🔮A nem túl fényes jövőkép
A történések nem éppen jó irányba mutatnak...
Nem úsztuk meg az elmúlt napokat sem fontos történések nélkül. A mai TrueSightban ezekről lesz szó:
Kína vs. a fél világ
EU vs. USA
Brutálisan visszaesett a magyar kiskereskedelem
A tanárokat kisemmiző státusztörvény
Zuhanjunk is neki!
Macron vs. USA
Emmanuel Macron francia elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrégiben Kínában járt, ahol Hszi Csin-pinggel tárgyaltak. Macron a hazaúton adott egy interjút, amiben kifejtette, hogy Európa nem válhat az USA vazallusává - meg kell próbálnia elszakadni tőle azáltal, hogy csökkenti a függését. Azért ilyen kijelentést sem mostanában hallottunk, hogy egy európai hatalom vezetője nyíltan kiáll az USA ellen.
Macron szerint Európát egy harmadik pólussá kell tenni az USA és Kína mellett, ez a fennmaradásának az egyetlen jövője. Ez tényleg azért meredek, mert eddig a világ úgy gondolkozott, hogy USA és Európa egy csapatban játszik a kelet ellen. Meglepő módon a kínai elnök támogatta Macron gondolatát, elvégre így eggyel könnyebb szituációba került Hszi Csin-ping a világuralmi tervei kapcsán.
Macron emellett még kijelentette, hogy a Tajvan körüli problémakörből szeretne kimaradni, ez a két nagyhatalom ügye, nem Európáé. (Viszont ha a két nagyhatalom összecsap, az világháború, nem tudom, hogy lehetne abból kimaradni az USA szövetségeseként.)
Hogy mi lesz ebből, azt meglátjuk, de ha figyelmesen követitek az eseményeket, lassan minden napra jut egy újabb hír, ami az USA monopol helyzetét látszik megingatni. Persze ezek apró-cseprőnek tűnő dolgok jelenleg, de egy folyamat kezdetét jelzik. Még akkor is, ha sokan azt mondják, hogy az USA és a jelenlegi világrend megdőlése csak “keleti propaganda”.
Kína újabb hadgyakorlata Tajvannál
Kína háromnapos hadgyakorlatot tartott Tajvan körül. Az apropó most az volt, hogy Caj Jing-ven tajvani elnök hazatért az amerikai útjáról - ezzel próbált jelezni Kína, hogy nem nézi jó szemmel a Tajvan-USA kapcsolatokat. Legutoljára akkor volt ilyen hadgyakorlat, mikor Nancy Pelosi, amerikai házelnök a szigetre látogatott tavaly.
Ez a “rendezünk egy párnapos hadgyakorlatot mindig, amikor Tajvan valamiféle magasszintű diplomáciai kapcsolatot létesít az USA-val” azért veszélyes, mert 2022 februárjában Oroszország pont egy ilyen “hadgyakorlattal” indította ez az ukrajnai offenzíváját. Ami Kína szintlépését jelenti az az, hogy ez volt az első olyan hadgyakorlat, ahol az ország repülőgép-hordozót is bevetett, felvonultatva ezzel az elmúlt évek alatt radikálisan fejlesztett flottáját. Kína a hadgyakorlat során emellett többször átlépte a Tajvani-szoros középvonalát, ami még pár éve is olyan határ volt, amit tiszteletben tartottak. Kína kijelentette, hogy kész megindítani a háborút, ha Tajvan kikiáltja a függetlenségét. Ha pedig a nyugat (értsd USA) Tajvan segítségére sietne, az világméretű konfliktust okozna.
Kivándorló magyarok
A Portfolio szemlézte a KSH adatait: 2022-ben minden eddiginél több magyar, 26500 ember vándorolt ki az országból, ezzel megfordult a 2021-es trend: többen hagyják el az országot, mint ahányan hazatérnek. (A statisztika amúgy nem biztos, hogy teljesen pontos, az EU-n belüli migráció pl. nagyon nehezen mérhető, a KSH például csak azt számolja be kivándorlónak, aki ténylegesen, vagy a tervek szerint legalább 12 hónapra elhagyja az országot.)
És hogy hol él a legtöbb magyar állampolgár az EU-ban?
Emellé még hozzácsaphatjuk az Egyesült Királyságot, ami bár már nem EU-tag, de a Brexit kapcsán regisztrálni kellett minden külföldi munkavállalónak - így elég pontos, friss képünk van a magyar állampolgárok számáról, ez pedig a 170.000-et közelítette meg. Még egy észrvevétel a “csak” százezres osztrák számhoz: a statisztika elég torz lehet az ingázók miatt, valamint sokan a határmenti településeken élnek, de nem költöznek át Ausztriába, bár gyakorlatilag életvitelszerűen a szomszédban laknak. Aludni azért hazajárnak néha. (Egy tavalyi statisztika szerint 120 ezer körüli azonkak a magyaroknak a száma, akik Ausztriában dolgoznak.)
Elkeserítő kiskereskedelmi számok
A KSH a legújabb gyorstájékoztatóban rámutatott, hogy drasztikusan visszaesett a magyarok vásárlási kedve. Illetve nem a kedvük csökkent, hanem a pénztárcájuk vastagsága. 2023 februárjában 10.1%-kal (!!!) csökkent a kiskereskedelmi üzletek forgalma az előző év azonos időszakához képest.
Egy pár szomorú gondolat a statisztikából, hogy a nyers számot (amibe pl. az üzemanyag is beletartozik) helyén tudjuk kezelni.
az élelmiszer-kiskereskedelem 8.6%-kal csökkent
kevesebb élelmiszert vásárolunk, de jóval többet költünk a 40%-ot meghaladó élelmiszerár-emelkedés miatt
a magyarok a rosszabb minőségű termékeket választják - “lefelé vásárolnak”
Hogy mikor lesz jobb? Valamikor biztos: a januári 25.7%-os infláció már csak 25.2%-os a márciusi adatok szerint. Kataklizmikus eredmény, amiben vastagon bennevan, hogy az emberek sokkal kevesebbet költenek, emellett a gyanúsan túlárazott termékek is elkezdtek piaci alapon beárazódni. Ne felejtsük el azért, hogy február végén minden üzletben elkezdtek drasztikusan csökkenni az élelmiszerárak, miután a GVH elkezdett vizsgálódni a mesterségesen felpumpált árak miatt. Hát igen: amíg az emberek mindenhonnan az infláció szót hallották, addig le lehetett nyomni a torkukon mindent - sok kereskedő és forgalmazó visszaélt ezzel a helyzettel, és a pénzromlásra hivatkozva mesterségesen felverte az árakat.
A kedvencem a kormány kommunikációja az egészben - Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter kijelentette, hogy “a szankciós infláció nem csökken, hanem csökkenjtük”. Ez igaz, de a vélemények megoszlanak, hogy ki milyen szankciókra gondol. Az állítás amúgy tökéletesen igaz, csak nekünk az ársapkák és az extraprofitadó jut eszünkbe, mikor a szankciókra gondolunk. Amiatt sokkal jobban emelkedtek az árak, mint az EU szankciói miatt. (Az árstop kivezetése végeredményben egy inflációt csökkentő intézkedés, úgyhogy félig igaz.)
Hogy meglesz-e az év végére az egyszámjegyű inflációs cél, az nagy kérdés. Az igazi problémát az jelenti a még mindig magas inflációban, hogy nagyon magas bázisról indulva minden egyes százalékpont sokkal jobban fáj. Meglátjuk, szurkolunk!
”Magyarország világelső az alkoholizmusban”
Ilyen címmel hozta le minden hírportál a World Population Review legújabb statisztikáját, ami az alkoholbetegek országonkénti számával foglalkozik. Ezek alapján Magyarország tényleg az első, 21.2%-a a népességnek alkoholbeteg, megelőzve ezzel Oroszországot (20.9%) és Belaruszt (18.8%). Ez így oké, viszont a probléma tényleg az, ami miatt nem szeretjük a hatás- és klikkvadász mainstream médiát. Ez a cím kategorikusan nem igaz, a pánikkeltésre meg a mutogatásra jó - hogy bezzeg mennyire egy elcseszett egy ország ez - és lehet tovább hörögni.
A statisztika szerint a felnőtt férfi lakosság 36.9%-a alkoholbeteg. Most olvasod az “alkoholbeteg” szót másodszor, viszont feltűnhet, hogy minden címben az alkoholista szót használták, pedig nagyon nem ugyanaz a két dolog. Zacher Gábor szerint Magyarországon 800.000-1M körül van a tényleges alkoholisták száma - ez egy testi-lelki függés, egy fizikai-mentális szenvedélybetegség. Ez a népesség kb. 10%-a.
A felmérés pedig nem az alkoholizmust nézte (ráadásul statisztikai módszerekkel), hanem az alkoholbetegséget (alcohol use/dependency disorder), ami sokkal tágabb fogalom - de legalább a statisztikákban ijesztőbben néz ki.
Tudom, alkudozásnak meg magyarázkodásnak tűnik, de azért érdemes egy dolgot leszögezni. Csak hogy tisztább képet kapj erről, te is az alkoholbetegek táborát erősíted a statisztika szerint, ha az elmúlt évben:
volt olyan, hogy nem akartál inni, de valaki rádtukmált valamilyen alkoholos italt
berúgtál
érezted másnap, hogy előző este ittál (nem csak az ocsortány másnap számít)
felelőtlennek mondott (mondjuk védekezés nélküli) szexuális kapcsolatba léptél valakivel alkohol hatása alatt
Mindenki rendezze le magában, hogy alkoholista-e az, aki elmegy havi egyszer bulizni a haverokkal, és eggyel többet iszik a kelleténél.
A lényeg viszont az, hogy nem túl jó a jövőképünk az alkoholizmussal kapcsolatban, de én nem keverném ide a fenti kategóriákat, mondjuk az egyetemistákat, vagy azokat az emberek, akik hétvégén néha kiengedik a gőzt. Az biztos, hogy az alkoholizmus (a tényleges alkoholizmus) valós, de nagyon komplex probléma, de nem ok, hanem tünet. A kilátástalanság, a tehetetlenség, egy belefásult társadalom tünete, ahol nincs más kiút, mint az, hogy legalább amíg iszol, addig se a problémáiddal foglalkozz. Éppen ezért nem lehet elszigetelt kérdéskörként tekinteni erre, nem lehet megoldani az alkoholizmus problémáját úgy, hogy mondjuk szigorítjuk az alkoholfogyasztás lehetőségeit. A probléma gyökere sajnos nagyon mélyen a magyar társadalomban van. (Még anno Tibi atya blogjára írtunk a fent is linkelt Zacher-interjú kapcsán egy átfogó cikket a hazai alkoholizmus komplex szituációjáról, ajánlom figyelmedbe.)
Státusztörvény?
Négyezernél is több pedagógus fontolgatja jelenleg a pályaelhagyást. Úgy, hogy már most is 16.000 tanár hiányzik a rendszerből. Március elején tette közzé a kormány azt a tervezetet, ami már most is élesedni látszik, és drasztikusan átformálná a magyar oktatást az őszi félévtől a státusztörvényt. A kormány ezt lényegében azért teszi, hogy követeljen valamit a beígért béremelésért cserébe. Azért pár pont, hogy mikkel kell szembenézni a tanároknak, ha belehajtják a fejüket a teljes átszervezés igájába:
próbaidő 3 hónapról 6 hónapra, a felmondási idő 2-ről 6 hónapra nő
a tanárok átvezényelhetők lennének más iskolákba, ha a tanárhiány úgy kívánja (mint a katonák vagy az orvosok veszélyhelyzet idején…)
napi munkaidő 8-ról maximum 12 órára emelkedik
elrendelhetik központilag a vasárnapi munkavégzést (pl. ünneplések, megemlékezések)
A törvény megtiltja, hogy a pedagógusok bármilyen formában kritikusan szólaljanak fel a közoktatás állapotával kapcsolatban, legyen ez akár egy tüntetés, interjú vagy blogbejegyzés.
Kreditrendszer a tanárok között: a nem jól teljesítőktől bérmegvonás, a jól teljesítőknek prémium - akár 600.000 forintos fizetésbeli különbség is elérhető így a munkavállalók között.
A tanárok magatartása “technikai eszközökkel is ellenőrizhető”. Ez olyan szépen, gumiszabályként van megfogalmazva, hogy konkrétan a nyílt lehallgatás is ebbe a kategóriába tartozik.
Hogy mit visznek át ezekből, esetleg melyikek azok a pontok, amiket “jófejségből” (és mert kellenek azért az EU-s pénzek) elenged a kormány, az még egy nagy kérdőjel. Jelenleg petíció is indult (itt írhatod alá) és zajlanak az egyeztetések a június elsejei bevezetéssel kapcsolatban. Mindenesetre ijesztő, hogy gondolatban is felmerülnek ilyenek az oktatás kapcsán. A gyerekeink nevelése a jövőnk záloga, minden hátrány, amit nekik kell elszenvedniük a tanáraik vegzálásán keresztül egyenesen az országot löki szakadékba hosszú távon. Bízunk benne, hogy hamarosan valamilyen pozitív fejleményt is hozhatunk az ügy alakulásával kapcsolatban.
A végére még egy szolgálati közlemény: a cikkek ugyanúgy ingyenesek maradnak, ahogy eddig - viszont ha úgy érzed, hogy a tartalom értékes és szívesen támogatnál minket, akkor ezen a gombon megteheted:
Köszi, hogy itt voltatok velünk, és egy jó tanács azoknak, akik emailben olvasnak minket: a Gmail számítógépes verzióján simán áthúzod a levelet a promóciók mappából a bejövőkhöz, és alul meg fogja kérdezni, hogy a továbbiakban oda érkezzenek-e a TrueSight levelei…Az “igen” a helyes válasz.
Azt pedig külön megköszönjük, ha megosztod a TrueSight-ot a barátaiddal, ismerőseiddel, hidd el, hogy értékelni fogják. Mindenki szereti azokat, akik minőségi tartalmakat közvetítenek. Az utóbbiban te tudsz segíteni, mi pedig a tartalmakon dolgozunk gőzerővel.
Pacsi,
Máté