⛈A lábon lőtt gazdaság
De legalább van kire mutogatni.
Gulyás Gergely a mai kormányinfón bejelentette, hogy egyszámjegyű lesz itthon az infláció az év végére. Azontúl, hogy a gazdasági információk tekintetében ez egy elég merész kijelentésnek tűnik, muszáj ma is erről a témáról beszélnünk, csak egy kicsit áfogóbb aspektusban.
Bizonyára a hátatok közepére sem kívánjátok már ezt az egész inflációt és az ehhez kapcsolódó elemzéseket, azonban több beszélgetésnek is fültanúja voltam a közelmúltban, ahol ez volt a téma; ill. privát üzeneteket is kaptam/kaptunk tőletek, ahol konkrétan makrogazdasági összefüggéseket szeretnétek jobban megérteni. Mert oké, hogy magas a pénzromlás a világ többi részéhez képest, de nem lehet kizárólag csak az elszálló energiaárakkal lerendezni az egészet.
Ezért arra jutottunk, hogy egy rövidebb blokkban újra ráfordulunk a világban és Magyarországon a közelmúltban lezajlott események hatásaira, és kitérünk arra is, hogy miért kétszerese a magyar infláció a környező országokénak. Talán akkor tisztább képet kapsz arról is később, hogy milyen intézkedéseknek lehet hosszútávon negatív hatása, amiknek rövidebb időtávon sokan örülnek.
És még egy disclaimer az elejére: a levelünk legvégén találsz egy “Pledge your support” gombot, sokat segítenéd a munkánkat vele! Szóval tessék legörgetni a levél legaljára majd, és köszönjük, ha úgy döntesz, hogy támogatsz minket. 💛
Kezdjük is az energiával: kormányzati narratíva megvizsgálásával: szerintük csak és kizárólag a szomszédunkban zajló háború és az EU elhibázott szankciói a felelős azért, hogy Magyarországnak most rossz. Ezt a történetet ketté bontanám, ugyanis egy része igaz, egy másik pedig nem (feltétlen). Az orosz import a háború kirobbanása óta jelentősen csökkent - köszönhetően annak is, hogy az EU szankciókat vetett ki az orosz gázra - aminek természetesen árfelhajtó hatása van. Ha valamiből kevesebb van (kínálat) és sok ember szeretné megvenni (kereslet), akkor értelemszerűen az ár felfelé megy. Hogy a szankciók működnek-e vagy sem, vagy mennyiben, abba most nem mennénk bele, számunkra itt most kevés jelentőséggel bír (és egyébként meg is szavaztuk azokat). Úgy próbáltak ez ellen védekezni Nyugat-Európában, hogy az emberek és vállalkozások tudatosan csökkentették a fogyasztásukat, mindamellett, hogy a magas termelékenység miatt erős a pénzük vásárlóereje és ki tudják fizetni az átmenetileg magas árakat.
Sajnálatos módon mi rosszul “játszottunk” a gáztőzsdén, ugyanis hiába esett vissza a határidős tőzsdéken a gáz világpiaci ára, mi nagy mennyiséget kötöttünk le tavaly nyár végén az oroszoknál, így sokkal magasabb árat kell fizetnünk érte, mint az indokolt lenne, és eközben a Politico szerint a függésünk is nőtt. A lakosság kapott egy mini “ársapkát”, ugyanis a rezsicsökkentést megvédendő egy bizonyos fogyasztási szintig vállalható árat kapnak, a cégek esetében viszont nem meglepő a 6-7x-es árnövekedés sem. Uszodák, éttermek, konditermek, ill. egyéb más szolgáltatók zárnak be, mert ezt már nem tudják kitermelni. Akik pedig ki tudják termelni, azok úgyis beépítik az árképzésükbe a brutál villany- és gázszámláikat.
Ez a probléma, amit már sokszor mondtunk: pénzügyi döntést nem szabad elkapkodva, érzelmekre alapozva, pánikból hozni. A tömegpszichózis és az aktuális hangulat megerősítése rövidtávon jó ötletnek tűnik - mivel érzelmi szinten hozod meg a döntést, utólag viszont mindig káros. Ez nem csak az egyén, hanem egy ország vezetésének szintjén is játszik. Éppen ezért volt elhibázott az, hogy rohantunk külön árról tárgyalni az oroszokkal ahelyett, hogy átmenetileg benyeltük volna a magasabb világpiaci árakat, hogy utána hónapokkal később olcsóbban vásárolhassunk. Milyen büszkék voltunk, hogy kötöttünk egy hosszútávú, nagyon “király” üzletet az oroszokkal - cserébe ma mi vásároljuk a legdrágábban az energiát az EU-ban. Másik ilyen példa az volt, mikor a covid-pánik alatt szaladtunk fejvesztve mindenhova maszkokat és lélegeztetőgépeket vásárolni. A rengeteg, nem használt lélelgeztőgépnek csak a tárolása került havonta 90 millió forintba, csak mert ott és akkor, pánikból, a nép nyomására ez tűnt jó ötletnek. (A közben adódó mutyizási lehetőségeket hagyjuk is, az csak a cseresznye a hab tetején.)
Na de vissza a háború és az energia kérdésköréhez: a legjobb az egészben, hogy míg a fél világ próbál elhatárolódni az oroszoktól, mi még növeltük is a függésünket az irányukba. Félreértés ne essék: az országunk egyfajta révállam kelet és nyugat között, és nem gondolom azt, hogy bármikor is el tudnánk szakadni Oroszországtól vagy Kínától, de akkor legalább már úgy függjünk, hogy profitálunk is belőle. Mert jelenleg nagyon ráfizetéses a buli.
És még egy tény, hogy miért mutogatunk kifelé, mikor pont, hogy magunkkal kéne foglalkoznunk: Magyarországon 15%, az Európai Unióban a 2. legkisebb arányú a megújuló energiaforrások aránya az energiamixben. Évekkel ezelőtt gyakorlatilag kicsinálták egy tollvonással a szélerőmű-szektort, 2011 óta nem épült Magyarországon szélerőmű.
2022-ben pedig elkezdték csavargatni a lakossági napelemmel boldogulni próbáló emberek csuklóját is. Az ember azt érzi, hogy haladunk vissza a kőkorszakba, mellettünk meg elmegy a fejlett világ. Még fáj ránézni is erre a grafikonra:
Egyébként teljesen abszurd volt a helyzet, hogy a rengeteg lekötött orosz földgáz miatt konkrétan kötbér fizetésére kötelezték az önkormányzatokat, mert az enyhe tél miatt nem fogyasztottak eleget. (Ezt egy szabálymódosítással, jófejségből egy héttel ezelőtt elengedték többeknél.)
Teljesen abszurd, hogy a Szegedi Távhő pl. 2022 végén inkább földgázt égetett a korlátlanul rendelkezésére álló, ingyenes geotermikus energia helyett, hogy kevesebb kötbért kelljen fizetnie. Nincsenek szavak.
Menjünk tovább: ársapkák. Részletesen írtunk róla korábban (a benzinpánik a TrueSight egyik legolvasottabb cikke lett), hogy miért rossz és kontraproduktív egy nagyon rövid periódustól eltekintve. Az állam beavatkozik a szabadpiac működésébe, veszteséges működésre kényszeríti a benzinkutakat és az állami olajcéget, a MOL-t is. Ennek hatására kis családi cégek és középvállalkozások húzzák le a rolót, a MOL beszünteti az import egy részét, mert már nem nyereséges, ergo szűkül a kínálat. A lakosság erre megnövekedett kereslettel reagál, “betáraz” benzinből, ezért Európában egyedülálló módon csak nálunk növekedett a fogyasztás a háború kirobbanása óta. Ennek voltak közvetett hatásai is az árra: kiürültek a tartályok, hozzá kellett nyúlni a stratégiai készlethez, fennakadások voltak az ellátási láncban.
A boltokban mindeközben rögzítettük az alapvető élelmiszerek árát, aztán később tovább bővítettük ezen termékek listáját. A tudatosan gyengített Forint erre csak rátett még egy lapáttal, hiszen amit importálni kell, azért a 400 Ft feletti Euro-árfolyam miatt jóval többet kellett fizetni. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy jelentősen olcsóbb a Pick szalámi Németországban, mint itthon.
A Pénzcentrum egy cikkében gyönyörűen összefoglalta, hogy az elmúlt egy évben mi mennyivel drágult. Olyan paradoxonok alakultak ki az ársapka miatt, minthogy a 1,5%-os tej drágább lett, mint a 2,8%-os (már ha éppen volt belőle).
Jól látszik az ábrán az is, hogy igazából a kiegészítő, illetve a helyettesítő termékek ára emelkedett a legjobban. Ezekre nagy a kereslet és a kereskedők ezeken az árukon tudták kompenzálni a hatósági áron keletkezett veszteségeiket.
Érdemes rápillantani erre a grafikonra is:
Az ártstop-infláción nagyon nem segít amúgy az agyunk ősember-háttérprogramja, miszerint egyedül mi és a közvetlen környezetünk túlélése a fontos, a jövő és a nagyobb közösség (ország) fogalmát fel sem fogja a tudatunk. Éppen ezért minden extra körrel, amit a “rafkós magyar” fordul a boltban, csak hogy kihozhasson még egy bevásárlókosárnyi árplafonos élelmiszert, csak még rosszabb lesz a helyzet. És hány ilyet láttunk! De persze ez számodra meg számunkra nyílt titok: azonban akiknek a mindennapi megélhetés is problémát jelent, nekik szó szerint élet és halál kérdése az, hogy tud-e még venni a jóárasított termékekből. Nem is kívánjuk, hogy most háromra mindenki álljon le az árstopos dolgok vásárlásával, de bízunk benne, hogy talán ebből most már tényleg tanult a magyar kormány / társadalom, és valahogy kikövetelik a megfelelő szociális intézkedéseket, amik a legszegényebb pár millió ember életét célozzák. Csak hát a mindenkori politikának ez nem érdeke, mert akkor nem lehetne választásokat nyerni a kampány címszó alatt belógatott ígéretekkel.
Ide süllyedt ma a politika: egy széles társadalmi réteget kell éppen 1,5 kiló krumplinyival a létminimum szintje alatt tartani, akkor meg lehet nekik ígérni azt a 1,5 kilót a kampányiodőszakban. Egyébként az ő politikájuk szerint egyenesen bűn 1,5 kiló krumplinál többet adni annak az embernek, aki 1,5 kilóért is oda húzza az X-et, ahova mondják neki…
És a fentieken kívül még egy extra tényező is: az ÁFA. Ebben is “élen járunk” Európában a magunk 27%-ával. A köznyelvben egyébként sok helyen 30%-os magyarországi áfáról beszélnek, amit a különböző szektorokat sújtó különadó kerekít fel a közvélekedés szerint. Csökkenteni szektoronként nem lehet: látható volt, hogy mikor 5%-osra mérsékelték egyes termékek áfáját, akkor a végfelhasználó ebből semmit nem érzett. 2012-ben emelték amúgy 27%-ra ezt a mindenkit sújtó adókulcsot, ami szintén világrekord.
(Személyes véleményem amúgy az, hogy én még ki is egyeznék a nagy adó- és járulékterhekkel, ha látná az ember a megfelelő ellenértéket. De nem látjuk. A magas adóterhek emellett az ellenőrizhetetlen feketegazdaság burjánzását is elősegítik, és konkrétan teljesen nonszensz, hogy vannak ma olyan szektorok Magyarországon (pl. vendéglátás), amik teljesen fehéren, mindent szabályosan művelve nem rentábilisak a költségvetési terhek miatt.)
Államkassza. Bizonyára emlékszünk a tavalyi választás előtti féktelen osztogatásra, vagy hogy Máté kedvenc szófordulatát idézzem, a “helikopter-pénzre”. Ez lefordítva fedezet nélküli osztogatást jelent, jelen esetben ez egyszeri SZJA-visszatérítés formájában, korábban CSOK, babaváró, 13. havi nyugdíj, nyugdíjasoknak Erzsébet-utalvány, és még számos más formában jelentkezett. Ezeket a pénzt a családok már régen elköltötték, jellemzően az elektronikai cikkek piacán vagy a fürdőszoba-szaküzletben landolt. Egyébként ezt az állam már más formában visszaszedte a növekvő árakon keresztül például, aminek sokkal több ÁFA-tartalma van.
Ehhez szorosan kapcsolódik a szabadságharcunk, amit az EU-val folytatunk hónapok óta. Magyarország ellen jogállamiság eljárás zajlik, emiatt nem kaptunk meg korábban megítélt és a költségvetési tervekben szereplő összegeket. Nincs döntés arról, hogy ez mikor érkezik meg (ha egyáltalán), az országnak komoly feltételeket kell teljesítenie főleg transzparencia és körbeszerzés témakörben.
Közbeszerzések és korrupció. A Transparency International szerint Magyarország folyamatosan ront a helyezésén, a 77. helyen szerénykedik Burkina Faso és Salamon-szigetek társaságában. Ha így folytatjuk még 10-15 évig, akkor megközelítjük az afrikai országok szintjét. A közbeszerzések nagy részét a politikusokhoz közel álló oligarchák nyerik, gyakran egyedüli jelentkezőként, túlárazott ajánlatot adva. Ennek ugyanúgy van növekvő hatása az árakra, hiszen amellett, hogy felborítják a piaci egyensúlyt, az új pénz a holdudvarnál landol, a felhasználók a lánc végén egy magasabb árral találkoznak majd. (De persze ezzel egyidőben lehet kommunikálni, hogy LEGALÁBB hazai nagytőkések adják a munkát a magyar embereknek, nem a gonosz, külföldi multinacionális cégek.)
Befektetők. A külföldi befektetők számára nem túl vonzó egy olyan ország, ahol a magántulajdon védelme és a független igazságszolgáltatás nem biztosított. Ha meginog a befektető bizalma egy cégben, vagy államban, akkor elkezdi kivonni a pénzt a szektorból/országból. Ezt úgy lehet ellensúlyozni valamelyest, ha a mindenkori jegybank növeli a kamatszintet, amiért cserébe a külső tőke hajlandó magasabb kockázatot vállalni. Az ország finanszírozása emiatt többe kerül, szintén államháztartás-hiányt eredményez, amit pótolni kell valahonnan. A közelmúltban emiatt alakult ki egy eddig szokatlan konfliktus két fontos szereplő (a gazdaságfejlesztési miniszter és a jegybankelnök) között.
Ezért láttál mindenhol állampapír promót és plakátokat: ilyenkor gyakorlatilag fix százalékért likviditást biztosítasz az államnak, hogy hadd használja a pénzedet - te pedig kapsz egy papírt (kötvényt), hogy majd kapsz érte többet később. Azonban abba sokan nem gondolnak bele, hogy ezeket a bődületes kamatokat (főleg, ha inflációkövető) ugyanúgy elő kell teremtenie valahonnan az államnak - tehát nem használhatja végig az emberek pénzét. Olyankor pedig szokott jönni a jó öreg pénznyomtatás: a mesterségesen generált pénzzel egy állam technikailag a lakosság megtakarításait rontja - azt költi el. De az emberek nagy része nem terhelik magukat ilyen távlati dolgokkal, örülnek az ilyen-olyan osztogatásoknak - de erről beszéltünk már az ősi agyi háttérporgram kapcsán. Azt pedig szintén nem várhatjuk el egy egységsugarú állampolgártól, hogy bármilyen szintű közgazdasági ismerettel rendelkezzen.
Összességében számomra az derül ebből ki, hogy a külső környezeti tényezők hozzájárulnak a jelen helyzethez ugyan, de korántsem annyira, ahogy azt a plakátok és kormányinfók sugallják. Amit nagyon hiányolok már régóta, az a kormány felelősségvállalása (gyakorlatilag bármiért). Mindig van valaki, vagy valami, ami nekünk rosszat akar és a kisebbet bántja. Nincs baj azzal, hogy szeretnénk megőrizni a hagyományainkat, a magyarságunkat, és védjük az értékeinket, de a szemellenzős különutas politikai sokkal többet árt, mint használ, konkrétan elvesztegetjük azokat az éveket, amikor integrálódni tudnánk az EU-ba, és elkezdhetnénk felzárkózni nyugati szomszédainkhoz.
Reméljük, hogy sikerült a példákon keresztül szemléltetnünk a jelenlegi problémákat és mindenki egy kicsit jobban megértette a makroökonómiai összefüggéseket.
Köszi, hogy itt voltatok velünk, és egy jó tanács azoknak, akik emailben olvasnak minket: a Gmail számítógépes verzióján simán áthúzod a levelet a promóciók mappából a bejövőkhöz, és alul meg fogja kérdezni, hogy a továbbiakban oda érkezzenek-e a TrueSight levelei…Az “igen” a helyes válasz.
Azt pedig külön megköszönjük, ha megosztod a TrueSight-ot a barátaiddal, ismerőseiddel, hidd el, hogy értékelni fogják. Mindenki szereti azokat, akik minőségi tartalmakat közvetítenek. Az utóbbiban te tudsz segíteni, mi pedig a tartalmakon dolgozunk gőzerővel.
Pacsi,
proxxi, Máté, siki,
"Az orosz import a háború kirobbanása óta jelentősen csökkent - köszönhetően annak is, hogy az EU szankciókat vetett ki az orosz gázra" - jól benyelte a szerző a propagandát. A gázra nincs szankció az EU-ban. Az oroszok fogták vissza a szállítást mondvacsinált okokra hivatkozva.