for International Student Assessment rövidítése, ami kb. annyit jelent magyarul, hogy egy nemzetközi értékelési program diákoknak. A mindenkori 15 évesek olvasási, szövegértési készségeit, illetve matematikai és feladatmegoldó készségét vetik össze nemzetközi szinten egy több elemű modullal 3 évente. Könnyű belátni, hogy az oktatás színvonala mellett ennek a tesztnek az eredménye szoros korrelációban van a következő évtizedek gazdasági teljesítményével. Hanushek azt mondja, hogy itthon egy kicsivel az OECD országok átlaga alatt teljesítünk, ami nem annyira rossz. A nagyobb baj, hogy ugyan nem meredeken, de romló trendeket látunk. Összességében nem vagyunk egyébként rossz helyen az országok rangsorában, de hogy ez végül miért nem konvertálódik magasabb GDP-vé, arról is lesz szó.
Na már most, mikor ezt megláttam, egyből az ugrott be, hogy oké, nézzük meg mondjuk Észtországot, hogy milyen GDP-növekedést produkáltak az elmúlt 25-30 évben, és hasonlítsuk össze a mienkkel. Észtországot két szempont miatt akarom példaként felhozni: hasonló helyzetből indult, mint mi (posztszovjet állam), és köztudottan egy nagyon innovatív útra léptek a 90-es években. Ezen a charton nagyon sok dolog szépen szemléltethető: 2001 körül értek utol minket egy főre jutó GDP-ben, 20 évvel később pedig 50%-kal magasabb (!) ez a szám. 1995 óta mi négyszereztük a nemzeti össztermékünket, ők pedig kilencszerezték.
Mit csinálnak másképp?
A rendszerváltásuk után eldöntötték, hogy maguk mögött hagyják a múltat és a finnekről példát véve rengeteg pénzt és egyéb erőforrást fordítanak az oktatásra. A világ fejlődéséhez igazították a rendszerüket, innovatív eszközöket használnak, a tanároknak nagy szabadságot adnak a syllabus átadásában. Ezzel párhuzamosan vonzóvá tették a tanári pályát a versenyképes- és gyorsan emelkedő fizetésekkel.
Most ott tartanak, hogy a PISA teszteken világszinten az 5. helyen állnak, mindezt gyakorlatilag 30 év leforgása alatt. Ebből számomra az derül ki, hogy nem kell évszázadokat várni arra, hogy felzárkózzunk a nyugathoz, egyszerűen csak tudatosan kell építeni (nem le) az oktatást, illetve vállalkozó- és tudásbarát környezetet teremteni(Erre egyébként a magyar történelemben is van példa: a kiegyezés után az első világháborúig élte Magyarország a virágkorát, mindössze néhány évtized leforgása alatt).
Máté írt róla, hogy melyik országban születtek az elmúlt években unikornisok (1 bn $ piaci kapitalizáció), ebben is élen jár Észtország. Olyan - mindenki által ismert és használt - cégek születtek észt földön, mint a Skype, TransferWise, vagy Bolt. Ehhez az is hozzájárul, hogy kiemelt szakma/hivatás lett nálunk a tanárpálya - jól vannak fizetve, megbecsülik őket, mert tudják, hogy ez a következő sikeres generáció záloga.
Ezt is említettük már egy korábbi cikkben, hogy jelentősen romlott Magyarország CPI indexe az elmúlt 10 évben. Beszéljünk erről egy kicsit, hogy mit is mérnek itt pontosan:
Vesztegetés
Közpénzek elosztása/tendereztetés
A közhivatalnokok hatalmi visszaélései
Korrupció megfékezésének képessége a privát szektorban
Nepotizmus (avagy mutyi, vagy “urambátyám” rendszer)
Igazságszolgáltatás, a jogrend betartása és felelősségre vonás
Transzparens kormányzás
Gyakorlatilag ezek azok a pontok, amivel gondja van az EU-nak és ezért függesztették fel a nekünk járó támogatást. Lehet ujjal mutogatni rájuk, illetve plakátolni az elhibázott szankciókról, de kicsit úgy érzem itt néha magam, mintha körülöttünk mindenki hülye lenne, csak mi lennénk helikopterek.
Itt is nézzünk meg egy összehasonlítást a fent említett két ország között:
Ez ugyan nem az oktatás színvonalát mutatja meg, azonban szoros korrelációval van vele. Visszautalva a PISA tesztre, az USA is hasonló pontszámokat ér el, mint mi, viszont ahogy Észtországba is, úgy az USA-ba is érkezik a szürkeállomány, és az ottani cégeken keresztül a helyi ország GDP-jét fogja növelni. Az USA köztudottan érdekeltté teszi és várja a világ minden pontjáról (manapság elsősorban Indiából) érkező tehetségeket és szakembereket. Magyarország ezzel szemben a köznyelv szerint az elmúlt 10-15 évben az összeszerelő-üzem státuszra rendezkedett be. Természetesen ez is teremt értéket és szükség van iparra, de a profit jelentős része nem itthon csapódik le, sőt. Az Audi, Mercedes gyárak és beruházások fellendítenek egy régiót, növekednek a bérek, gyakorlatilag a nyugati céget piacokat kapnak és olcsó munkaerőt (ezért cserébe kapnánk ugye felzárkóztatási és egyéb támogatásokat, ha pl. belépnénk az Európai Ügyészségbe). Viszont mivel nem magyar cégek, ezért a profitot hazaviszik és majd a német GDP-t fogja növelni - itt érthetjük meg a termelékenység szót.
Ezért a kormánynak a betonozás (korrupció) helyett/mellett az oktatásba és digitalizációba kéne invesztálnia, hiszen ez a jövő, ez lendíti előre igazán a gazdaságot és teszi vonzóvá a fiatal munkavállalóknak szerte Európából, hogy Magyarországot akarják választani. Most is bőven dolgoznak külföldiek - főleg - Budapesten, de a probléma az, hogy nem magyar cégeknél. Észtország példáján láthatjuk, hogy az innovatív út egy ilyen kis ország számára a kitörési lehetőség. Ha magas a CPI index, vagyis alacsony a korrupció, jogbiztonság van és transzparencia, biztonság befektetési környezet és védett magántulajdon, akkor a tehetség és a kreativitás szárnyalni tud, mert nem kell azon aggódni, hogy milyen különadót vetnek ki rám holnap vagy miért nincs esélyem pályázatokon pénzt nyerni. Egy kicsit extrémebb példa, de szintén a szürkeállomány áramlását mutatja meg: mióta Oroszország háborút folytat Ukrajna ellen és részleges mozgósítást rendeltek el, azóta rengeteg olyan ember hagyta el Oroszországot, aki vastagon hozzájárul a nemzeti össztermékhez (pl. fejlesztők). Öngól.
Kanyarodjunk egy kicsit még vissza az oktatáshoz: nagy botrányt kavart az is, hogy néhány évvel ezelőtt gyakorlatilag kitessékeltük a CEU-t (akik köszönték szépen, mentek Bécsbe), mert hogy Pelikán elvtársat idézzem: “ideológiailag nem voltak elég képzettek”. A régen rendkívül patinás és Európa-szerte híres egyetemeink is veszítik el nívójukat - pláne, ha kiesnek az ERASMUS körforgásból. Itt van például Pécs: a német, norvég és arab orvosis diákok tartják el a várost. Rendkívül olcsó nekik Magyarország, az Orvosi Egyetem színvonala is felveszi a versenyt európai társaival. Egyrészt ezt kéne megtartani, illetve más szakoknak is felzárkózni.
Manapság nagyon könnyű információhoz jutni, gyakorlatilag 2-2,5 óra alatt el lehet jutni Európa bármely országába, akik közül a legtöbb tárt karokkal fogadja a tehetségeket. Ahhoz, hogy Bödőcs - Gyere haza, fiatal! c. standupja válósággá váljon, ahhoz alapjaiban kell(ene) megváltoztatni a rendszert és a pénzek elosztását.
Remélem, hogy sikerült átadnom, ami a fejemben volt az oktatás szerepével és a gazdasági teljesítmény összefüggésével kapcsolatban. Azt gondolom, hogy Magyarország az elmúlt 15 évben olyan lehetőségeket kapott, amivel lerakhatta volna az alapokat ahhoz, hogy a Csehország, Észtország, Szlovénia trióhoz felzárkózzunk, ha a pénzek felett diszponáló személyek a saját önös érdekeik elé helyezik Magyarországét (amiért elvileg megválasztottuk őket). Ami a jó hír: egyénileg és kollektíven is lesz lehetőségünk változtatni.
Máté gondolatai
A megfelelő egészségügy és az oktatás egy társadalom jövőjének záloga, ezen talán nem vitatkozunk. Sok mindent elmond, hogy kis hazánkban az oktatás jelenleg a Belügyminisztérium alá tartozik, ahol is egy korábbi rendőr vezérezredes, Pintér Sándor a főnök. A másik beszédes kifejezés pedig az, hogy az egészségügyünk az EMMI (Emberi Erőrrások Minisztériuma) alá tartozott 2022-ig, aztán a nagyrészét bevonták szintén a Belügyminisztérium irányítása alá. Nem hiszem, hogy freudi elszólás volt, itt tényleg csak erőforrásként tekintenek az emberekre - elég körbenézni, hogy milyen üzemek, gyárak települnek a hazánkba. Sőt, nem csak települnek ide, hanem majdnem kiesünk az iskolapadból, úgy jelentkezünk, hogy minket válasszanak most pl. a nagy távol-keleti akkumulátorgyárak.
Szóval már szervezeti felépítésben is sokat sejtet a gondolat, hogy egy katonás rendet képviselő miniszter felelős főleg az oktatáspolitikáért. (Még ha nem is teljes mértékben.)
Sokat beszéltünk itt a világ helyzetéről, hogy kétfajta iskola létezik: az egyikben rájöttek, hogy fölösleges a népet okítani, inkább tartsuk meg őket egy átlagos szinten, cserébe akkor nem tesznek fel fölösleges kérdéseket, nem firtatják a dolgok alakulását. Ilyen irányba ment el egyébként a proxxi által már példának felhozott USA is, csak nekik mondjuk “szerencséje”, hogy a brain-drain kapcsán rengeteg kivételes tehetség landol amúgy is náluk. A másik iskola pedig Észtország és az egyéb észak-európai országok példája: ők az “oktatás mindenek fölött” elvet vallják.
Fura erről beszélni, de Kína még egy nagy pozitív csalódás az oktatás területén. Persze, a Kínai Kommunista Párt irányítása alatt, de például náluk kézivezérelt a Tiktok (ott Douyin néven fut az applikáció), amit igyekeznek jóra használni a lehetőségekhez mérten. Amíg a világ nyugati felén hatalmas problémákat fog okozni az, hogy a fiatalok napi 4-8 órát töltenek rövidvideók nézegetésével, ott tartalmilag és időintervallumban is korlátozzák az ilyen tartalmak fogyasztását. 14 év alattiak például napi 40 percet használhatják az appot Kínában, és hétvégén is legfeljebb egy órát. Persze, ehhez az azonosításhoz a szülő segítsége is kell, de én azt gondolom, hogy a szülő oktatása ugyanúgy elengedhetetlen, ha olyan új technológiákról van szó, ami évekkel ezelőtt még nem létezett. A Douyin egyébként még arra is odafigyel, hogy “propagandaként” sugározva edukációs videókat juttasson el az algoritmus a fiatalabb generációk számára. (PISA-tesztek alapján Kína egyébként toronymagasan vezet a világban.)
Persze, nem minden téren pozitív Kína megítélése - nem kell emiatt kommentet írnod, de én úgy gondolom, hogy nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt sehol, ezt már az előző TrueSight cikkben is említettem, ahol a kis- és középvállalkozások terheinek csökkentéséről volt szó. Szerencsére rengeteg “piackutatás” zajlott már a világban, tudjuk, hogy mi és hogyan működik, ezekből kéne csak olyan intézkedéseket összegyúrni, amik hosszútávon az ország jövőjét és felemelkedését szolgálják. Ilyen akár a közösségi média platformok korlátozása is - ebben akár Kínáról is másolhatnánk. (Egyébként pont a napokban jelentette be a Tiktok, hogy a 18 éven alattiak képernyőidőjét napi 60 percre korlátozza. Ez jelenleg ugyan annyit jelent, hogy kiírja, hogy “kishaver, 1 órája görgetsz céltalanul”, és átugorhatod, de ez is valami - legalább tudod, hogy -1 óra a napodból.)
Szóval ez kéne itt: pozitív, előre mutató változtatások, amiket már számos országban teszteltek, és ott működnek. Csak ugye ahhoz valami perspektíva kéne, hogy tervezzünk előre évekkel, évtizedekkel. Sajnos a magyarok ezt látják az ország mindenkori vezetésétől, hogy itt sosem beszélünk ilyen távlatokról: a politika számára az eseményhorizontot mindig csak a legközelebbi választás jelenti. Éppen ezért, amíg nem történik meg egy politikai szemléletváltás, hogy a rövidtávú, instant előnyöket (választás megnyerése) hajlandók legyünk a háttérbe szorítani, és a hosszútávú, a társadalom egésze számára stabil jövőképet előnyben részesíteni (oktatás és egészségügy fejlesztése), addig nem lesz itt változás. Vagyis lesz változás, mert folyamatosan csúszunk le Európától nagyjából minden mutató tekintetében.
Nagyon szemléletes példa volt az elmúlt napokban a magyar társadalomról, hogy bírósági végzéssel zárattak be két ceglédi focipályát, mert a lakókat zavarta a labdapattogás. Ilyen ez a házmesterország, ahol a helyi nyugdíjasok és a fiatalok csatájából mindig az előbbiek jönnek ki győztesen - ehhez asszisztál a teljes rendszer.
Az a baj, hogy ez igazi 22-es csapdája - ugyanis a magyar politika a rendszerváltás óta úgy rendezkedett be, hogy aki itt hosszútávra tervez, nem éppen aktuálisan akarja megadni a szavazóbázisnak, ami kell neki a választás előtt, azt elsöpri a népharag. Szóval vannak itt egyszerűen olyan kampányüzenetek, amivel évtizedek óta nem lehet választást nyerni. Nagyjából nyílt titok, hogy az állami egészségügy és az oktatás milyen helyzetben van, mégsem ezek a fő szempontok sosem. Mert Magyarországon sajnos nagyon sokan nem élnek, csak túlélnek. Aki pedig túlél, azt nem érdekli, hogy mi lesz 15 vagy 30 év múlva, őt az a tányér leves érdekli, amit befalhat este, csak mert jött egy újabb német gyár a város határába, ahova elmehet a szalag mellé két műszakban, viszonylag jó fizetésért.
________________
A végére pedig egy rövid szolgálati közleménnyel jelentkezünk: A táplálkozásos cikkben írtunk a teljes kiőrlésű termékekről is, amire kaptunk egy visszajelzést a mezőgazdaságban otthon lévő olvasónktól privát üzenetben és komment formában is. Azt tudtuk meg, hogy a teljes kiőrlésű termékeknél a héjat is feldolgozzák és mivel az érintkezik a külvilággal, ugyanúgy bekerülnek a toxinok a termékekbe. Alternatívaként mindenki a rozskenyereket ajánlja.
Ezúton is nagyon köszönjük a visszajelzést, és egyúttal kérünk titeket, hogy ha bárhol tárgyi tévedést vesztek észre, akkor jelezzétek nekünk és kijavítjuk. Ugyan minden cikk írásakor sok forrást elolvasunk és kielemzünk, ezzel együtt előfordulhat, hogy nem jut minden szükséges információ a birtokunkba, szóval szóljatok bátran, és köszönjük még egyszer.
Kiegészítés: a cikk írása közben jött ki a 444 podcastje, amiben dr. Schwab Richárd gasztroenteorológus rendkívül mélyen, és átfogóan beszél a táplálkozásról és az életvitelünkről - 10/10, meghallgatását nagyon ajánljuk!
(Jó lenne, ha valami ilyesmi lenne amúgy a médiában a minimum elvárás, de hát tudjuk, hogy itt nem annyira divat helyreigazítani vagy megkövetni önmagunkat. Nem baj, mi így fogunk tenni ezek után is.)
Köszi, hogy itt voltatok velünk, és egy jó tanács azoknak, akik emailben olvasnak minket: a Gmail számítógépes verzióján simán áthúzod a levelet a promóciók mappából a bejövőkhöz, és alul meg fogja kérdezni, hogy a továbbiakban oda érkezzenek-e a TrueSight levelei…Az “igen” a helyes válasz.
Azt pedig külön megköszönjük, ha megosztod a TrueSight-ot a barátaiddal, ismerőseiddel, hidd el, hogy értékelni fogják. Mindenki szereti azokat, akik minőségi tartalmakat közvetítenek. Az utóbbiban te tudsz segíteni, mi pedig a tartalmakon dolgozunk gőzerővel.
Pacsi,
proxxi, Máté
Továbbra is hiánypótló ez a tartalom idehaza. 👆
Elég sok diktatórikus berendezkedésű országban jártam eddig (4 kommunista országot is beleszámítva), de annyi propaganda plakátot, mint itthon sehol sem látni. Az a legdurvább, hogy a kormány még "szmájli" hangulatjelekkel is befolyásolja, hogy mit kell gondolnunk, mint valami Black mirror epizódban.
Külön örültem, hogy a Proxxi említette, hogy az értelmiség/tehetség áramlik ki Oroszországból a háború miatt. Nálunk is ez zajlik már hosszú-hosszú évek óta, rengeteg valamire való fiatal is külföldön keresi a helyét. Elég szomorú belegondolni milyen sötétség és elkeseredettség marad a kivándorlások után az országban.